Nyárasdon van valami a levegőben. Nem csupán nyári színház jár ide vendégségbe (lásd www.ujno.sk/hotel-menthol), hanem ők maguk is színházat játszanak. Kik ők, és civilben mit dolgoznak? Ilyeneket kérdeztünk a nyárasdi színjátszóktól.
Kevés helyen működik ma színjátszó társulat. Nyárasd kivétel, itt még a polgármester is színjátszó! Kell ennél több?! A nyárasdi TeátRum színjátszó csoport sikert sikerre halmoz, és hatalmas közösségkovácsoló ereje van.
– A társulat hét éve alakult. Vicces szlogenünk a „Szórakozzon a TeátRummal, és igyon velünk teát rummal!”. A színjátszás mellett ugyanis a főzőversenyeken és a helyi eseményeken is részt veszünk – kezdi tréfásan Hakszer Mária, a társulat vezetője. – Nekem azért volt némi színjátszós előéletem: férjemmel sokáig a Vásárúti Komédiások színjátszó társulatnál szerepeltünk. Mikor a kultúrház élére kerültem, igyekeztem felkutatni a helyi felnőtt színjátszás történetét. Ám adatok híján nem sok sikerrel jártam. Ezért ma mindent dokumentálok, hogy az utókornak ilyen gondja ne legyen. Emlékszem az első összejövetelünkre: polgármesterünk, Bacsó László lejött hozzám, hogy ne maradjak hoppon. Mármint ne üljek itt egyedül a kultúrházban. Ám már aznap összejött a kemény mag, egy 12 fős csapat. Az elején kishitűek voltunk, nem árultunk jegyeket elővételben. A bemutató napján csordultig megtelt a 250 férőhelyes kultúrház: 450 nézőnk volt. Azóta mindig két bemutató előadást szervezünk. Polgármesterünk már nem tudja egyeztetni a pénteki próbákat az elfoglaltságaival, viszont lelkes nézőnk és támogatónk.
– Mit lehet tudni a mai társulatról?
– A nemek aránya azonos, most tízen vagyunk. A legidősebb tagunk 70 éves – most a legfiatalabb én vagyok a 39 évemmel. Ám egyetemistáink – akik középiskolásként kezdték nálunk, s most államvizsgáznak – már jelezték, hogy a következő darabban rájuk is számíthatunk. Nem vagyunk profik, a workshopokat leszámítva sosem tanultunk színjátszást. Magunk és a közösségünk gyönyörűségére létezünk. Van köztünk mérnöknő, kántor, bankár és közhasznú munkás.
Mikor a világot jelentő deszkákra lépünk, mindent elfelejtünk, és csak a szerepünknek élünk: a kántor házasságszédelgőt játszik, a közhasznú munkás nagyságos asszonyként vonul be, én, a kultúrfelelős pedig az utcalány szerepében tetszelgek.
– Hetedik éve játszanak. Mi mindent vittek ezalatt színpadra?
– Az első éven egy kabaré-összeállítással kezdtünk. Tudni kell, hogy a hozzánk hasonló csapatoknak még mindig nehéz szövegkönyvhöz jutni. Nemegyszer mi is az internetes videómegosztóról írtuk ki a kabaréjeleneteket. S. Szabó István Keresztanya c. vígjátékát játszottuk a legtöbbet, összesen 14 alkalommal, és a szerző is látta az előadásunkat. Két évvel ezelőtt két egyfelvonásos francia darabot játszottunk, Malőr címmel. Ekkor pályázati pénzből nagydíszletet készíttettünk (ezt azóta is használjuk), ruhákat varrattunk, a férjem pedig egy gyönyörű, provence-i stílusú kanapét faragott. Előadásainkkal a környező településeken tájolunk. Most áprilisban Leporolt lakástörténetek címmel négy kabaréjelenetet adtunk elő.
– Ki a rendező?
– Nem én! Én a tyúkanyó vagyok. (nevet) Én gyűjtöm és olvasom a szövegkönyveket. Sok esetben kincsre bukkanok, néha a falubeliek is megajándékoznak egy-egy könyvvel. Papp Károly a rendezőnk, aki előtte a Vásárúti Komédiásokat igazgatta. Károly az édesapjától vette át a stafétát, aki annak idején a falusi színkörök népszínműveit rendezte. Károly így belenőtt a színjátszásba. A rendező osztja ki a szerepeket, és ő húzza meg a szövegkönyvet. Amúgy Károly civilben benzinkúton dolgozik.
– Hogyan zajlik a próbafolyamat?
– A szeptemberi búcsú után kezdjük az évadot. Ekkor találkozik az új csapat, mindenki elmeséli, mi történt vele. A következő találkozón bemutatjuk a szövegkönyvet. Tartunk három olvasópróbát, utána pedig irány a színpad. Jelölt kellékekkel, szövegkönyvvel a kézben mondjuk fel a szöveget. Decemberben letesszük a papírokat, és súgóval tanuljuk a szerepet. Összeállnak a jelenetek és a díszlet. A két ünnep között közösen fúrunk, faragunk, dolgozunk a stabil díszleten. A bemutató előtt a próbák az éjszakába nyúlnak, de nagyon élvezzük. Premier előtt mindig van egy nagy összeveszés. Ez a mi kabalánk: jelzi, hogy megérett a darab a bemutatóra. (nevet)
– Nyárasdon több kultúrcsoport működik, pezseg az élet. Mi a titka ennek?
– A 3000 fős településünkön tíz kultúrcsoport működik! Az óvodásoktól a nyugdíjasokig minden korosztály képviselteti magát: vannak itt színjátszók, bábosok, citerások, van daloskör, énekkar, tánccsoport… Büszkék vagyunk rájuk, rengeteg lelkes és kreatív ember él Nyárasdon. A csoportoknak pedig közösségteremtő erejük van! Kultúrházvezetőként én mindenkit szolgálok, a falu vezetősége pedig támogatja a kezdeményezéseket. Sokszor mi is csak ámulunk, ahogy a semmiből megszületik egy fergeteges előadás.
