Egyre többen tanulunk tangózni. Középkorúak tangóiskolába iratkoznak, hogy megtanulják a táncot. Miért pont tangó? Talán mert vérpezsdítően szenvedélyes, máskor meg visszafogott. De mindvégig érezni benne a feszültséget. Horváth Kálmán egy budapesti fiatalember, akit a szerelem hozott el hozzánk. S aki, ha már itt van, elhatározta, hogy tájainkon is meghonosítja a tangót. Vagyis: megalapozza a TÁNC SZERETETÉT.

– Hogyan kerül egy budapesti tangótanár, egy tangótáncos Ekecsre?

– A válasz nagyon egyszerű: a párom, Köles Renáta miatt költöztem le. Ő a helyi cukrászda vezetője, munkája a községhez köti. Egy tangóesten ismerkedtünk meg. Feljött Pestre táncot tanulni, találkoztunk, a folytatást pedig már a szívünk írta.

– Milyen ez a budapesti tangós élet? Régebben kialakult már, vagy csak az utóbbi évek divatja?

– A tangóláz már tizenöt éve tart. Budai Lászlónak köszönhetően kezdett kibontakozni, aki – a tanítás mellett – egy táncszínházi társulatot is létrehozott. Az Argentin Tangó Táncszínháznak rendszeres fellépései vannak, a Nemzeti Táncszínházban, a Művészetek Palotájában.

– Szerepel a táncszínházban. Most, hogy több időt tölt a Csallóközben, mint Budapesten, össze tudja egyeztetni a feladatait?

– Sajnos, le kell mondanom néhány előadást. A fellépéseken, próbákon nem tudok rendszeresen részt venni.

– Nem féltékeny a párja, amikor más nőkkel táncol?

– Nem. Megkérdeztem tőle, van-e kedve velem szerepelni, vagy táncversenyen indulni. Nemmel válaszolt. A munkája teljes embert igényel. Neki a tánc színpadi része nem érdekes. Szereti, megnézi az előadásokat, de nem szeretne szerepelni. Neki a társastánc a kikapcsolódás. Az ilyen táncestek során a tangó spontán, KOMBINATÍV módon alakul: a már megtanult lépések kombinálásával a táncpartnerek alakítják. A színpadi fellépésnek kötött a koreográfiája. Egy tangószám átlagban 3 perces, koreográfiája lépésről lépésre van kidolgozva, és azt kell betanulni. A kötött koreográfia előnye, hogy megengedi a látványosabb elemeket, emeléseket, amelyek a spontán táncban balesetveszélyesek lennének.

– Hogyan képzeljük el a táncesteket?

– A társasági tangónak külön etikettje, szokásrendje van. Elvárt, hogy az ember ápoltan jelenjen meg, adjon magára. Egy nívósabb MILONGÁN (milongának nevezik az argentin táncesteket, de a tangónak egy gyorsabb változatát is) fehér ing, szövetnadrág, mellény viselése javasolt. Ha még nem nagy a meleg, felvehetünk zakót is. A hölgyek is látványosabban kiöltöznek, elegáns ruhát vesznek fel. A tangónak van divatja is, és ha az ember nagyon benne van a tangós életben, akkor elkezdi követni ezt a divatot. És ez valahol jó, mert ez a divat tiszteletben tartja a hagyományokat. Sajnos, ma már az emberek a színházi előadásokat sem tisztelik meg szép öltözettel. A tangóban a tartás nagyon fontos. Ha elmegyünk táncolni, felvesszük a szövetnadrágot, az inget, az elegáns ruhát...

– Gyakran ismeretlenek találkoznak az ilyen táncesteken. Hogyan történik a felkérés?

– A hölgyet szóban is fel lehet kérni, de van ennek egy kicsit jellegzetesebb módja, ami Argentínában alakult ki. Úgy hívják, hogy cabeceo. Ez a szemmel történő felkérés. Segít elkerülni azt a kínos helyzetet, amikor az ember odalép valakihez, és kap egy határozott elutasítást. Ha a hölgy nem veszi fel a szemkontaktust, vagy nem jelez egyértelmű pillantással, hogy jönne táncolni, akkor a férfi megy tovább, és a következő hölgy pillantását figyeli.

– Milyen szakaszokból állnak ezek a táncestek?

– A táncestek tandákból állnak (TANDÁNAK hívják azokat a blokkokat, amikor jellemzően három vagy esetleg négy tangószámot adnak le sorban). Három tanda van rendszerint egymás után, általában tradicionális tangó. Ezt követi egy rövidebb, két-három számos milonga vagy más tangó. A tánc végén lehetőség van a hölgyet helyre kísérni, megköszönni a táncot. Utána elválnak útjaik, és lehet, hogy csak egy-két hét, egy-két hónap vagy akár egy-két év múlva táncolnak újra együtt, mert a sors akkor sodorja újra össze őket. Tánc közben nem illik beszélgetni, vagy megállni, és megvitatni a dolgokat. A táncparkett szélén általában mindig van büfé, ott le lehet ülni beszélgetni.

– Hol tanít tangót?

– Itt felhívnám a férfiak figyelmét, hogy lehetne jelentkezni, mert hölgyek vannak, akik tangózni szeretnének, csak a FÉRFIAK HIÁNYOZNAK Nagymegyeren. Komáromban már egy éve működik egy kis csoport: itt mindenki a párjával táncol. Pozsonyban van egy kis tangós élet, tudok egy ottani párosról, amely tangót tanít. Sajnos, sokszor olyanok is tanítanak, akik nem tudják átadni a tudást. Az igazi tanár el tudja magyarázni, és meg is tudja mutatni a táncot. A női lépéseket is.

– Nem furcsa kicsit, ha egy férfi mutatja be a női tánclépéseket?

Argentínában a férfiak férfitól tanulták a táncot, kilenc hónapig. Addig tartott, mint egy kisbaba kihordása. A nagy bevándorlás idején, a 19. század végén, a 20. század elején több volt a férfi, mint a női táncos. Ennek egyszerű a magyarázata: a férfiak mindig kalandvágyóbbak voltak, a nők kevésbé mertek kimenni a bizonytalanba. A kevés nőnek viszont lehetősége volt válogatni a férfiak között. Annak a férfinak volt nagyobb sikere, aki a legjobban táncolt. Nem mertek felsülni a nők előtt, ezért gyakorolták férfiak férfiakkal a táncot. Van ennek jó oldala is, mert ha valaki a nő lépéseit is megismeri, jobban tud alkalmazkodni a táncpartneréhez. Érzi, hogy bizonyos helyzetben mit kell a nőnek lépnie, és ezáltal ő is jobban tudja vezetni. Ez az életben sem hátrány, ha az ember mindig tud kicsit a másik fejével gondolkodni, egy kicsit előrelátóbb. A férfinak tudni kell vezetni. Ehhez az is szükséges, hogy két lépéssel előre gondolkodjon. A nőnek pedig tudni kell, mit lépjen – és ismerni a helyes női technikákat.

– Milyen táncos múltja volt a tangó előtt?

– Semmilyen. Vagyis szerettem táncolni bálokban, mint bárki más. Tíz éve Budapesten egy tangófesztivál keretén belül láttam először argentin tangót. Az előadás után ezzel keltem fel a székből: ezt a táncot nekem MUSZÁJ kipróbálnom. Ha úgy nem is fogok tudni táncolni, mint ők ott, a színpadon, mindenképpen megpróbálom. Úgy éreztem, hogy valahol az életben is ilyesminek kell megtörténnie, mint amit én ott a színpadon láttam. A tangóban van szomorúság, harag, érzékenység és nyilván gyűlölet is, de ott van benne a szenvedély, a szeretet és a szerelem. Ezután elkezdtem tangót tanulni, és ez a tanulás mind a mai napig szakadatlanul tart. Nemcsak tanítom, hanem tanulom is a tangót.

– Mivel foglalkozott, mielőtt a tangó belépett az életébe?

– Az eredeti végzettségem rendőr, nyolc évig rendőr voltam. Nekem a rendőrség olyan volt, mint Rejtő regényeiben a légiósság. Nem menekültem oda valami elől, csak nem tudtam, mit szeretnék csinálni. Láthattam az élet mélységeit.

– Biztos állást hagyott el a bizonytalanért.

– ÉN AZT TARTOM: ha az emberben megvan az igény, ha tényleg nem találta meg a munkáiban magát, akkor menjen tovább, és keressen. Csak meg kell határozni, hogy mi az, amire nekem tényleg szükségem van, mi az, ami valóban fontos.

– Van reménytelen eset a tangóban?

– Nincs. A tánctanulást úgy képzeljük el, mint a zenetanulást. A legfontosabb gyakorolni. A fejlettebb, testtudatos táncosok is sok-sok gyakorlással tanulják, és nehezen állnak rá a versenytáncosok. Mert más, mint a megszokott táncok. Könnyedség és elegancia keveréke. A tangótáncos nem merev, de van tartása. Ez az elegancia és tartás mostanában mintha kiveszne a világból.

– És a tánccipők? Mert nem csupán csak a tánccal, tánccipők gyártásával is foglalkozik.

– A Salome-Hussar cipőket – a saját márkám – Magyarországon gyártom. Csak EU-s alapanyagokat használok fel. Tiszta bőrrel dolgozunk. A tánccipő hajlékonyabb és kényesebb is, mint egy utcai cipő. Ezek a modellek a táncparkettre készülnek. Elsősorban tangócipők, de a választékot latin táncokhoz használatos cipőkkel és néptáncos cipőkkel is készülünk bővíteni (ezekre igény van itt is).

– Sokat ingázik Budapest és Ekecs között. A tánc, a cipészet és egy kicsit a cukrászat között. Hogy is van ez?

– A cukrászat a hobbim. Belekóstoltam, de ma már más módon próbálok segíteni a kedvesemnek. Mert a cukrászat korántsem annyira egyszerű, mint ahogyan azt sokan elképzelik. Egy igazi cukrászműhelyben 3-4 óra alatt száztizenegy tortát kell „legyártani“. Ez igen nagy kihívás: az 50 kg-os liszteszsákok, cukroszsákok mozgatása, 600 tojást feltörése, sárgájára, fehérjére választása, felverése egészen más munka. Ez a családi cukrászat több mint negyvenéves, nagyon sokan járnak ide. A fagyiszezont már nagyon várják a vendégek. Csupa természetes alapanyagból dolgozunk, megfizethető áron.

– Hogyan tovább?

– Én a változásban hiszek, mert a változás örök. Kell merni álmodni, és néha meg kell lépni azt, amit álmodtunk. A tangót minél többekkel szeretném megismertetni. Külföldön még párterápiára vagy betegségek (Alzheimer-, Parkinson-kór) tüneteinek enyhítésére is használják. Ember tervez, isten végez. Ki tudja? Lehet, hogy egyik nap azt mondom, hogy nekem már elég volt a rohangálásból, a fesztiválokból. A lényeg, hogy a rugalmasságom MEGMARADJON, mert ez őrzi meg az ember belső fiatalságát. DE A TANGÓ – bármi változzon is – mindig fontos marad.

Siposs Ildikó

Tangótanár a cukrászdában
Tangótanár a cukrászdában