A felnőttek többségének nem jelent gondot kapcsolatot teremteni a kisgyermekkel. Úgy tudnak játszani velük, hogy maguk is élvezik. Vannak azonban olyan felnőttek is, akik nem rendelkeznek ezzel a tehetséggel. Őket gyakran bántja a lelkiismeret, hogy nem foglalkoznak eleget a gyermekükkel.
A csecsemő számára a szülő a legjobb játékszer. Az anya sokat tesz a gyermekéért, ha megengedi neki, hogy ügyetlen kis kezével és a szájával végigtapogassa az arcát, a kezét vagy a haját. A legkisebb gyerekeket nem nagyon érintik a legújabb játékok, nekik a legelérhetőbb és legegyszerűbb játékokra van szükségük. Piacon nem érdemes játékot vásárolni a legkisebbeknek, mert veszélyesek, egészségre ártalmasak lehetnek. (Főleg a PVC-ből készült játékok veszélyeztetik a pici gyerekeket.)
A játék fontosságáról
A kisgyerekek számára a játék az ismeretek legfőbb forrása. Eszköz, amellyel tanulnak, testileg-lelkileg fejlődnek. A játékok során az iskolás gyerekek szociális, érzelmi tudásra és motorikus készségekre tesznek szert. A megfigyelések szerint azok a szülők, akikkel gyerekkorukban nem játszottak a szüleik, nehezebben tanulnak meg játszani a saját gyerekeikkel. Persze nem reménytelen: meg lehet tanulni játszani a gyerekkel, ha a szülő maga is játékos természetű, és komolyan veszi szülői hivatását.
Előfordulhat olyan eset is, hogy a szülőnek nincs kedve játszani a gyerekével. Ilyenkor meg kell keresni a kedvetlenség okát. A Gestalt-terápia tanítása szerint az ember személyiségében három én található: a gyermek, a felnőtt és a szülő. Az a felnőtt, aki nehezen tud játszani a gyerekével, igen gyakran nem bízik gyermeki és szülői énjében. Bizonytalan saját tekintélyében, fél az esetleges megaláztatástól, „elfelejtette” gyermekkori önmagát.
Ennek ellenére sikeres erőfeszítéseket tehet, hogy felélessze magában ezeket a tulajdonságokat: vidámpark-látogatással, egy gondtalan vígjáték megtekintésével vagy fogócskázással. Akinek ez nem használ, az egyszerűen beszélgessen a gyerekekkel, meséljen nekik.
A felnőtt hibázik
Mit kell kerülnie a szülőnek, ha a gyermekeivel játszik? Nem szabad selypíteni, nem szabad kioktatni és moralizálni, hanem alkalmazkodni kell a gyerek képzeletvilágához. Röviden: természetesen kell viselkedni, partnerként kezelni a gyermeket. Nem fensőségesnek lenni, nem görcsösen utánozni a gyerekességet! Nem szabad elfelejteni, hogy tulajdonképpen a gyerek miatt kezdtünk el játszani. Mivel viszont a gyermeki agy befogadóképessége kisebb, mint a felnőtté, a gyerek pedig győzni akar, szüksége van arra, hogy sikert érjen el, ezért malmozáskor, sakkozásban nem kell teljesen igazságos játékra törekedni – a gyereket néha finoman hagyni kell nyerni, esetleg a szabályok ismertetésével hozzásegíteni a győzelemhez. A sorozatos vereség ugyanis elveszi a kedvét a játszástól, ezáltal a tanulástól is.
Versenyre lehet kelni a számítógéppel?
Régebben játék közben a gyerekek közvetlen kapcsolatban voltak a felnőttel, a játék közösen zajlott. Ma az élő személyt gép helyettesíti. A szülőnek olyan játéktevékenységeket kell keresnie, amely vonzóbb, mint a gép. Ez gyakran nem kis erőfeszítést kíván.
A gyerekek sokszor mégis a szülőt választják játszótársnak, nem a számítógépet. Az iskolás gyerekek nagyon szeretik a különféle társasjátékokat, amelyeket asztalra teríthető táblákon ketten vagy többen játszanak. Kedvelik a kártyajátékokat is (ezek kedvéért szívesen otthagyják a számítógépet), a szabályok szerint játszható játékokat, amelyek során nemcsak ügyességüket fejlesztik, hanem szociális készségeiket is. Többek között megtanulják, hogy a többi gyereket se szabad kirekeszteni a játékból.
A játékra legkiéhezettebb gyerekek az óvodások. Ők nagyon szívesen beleélik magukat mások szerepébe, imádják, ha szülősdit, orvososdit, tanítósdit játszhatnak, de azt is szeretik, ha Csipkerózsikák, Hamupipőkék, medvék, nyuszik, katicabogarak, tehát mesefigurák és állatok lehetnek, vagy tárgyakat személyesíthetnek meg. Ezen a módon beletanulhatnak a különféle szerepekbe, eljátszhatnak bizonyos történeteket, amelyek mintául szolgálnak majd felnőttéletükhöz.
A gyerekek nagyon gyakran belevetítik a játékba, az egyes történetekbe saját érzelmeiket, félelmeiket. Ezért a szülő nagyon jól teszi, ha odafigyel.
Például: ha a szülők sokat veszekednek, és nincs nyugalom a családban, akkor a gyerek ezt sokszor destruktív tevékenységgel szellőzteti ki magából: összetöri a játékait, vagy agresszívan viszonyul a többi gyerekhez. Hasonlóképpen reagálják le a gyerekek a tévében látott agresszív jelenetek, természeti katasztrófák miatt érzett félelmüket.
A számítógépet nem kell száműzni a játékok közül, mert rengeteg hasznos dolgot tanulhatnak meg belőle a gyerekek. Vannak értelemfejlesztő, ízléses és hasznos számítógépes játékok is. Nem szólva arról, hogy az interneten milyen könnyen hozzáférhető sokféle fontos ismeret.
