Hetven éve alakult meg sok felvidéki család kedvenc lapja. Két régi kolléga, M. Nagy László és Nagyvendégi Éva visszaemlékezéseit olvashatjuk a hetvenes-nyolcvanas évekből.
Hiszem, hogy vannak történetek, melyek nem maradhatnak lejegyezetlenül. Akkor, abban a pillanatban éppen azért hangzanak el, hogy később papírra vessék őket.
,,Mióta megszületett a kistestvérem, azóta nem is játszik velem. Én nem tudok egyedül hercegnősdit játszani. A kistesót altatja. Azt mondta, mindjárt jön... De még mindig nincs itt. Unatkozom!"
"Amit kiadsz, visszaverődik rád. Az élet visszhang, ezért szeretetet, békességet, jóakaratot és
áldást sugározz a világba, így számtalan áldás fog visszaszállni hozzád."