Skrovan Bogi körül méhek táncolnak. Aktív méhész, nagyapja mozdulatait ismétli, mikor a kaptárhoz indul. Vajon ilyenkor a nagyapa „méhészgénje” szólal meg benne? Egy méhész vallomása arról, miért kezd el egy nő méhészkedni.
A méhésznő: ki ő? Skrovan Boglárka (34) a dombokkal ölelt Szőgyénben nevelkedett. Ugyanitt fertőződött meg minden élőlény szeretetével. Ebben apai nagyanyja és dédapja a ludas. Ha egyetlen szóval kellene jellemezni, azt mondanánk: kíváncsi. Évek óta Komáromban él, méhészkedni Győrszemerén tanult Farkaséknál. Méhészete Szőnyben van, az Öreghegyen. (Fotók: Dömötör Ede)
Nem ismerem sem a napot, sem az órát, mikor jutottak eszembe először a méhek. Pontosabban dédnagyapám méhei, ahogy az eresz alatt sorakozó lakásaikban megszabott rendben végezték a dolgukat. Copfos kislányként tilos volt a közelükbe mennem. Azt hiszem, féltettek tőlük – vagy épp a méheket féltették Kíváncsi Fáncsi-természetemtől. Ez már nem derül ki.
Skrovan Boglárka
Mozgásukat titokzatos színjátéknak láttam, dédnagyapám ténykedését körülöttük pedig liturgiának. Csillogó szemmel kutattam az ötvenliteres hordókban aranyló nyúlós, édes mézet, alig vártam, hogy kapjak belőle. Türelmes voltam, kivártam. Ahogy a gondolatot is. A gondolatát annak, hogy egyszer méhész leszek. Dédnagyapám már huszonhárom éve meghalt, mikor böngészőm előzményei között egyre gyakoribbá váltak a méhészeti képzések ismertetői.
Azt mondják, emlékeinket legtovább az orrunk őrzi meg. A kaptár levegője semmihez sem hasonlítható illattal bír. Bizonyítottan csökkenti a stresszt, gyógyítja a légúti megbetegedéseket. Vagy éppen – ahogy az én esetemben történt – felnyitja egy rég lezárt doboz fedelét.
Egyszer méhész leszek!
Emlékszem, mennyire örvendeztem micimackósárga méhészoverálomnak. Szőgyéni vagyok, Komáromban lakom, Szőnyben méhészkedem. A képzésen remek szakembereket, mentorokat kaptam, akik tudásuk legféltettebb fogásait is megosztották a tanulókkal. Temérdek mennyiségű elmélet és gyakorlati óra után elérkezett az idő, hogy élesben is kipróbáljam a tanultakat.
Szállítóketrec a méhkirálynőnek.
A méhek röpkörzete öt kilométer sugarú körnek felel meg. Megsüvegelendő teljesítmény ezt körberepkedni egy ilyen aprócska rovartól, hisz a körön belül minden nektárt adó virágot megtalálnak. Mindenesetre olyan telephelyet kell fellelni, ahol sokféle növény megterem. Azaz jó méhlegelő.
A nagyüzemi mezőgazdálkodás és az urbanizáció (behatolunk az állatok élőhelyeire) megnehezíti a helyzetet. Egyszóval nem volt egyszerű ilyet találni. Így aztán első lépéseim inkább botladozások voltak a táncoló méhek birodalmában. Akácvirágzásra mégis összeállt a méhes, három családdal indultam. Ez három kaptárnak felel meg. Közben a technikai háttérre is gondot kellett fordítani, beszerezni a fedelezés, szállítás, tárolás és mézkinyerés eszközeit.
Május huszonharmadikán pergettem ki az első mézemet. Amint a centrifugális erő a pergető köpenyére repített néhány cseppet, megállítottam a masinát. Kóstoltam!
Nők hordják a nadrágot
A rovarvilágban nem megy kivételszámba, hogy a nők hordják a nadrágot. Mind a hat lábukon. Nincs ez másként a méheknél sem. A család feje az anya. Egyetlen feladata van, s azt maradéktalanul elvégzi: gondoskodik az utánpótlásról. A munka dandárja a szintén nőnemű dolgozók szorgalmára bízatott. Bölcsőjükként szolgáló viaszsejtjükből kikelve egykét napig pihennek. Felkészülnek. Ezután minden percük megszabott rend szerint zajlik.
A füst nyugtató,bódítóhatással van a méhekre: segíti a méhészeket, hogy biztonságosan tudjanak sertepertélni a családok körül.
Amíg fiatalok, odabent, a kaptárban tüsténkednek: a fiasítás különböző korú álcáit etetik, tisztán tartják a lépeket, sejteket építenek, mézet és virágport raktároznak, őrködnek a kaptár bejáratánál. Húsznapos korukra aztán elérkezik a kirepülés ideje: gyűjtésbe kezdenek. Nektárt és virágport hordanak családjuknak, reggeltől estig, életük utolsó szakaszában pedig ragacsos propoliszt gyűjtenek. A méhek szó szerint elkoptatják magukat: az idősek megkopaszodnak, szárnyuk vége foszladozottá válik.
Nincs apjuk, csak nagyapjuk!
A méhcsalád harmadik tagja hímnemű. A herék megtermékenyítetlen petéből kelnek ki. Így tulajdonképpen nincs apjuk, csak nagyapjuk. Nem építenek, nem gyűjtenek, fő céljuk, hogy a fiatal anyákkal párosodjanak. A dolgozók aztán augusztus végén kiűzik őket a kaptárból. Ez egyben a halálos ítéletük is! Egyedül ugyanis képtelenek életben maradni.
Kegyetlenségnek tűnik persze, de a család szempontjából ez szükségszerű lépés. Az ősz közeledtével egyre fogy az élelem. Minél kevesebb az éhes száj, annál nagyobb az esély megérni az új tavaszt.
A méhész, ha nő
A méhész, ha nő, nem fehér holló. Persze, ritkább példány – de semmiképpen sem veszélyeztetett faj. Anyai gondoskodással veszi körül a lányait, vagyis a méheit. Beszél hozzájuk, azok pedig felismerik az arcát. Biológusként tanulmányozza a kaptár világát, s a furcsa, szokatlan jeleket egy detektív alaposságával elemzi, közben használja a jól ismert női fifikát. Kicsit asztaloskodik is, keretet szögel, drótoz, műlépet olvaszt be, kaptárakat javít.
Számos méhének gyümölcse pedig egyszerre élelmiszer, kozmetikum és gyógyszer. A mézben található anyagok sokfélék, minden mézfajtának megvan a maga különlegessége.
Nálunk általában az akácmézet részesítik az emberek előnyben, ezt tartják a legfinomabbnak. A beavatottak viszont a vegyes virágmézért rajonganak. Ők tudják, hogy abból sosincs két egyforma. Érdemes megkóstolni a ritkább, érdekesebb fajtákat is. A selyemfű- és a mézharmatméz igazi ínyencségeknek számítanak.
Mindenszentekkor a mécses mellé egy kis üveg mézet is tettem dédnagyapám sírjára. Nem azért, hogy odafentről lássa, hanem hogy én ne felejtsem el: hétköznapi cselekedeteink évtizedek múlva is visszhangot vernek utódainkban, és hatással van a jövőjükre.
Fontos a megfelelő ruházat! Fotósunk is védőruhát öltött (Bogi szerezte be számára): Edét már megfuttatták a méhek. Nem szabad nagy mellénnyel, elbizakodottan kaptárt bontani. Az itt támaszkodó méhész már csak tudja: futott már el saját méhei elől.
Családjaink állapotát rendszeresen ellenőrizzük. Ilyenkor megfigyeljük az élelem mennyiségét, a fiasítás állapotát, a méhek általános egészségét. Ha valami rendellenességet tapasztalunk, azonnal közbe kell lépni.
A méheknek nincs szociális fóbiájuk: együtt vannak, közel vannak egymáshoz. Egész életükben azon munkálkodnak, hogy a család életben maradjon és fejlődjön.
A dolgozók feladata az új generáció kinevelése. Az anya által lerakott pete 3 nap múlva álcává alakul. Ezek az egyre nagyobb és nagyobb „kiflik” (ezt láthatjuk a kép bal oldalán) végül bábbá fejlődnek. Az egész folyamat 21 napot vesz igénybe.
A szirup nem méz
Sajnos, egyre több méh hullik el telente. Ehhez hozzájárul az ázsiai méhatka megjelenése, amelyik egyre ellenállóbb a vegyszerekkel szemben.Tudnivaló, hogy egyre inkább leuralja a piacot a kínai méz. A kínai méz azért problémás, mert cukorszirupot tartalmaz, nem valódi mézet.
Méhészeink pedig nem tudnak versenyezni ezzel az olcsó (hamisított) mézzel. A méhek pusztulásához is hozzájárul a sok hamis termék, mert egyre terjed a méhatkafertőzés. A legkárosabb tehát a hamis méz, a cukorsziruppal elkevert kevés méz. Az ilyen méz onnan ismerszik meg, hogy sosem kristályosodik be.
A méhek szőrzete nemcsak a hőháztartás szempontjából fontos, érzékelőként is működik. Hasznos információkkal látja el az idegrendszert. Két összetett szemük 5000 apró pontszemből áll. Szemük (a fej mozgatása nélkül) lehetővé teszi a tájékozódást minden irányba. Csápjaikat pedig, ki hinné, de szaglásra használják.
A méh szó szerint elkoptatja magát. Innen lehet meghatározni a korát is. Amíg fiatal, apró szőrök borítják a testét, szinte bolyhos. Az idősek megkopaszodnak, páncéljuk szőrtelenül csillog, szárnyuk vége foszladozottá válik.
Miért táncol a méh?
Karl von Frisch osztrák etológus méhek táncának nevezte el azt az általa megfigyelt és leírt jelenséget, amellyel a mézelő rovarok társaik tudomására hozzák, hogy merre található a nektárforrás, vagyis a virág. 1973-ban Nobel-díjjal jutalmazták a munkásságát.
Riszálod úgyis! Mambó és keringő
Mint írtuk fentebb, a méhek nemcsak a repülés és a gyűjtögetés mesterei, de táncolni is tudnak! Nem is egyfélét: a riszálós mambóban és a keringőben is otthon vannak. Velünk, emberekkel ellentétben nem báli szórakozásra használják, ők így kommunikálnak. Amikor valamelyik kereső méh hazatér a friss zsákmánnyal, nyomban élénk táncba kezd a lépen. Társait közben meg-megérinti, hogy vegyék tudomásul, mi zajlik mellettük, mert amúgy a kaptárban teljes sötétség uralkodik.
Amikor pedig virágzó növények (vagyis a nektárforrás) közelébe kerül, keringőbe fog, azaz pár percen át kör alakú figurákat ír le. Nagyobb távolság esetén meg jöhet a risza! Ellapított nyolcasokat jár be, a nyolcas közepén hevesen riszálja a potrohát. S annál lassabban ropja, minél messzebb van a nektárforrás. Ezzel nem csupán a távolságot jelzi, de az irányt is megmutatja, hogy társai könnyen rátaláljanak a kincset rejtő virágra.
