A testképzavar azt jelenti, hogy az ember belenéz a tükörbe, s nem a tükörképét látja, hanem VALAKI MÁST. A női testképzavar az anorexiásokra jellemző, akik azt tartják, soha nem lehetnek elég soványak. S mikor már a csontjuk se zörög, mert a halál kapujában állnak, akkor sem a halál angyalát látják, hanem a hurkás karjukat.

Vizsgálatok igazolják, hogy a férfiak körében is egyre gyakoribb (az azelőtt csak női betegségnek számító) anorexia vagy a bulimia nervosa. A jelenség hátterében a nemi szerepek és a testideálok változása áll. A szakemberek a nyolcvanas évek óta átlagosan ötévente írnak le új evészavart vagy testképzavart. Ezek egyike a kényszeres testépítés formájában jelentkező izomdiszmorfia, ami a férfiak kétségbeesett reakciója a nők erősödő „hatalmára”.
Az anorexia nervosa, vagyis a pszichés eredetű, kóros evészavar tüneteit először a brit Richard Morton írta le a 17. század végén. Ő találóan az ideges felemésztődés kifejezést használta erről szóló jegyzeteiben, ma ismert elnevezése viszont a szintén brit William Gull nevéhez fűződik, aki egy 1873-as tanulmányban keresztelte el így a nők körében mind nagyobb számban előforduló betegséget.
A karcsúságideál következménye az evészavarok másik ismert típusának, a bulimia nervosának a megjelenése, amelynek tüneteit elsőként Gerald Russell brit pszichiáter jegyezte le 1979-ben. A kényszeres falásrohamok és önhánytatások ciklikus ismétlődéséből álló betegség becslések szerint háromszor annyi embert érint, mint az anorexia nervosa. (Diana hercegnő is ebben szenvedett.) 

testkepzavar.jpg

Evészavar itt, testképzavar ott
Az evés- és testképzavarok listája azóta is folyamatosan bővül. A szakemberek átlagosan ötévente írnak le új kórképet. Pár évtizedes jelenség, hogy a férfiak is növekvő számban esnek áldozatul ezeknek a betegségeknek, sőt, megjelentek a kifejezetten férfispecifikus tünetegyüttesek is. Bár az evés- és testképzavarokban szenvedő nők még mindig többségben vannak a férfiakhoz képest, egyes jóslatok szerint előnyük 50 éven belül eltűnik.
A háttérben a nemi szerepek átalakulása áll. A nők az elmúlt száz évben sokkal céltudatosabbá és kezdeményezőbbé váltak. Egyenjogúsági törekvéseikkel összhangban nagy szerepet vállalnak az élet szinte valamennyi területén, így családfenntartóként is jelentős teher hárul rájuk. Térnyerésük miatt a férfiak elveszítették a hagyományos harcos, védelmező és kenyérkereső identitásukat – s ez testhasználatukban is megmutatkozik. Jó példa erre a kilencvenes évek elején megjelenő metroszexualitás. A nők előretörésének hatására sok férfi szabadult fel az erős, családfenntartói szerep elvárásai alól, és egy részük feminin szokásokat vett fel. Ezek a férfiak többet foglalkoznak a külsejükkel, ápolják testüket, kozmetikai termékeket használnak, és az érzelemkifejezés területén is aktívabbak.

Az Adonisz-komplexus
De nem csak a metroszexuálisokra jellemző, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a megjelenésükre. Ez kisebb-nagyobb mértékben ma már a férfiak zömére éppúgy igaz, mint ahogy az is, hogy az erősebbik nem tagjai kezdik utolérni a nőket a testideálok hajszolásában. Az eszményinek tartott férfitestnek is megvolt a maga evolúciója. Mivel a külsőre vonatkozó ideálokat a férfiak esetében is már régóta elsősorban a média közvetíti, érdemes végigvenni, milyen változások történtek ezen a téren az elmúlt 30-40 évben. A filmszínészek, a magazinokban szereplő modellek, de még a képregényhősök is jóval szálkásabbak és izmosabbak lettek az átlagot tekintve. Az általuk képviselt testideál viszont ugyanúgy elérhetetlen a férfiak többségének, mint a nőknek a túlzott karcsúság – és hasonló frusztrációt is okoz.

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

Izmosodó modellek és akciófigurák
A férfitestideál változását alátámasztó vizsgálatok egyikénél a Playboy nőknek szóló változatát, a Playgirl magazint vizsgálták, amelynek férfimodelljei a harminc évvel ezelőtti társaikhoz képest ma átlagosan 6 kilogrammal kevesebb zsírt és 13 kilogrammal több izmot hordoznak. Egy másik, hasonló kutatás során a népszerű G.I. Joe akciófigurák paramétereinek fejlődését vizsgálták. A figurákat a kutatók méretarányosan 178 cm magasra nagyították, és így mérték meg az egyes testrészeket. Kiderült, hogy a hetvenes évektől kezdve a mellkas kerülete 113 cm-ről 139-re, a bicepszé pedig 31-ről 69-re duzzadt. Valószínűleg ennek a számlájára írható, hogy az elmúlt harminc évben két-háromszorosára nőtt azoknak a férfiaknak az aránya, akik ELÉGEDETLENEK saját külsejükkel. A felmérések legalábbis ezt támasztják alá. Nagy részüket ez az elégedetlenség motiválja abban, hogy több energiát áldozzanak testük ápolására és karbantartására. Sokan közülük megszállottan edzenek, jelentős összegeket költenek táplálékkiegészítőkre – de akár szteroidokra vagy plasztikai beavatkozásokra is. Ez a tevékenység gyakran kényszeres jelleget ölt, és a külsővel kapcsolatos aggályok felerősödésével párosul. A jelenséget a szakirodalom Adonisz-komplexusnak hívja.

A férfitest titkos krízise
Az Adonisz-komplexus még nem tekinthető betegségnek, viszont kockázati tényezője lehet olyan kóros állapotoknak, amelyek 50-100 évvel ezelőtt teljesen ismeretlenek voltak az orvostudomány előtt. Ezek egyik különös formája az úgynevezett izomdiszmorfia, amelynek tüneteit 1993-ban írták le. Érdekesség, hogy ez a férfiakra jellemző testképzavar először a fordított (vagyis inverz) anorexia  nevet kapta, mivel tüneteit nézve – az anorexia ellentéte.
„Az izomdiszmorfia az izmok méretével való túlzott, rögeszmés foglalatosságot, illetve az izomtömeg növelésének intenzív vágyát jelenti. Az ebben szenvedő férfiak erős alkatuk ellenére kicsinek, gyengének érzik magukat, és hosszú órákat töltenek az edzőteremben, hogy elérjék az általuk ideálisnak tartott izomzatot. Testképzavaruk viszont megakadályozza őket abban, hogy észleljék a fejlődést” – foglalja össze kérdésünkre a betegség lényegét dr. Babusa Bernadett, a téma elismert magyar szakértője. Kialakulásának okai között az alacsony önértékeléstől kezdve a szorongásokon át a gyermekkori traumákig bezárólag sok mindent fel lehet sorolni. Van azonban egy olyan tényező is, amely Babusa szerint külön figyelmet érdemel: „A nemi szerepek átalakulásának következtében egyre kevesebb olyan területe marad az életnek, ahol a férfiak megőrizhetik korábbi vezető szerepüket. Emiatt sokan érzik fenyegetve férfiasságukat, és kétségbeesetten keresik azokat a lehetőségeket, amikor hangsúlyozhatják azt. Az izomzat fejlesztése az egyik olyan terület, ahol a biológiai korlátok miatt a férfiak jobban érvényesülhetnek.”

Kényszeres testépítés
A kemény edzésekkel önmagukban nincs probléma. A baj ott kezdődik, ha elvész a kontroll, és az egyén mindent az izomzat növelésének RENDEL ALÁ.
„Az izomdiszmorfiában szenvedőnek gyakorlatilag az edzés uralja a mindennapjait. Ennek érdekében hajlamos elhanyagolni társas kapcsolatait, munkáját, de akár még az egészségét is kockára teszi. Önértékelésének legfőbb alapját saját teste képezi. Nincs határ, izomzatát a végtelenségig növelné, ezért sokszor nem hagy elég időt a regenerálódásra. Sőt, komoly sérülésekkel is lejár az edzőterembe. Egy izomszakadás vagy egy törött kar sem jelent akadályt, utóbbi esetben legfeljebb lábra gyúr” – árnyalja a képet Babusa Bernadett.
Az izomdiszmorfiások körében gyakori szteroidhasználat is komoly veszélyeket rejt. Az így elért izomnövekedést ugyanis az egyén a testképzavara miatt nem, vagy csak késéssel érzékeli – ami újabb és újabb szteroidadagok bevételére ösztönzi.
A betegség diagnosztizálása sem egyszerű feladat. Leginkább azért, mert az izomdiszmorfiásoknak − az anorexiásokhoz hasonlóan − nincs betegségtudatuk, és nem érzik, hogy segítségre van szükségük. Általában a családtagok vagy a barátok ismerik fel a problémát. Vannak viszont olyan társuló betegségek, illetve tünetek, amelyek kifejezetten zavarják őket. „A depresszió, a hangulatingadozás, a szorongás, a szexuális zavarok, a partnerkapcsolat megromlása vagy teljes hiánya gyakori velejárói ennek a tünetcsoportnak. Többnyire csak ezek miatt fordulnak szakemberhez, de az anorexiások sem azért jönnek, mert hízni szeretnének, hanem azért, mert évek óta nem tudnak mosolyogni” – fogalmaz a kutató.

Új pszichés zavarok születőben
Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei azt mutatják, hogy az izomdiszmorfia hazai előfordulási aránya megegyezik a nyugat-európai értékekkel. Itt nem csupán betegségről van szó – ez divatjelenség is egyben. Vizsgálatával jobban megérthetjük azokat a ma is zajló folyamatokat, amelyeket részben a nemi szerepek változása indított el. Erre a hatékony intervenciós eljárások kidolgozása mellett azért van szükség, mert új pszichés zavarok felbukkanására kell felkészülnünk.
Varga Klára

1994-ben, mikor útjára indult az Új Nő, az első oldalakon megjelent egy interjúm egy anorexiás lánnyal, aki agyonéheztette magát, hogy megfeleljen apjának, aki mindig a „jó nőket” (a jó sovány nőket) kedvelte – s nem az olyan ducikat, mint beszélgetőpartnerem.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s kiderült: a testképzavar nem csak női betegség lehet. A testképzavaros lányok mellett megjelentek a testképzavaros férfiak, akik soha nem lehetnek elég izmosak. S a betegség és jelenség tarol: falvainkban és városainkban gombamód szaporodnak a fitnesztermek, ahol az ifjúság marokszám falja az ilyen-olyan aranytablettákat és izomnövelőket. A legtöbbje kétes eredetű, mert a fő szempont: minél olcsóbb legyen. Olcsón pedig lassan már csak a halált hozó, gyilkos porokat adják.
–nagyvendégi–

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg