Hetven éve alakult meg sok felvidéki család kedvenc lapja. Két régi kolléga, M. Nagy László és Nagyvendégi Éva visszaemlékezéseit olvashatjuk a hetvenes-nyolcvanas évekből.
Igazság szerint a nagy hajszában szinte elfeledkeztünk róla: hetven éve, hogy megjelent a Nő. A múlt kötelez, így az évforduló alkalmával majd minden számunkban találhat olyan cikket a kedves olvasó, ami csak neki és róla szól.
Decemberi nem lehet! – rázott kezet anya és apa, amikor eldöntötték: elég a bátyám egyeduralmából, most már jöhet a kistestvér. Nem tudom, ki mit rontott el, de valahol hiba csúszott az egyezségbe. Idén ugyanis 29. éve, hogy családunkban a szilveszteri ebédnél torta az előétel.
1952-ben indult útjára a Dolgozó Nő. Mikor erre az első lapszámra gondolok, nem bekötött példányokat látok a szemem előtt, hanem az olvasókat. Az első nőket, akik a kezükbe kapták a nekik szerkesztett lapot...
Hetven év. Mondhatni, egy emberöltő van a Komáromi Jókai Színház mögött. Voltak nehéz időszakok, de a színészek elhivatott munkájának köszönhetően ebből a nézők sok mindent nem észlelhettek.
Augusztus van, s augusztusban indult útjára az Új Nő mostani kiadása. 1994 augusztusában indultunk újra, mert maroknyi csapatunk hitt abban, hogy értéket nem szabad veszni hagyni.