Végy egy szép, termetes sütőtököt, két bársonyos, piros almát, néhány vöröshagymát, szóló szőlőt, csengő barackot s mindent, mit a föld terem, és vágj hozzá – jó képet. A festményt Giuseppe Arcimboldo készítette munkaadójáról és mecénásáról.
A 17. században nagy érdeklődés támadt a virágokat, ételt ábrázoló csendéletek iránt – különösen a Holland Köztársaságban. A holland festők megdöbbentően élethű csendéletek festésére adták a fejüket.
Az olasz Caravaggio vallásos témájú képeiről volt híres, mint például Az emmauszi vacsora. Talán ma már nehéz elhinni, de volt idő, hogy ezeket a képeket megdöbbentőnek találták.
A festők 1910 körül olyan képeket kezdtek festeni, amelyek nem dolgokról szóló képek, hanem maguk a dolgok voltak. Ezt a fajta művészetet absztrakt művészetnek nevezzük.
A németalföldi Jan van Eyck festménye egyike a reneszánsz legismertebb portréinak. Egy gazdag itáliai bankárról, Giovanni Arnolfiniről és feleségéről készült, akik egymás mellett állnak bruges-i házukban.
