Lovas napi rutin

Ary, a fényes szőrű barna lovacska a lovasudvar motorja, Shuri, a szürke szépség pedig a lelke. Ekecsen vagyunk, a Zahira lovasudvarban, a mosolygó napocska benne Csápai Ildikó.

Csápai Ildikó (30, Ekecs) a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti ELTE Gyógypedagógiai Karára járt. Lovagolni az OKTÁV lovasképzésen tanult, Kiskunmajsán  pedig mozgásfejlesztést és beszédindítást lóháton. A fóti Lovasterápiás Központban lovasterapeuta képzést kezdett. Versenylicenccel rendelkezik távlovagló szakágban és westernlovaglásban.

Ildikótól bemutatót is kapunk, Aryval szemlélteti, mi a teendő lovaglás előtt. Közben a többi ló csendben reggelizik, telik a pocak a délutáni lovaglásig. A délután a nap fénypontja, akkor jönnek a lányok a lovasoktatásra. 

Ary kicsit morcos lesz, a reggelije fontosabb, mint én – nevet Ildikó, miközben a ló hátát paskolgatva kivezeti a karámból, hogy bemutatót tartson nekünk. Kezében kötőfék, vezetőszár.

– Ugye, szépségem, te voltál az első csikónk! Veled kezdődött minden. Bár már vagy két éve nem ültem rajtad... (S itt rám mosolyog.) Ary a gyerekek nagy kedvence. Azután született, hogy elkezdtem lovagolni az anyukáján. Ennek anno 17 éve, s akinél lovagolni kezdtem, ő ma a sógorom: úgy hívják, hogy Újj Gábor. Ketten vezetjük a lovasudvart, én tartom a lovas foglalkozásokat. Egyszóval, az élet csupa meglepetés.

– A család is ilyen beállítottságú? Elkötelezettek a lovak iránt?

– Nem, dehogy! Apukám csak gyerekként ült lovon, édesanyámmal egyszer végigcsináltunk egy lovas foglalkozást. Nővérem talán kétszer ült lovon. Csak én fertőződtem meg lómániával még kislánykoromban. Dédnagyapámat is nagy lovasemberként tartották számon, bár őt nem ismertem. Ary egyébként versenyló volt, galoppon futott. (S itt ismét felém mosolyog.) Kiváló munkatársam a gyerekekkel való munkában. 

– A gyerekek a délutáni lovasok?

– Nem csupán gyerekek jönnek. Harminc feletti nők is megkeresnek, hogy ez volt életük álma, végre ki akarják próbálni, milyen lóhátról a világ. A legidősebb lovas pedig a barátnőm édesanyja, még ötven felett is érdemes belevágni. (S int, hogy most elvezetné Aryt, a beállóban felkészíti a lovaglásra.)

Mi közben megcsodáljuk a karámot. Jelenleg 12 saját és 4 bérben tartott ló lakik itt, szabadtartásban. Annyit már tudunk, hogy ridegtartásban a lovak kevésbé kényesek, a természetes mozgás edzi az immunrendszerüket, jobbak az életfunkcióik, az emésztésük.

Nézelődünk még kicsit, játszunk a vöröses, puha szőrű cicával, Knédlivel. Itt aztán jó dolguk van az állatkáknak! De már itt is van Ildikó, s mutatja, mi fog történni délután.

Felszerszámozás

– Azzal kezdjük, hogy kihozzuk a szerszámokat, s csak azután vezetjük ide a lovat, nem hagyjuk egyedül – indítja Ildikó a bemutatót. – Kantár, nyereg, nyeregemelő, heveder, nyeregalátét: ebből áll a teljes szerszámzat. A felnőtt kefék mellett vannak a színes és unikornisos takarítóeszközök. Ezeket felettébb kedvelik a lányok, fésűből is van vagy öt fajtánk. Első körben letisztítjuk a lovat a gyerekekkel: ez a csutakolás. Majd felrakjuk az ínvédőket.

– Mire szolgálnak ezek az alkalmatosságok? – nézegetjük a szerszámot.

– Kis túlzással ez a ló cipője! Minden lónak van sajátja. Fontos eszköz, védi a ló inait a húzódásoktól és a sérülésektől – akár a patkó is megvághatja. A lovak többsége szereti a kényeztetést, s bizony engedi, hogy az egész testét megtakarítsuk. Vannak érzékenyebb részek, amelyek óvatos mozdulatokat igényelnek, ilyen például a fül és szem környéke. 

Kantár, nyereg, nyeregemelő, heveder, nyeregalátét: ebből áll a teljes szerszámzat. A felnőtt kefék mellett vannak színes és unikornisos takarítóeszközök. Ezeket felettébb kedvelik a lányok, fésűből is van vagy öt fajtánk.

– Aha, akkor ez a rész lesz a kozmetika! A kislányok biztosan szeretik.

– Hogyne! Először, ugye, megfésüljük a ló sörényét. Jól kell, hogy kinézzen a ló és lovasa! A szőr védelme érdekében a lófarkat pluszban még befújjuk sörényszprével, előtte persze kifésüljük. Először csak a végét keféljük ki, majd lassan megyünk feljebb. A rossz technika sok szőr­szálat téphet ki, ami ritka farokhoz vezet. 

Ez utóbbi érdekében Ildikó tovább serénykedik Ary körül, a ló meg félig csukott szemmel hagyja. Mindeközben a két első lábára támaszkodik, a hátsók közül pedig az egyiket pihenteti. Nézzük, nézzük, olyan, mintha szundikálna... A lovak csontrendszerének speciális mechanizmusa lehetővé teszi, hogy állva tudjanak maradni befektetett izomerő nélkül. 

– Ezután felrakjuk a nyerget a lóra. – Ildikó mutatja, amit éppen mond. – A nyereg is saját, kifejezetten a ló hátához van szabva. Sok nyeregfajtát megnézünk, mire megtaláljuk a megfelelőt. A nyerges aztán a ló hátára igazítja, de időről-időre át kell vele nézetni, hogy jó-e. 

– Hány ilyen szakember serénykedik az állatok körül? – kíváncsiskodunk. Mennyi mindent megtudunk a lovakról!

– A nyerges csak egy a számtalan szakember közül, akikkel együtt dolgozunk. A rendszeres állatorvosi vizsgálatok mellett kapcsolatban vagyunk a szíjjártóval, aki a kantárakat készíti, a lócsontkováccsal, aki átmasszírozza a ló testét, valamint akupunktúrát alkalmaz. Táplálkozási tanácsadónk is van, aki a megfelelő tápanyag- és vitaminbevitel megtervezésében segít, a patkolókovácsunk hathetente újraüti a patkót. Ha új patkó kerül fel, előtte körömnyírás van; a lónak is állandóan nő a körme, mint az embernek. 

– Ary hátracsapta a füleit. Most mi történik?

– Így fejezi ki, hogy nem tetszik neki a heveder – mutatja Ildikó. – A nyerget ezzel a hasa alatt átvezetett övvel kell a hátára rögzíteni, hogy ne mozduljon el. És szorosra kell húzni, különben kidörzsöli az oldalát. Kicsit békén hagyom, bemelegítéskor majd megint meghúzom. 

Ildikó megsimogatja Aryt, amiért ilyen türelmesen várakozott. Látjuk, ahogy lassan megbékél. Ildikó még beolajozza a patáját, hogy megvédje a kiszáradástól. Ismét jön a következő tanulság: a természetben ez is tökéletesen működik. Ott fűben „laknak” a lovak, és harmat ápolja a patáikat. Amint elkezdték háziasítani, egyre kényesebb lett, már kényeztetést, olajat kívánt. Ildikó még kikaparja Ary patáját, közben megnézi, nincs-e benne kavics, ez felsértheti lovaglás közben. (A sár nem gond.)

– Most mi került a szájába?

– Ez a kantár, ennek a része a zabla. Van egyszerű, van összetett, de Arynak nincs szüksége összetettebbre. A többi lovamnál orrszíjakat is használok, amelyek helyén tartják a zablát. Ary szépen rázárja a száját, neki erre nincs szüksége. Minél több dolog van egy lovon, annál nagyobb esélye van, hogy bármi is kidörzsölheti. (Figyelmeztet a kezével.)

A lovaglás

Végre elkészülünk a felszerszámozással, indulunk a körkarámhoz.

Ildikó szerint a lovak úgy vannak a lovaglással, mint ő a futással. Nincs kedvük elkezdeni, mikor viszont bemelegszenek, nem akarnak leállni. 

– Sokféle lovaglási stílussal találkoztam, egyik erre esküszik, másik arra – magyarázza Ildikó. – Minden évben elvégzek egy kurzust, de egyetlen szabályhoz tartom magam: az a jó, ami a lovaimnak jó. Valaki feleslegesnek tartja az ostort, én a kezem meghosszabításaként tekintek rá. Nem fegyelmezésre használom, az ilyesmi nálunk csak segédeszköz. 

Közben kiderül, hogy a körkarámot is saját kezűleg építették (ahogy minden mást az udvarban). A lovak szeretik, mert száraz, esőben sem lesz saras – nyáron ugyan porzik, de olyankor átvonulnak a nagy pályára, ahol van öntözőrendszer. Ildikó elkezdi a bemelegítő futószárazást lépéssel.

– Ettől kicsit beindul a vérkeringés, az ízületek bemelegednek. Megjön a ló kedve a munkához, utána jöhet az ügetés és a legvégén a vágta. 

– Ki kire figyel lovaglás közben?

– A nagykönyv azt mondja, hogy a ló befelé figyeljen. Kezdő lovas alatt azonban ez nem szerencsés, mert ha közben például megjelenik triciklivel egy gyerek, a ló megijedhet, mert későn észleli. 

– És a tréner kit figyel?

– Nekem a teljes figyelmemet a lovaknak kéne szentelnem. Ám itt vannak a gyerekek, akiknek közben magyarázok. Szerencsére jól képzett iskolalovaink vannak, nem veszik ezt rossz néven. Követik a jelzéseimet akkor is, ha épp az oldalsó középtartást mutatom a karjaimmal. 

 – Milyen korú gyerekek járnak ide?

– A négyévesektől felfelé minden korosztály. Kisebbeket nem vállalok, mert úgy tanultam, hogy a gerincük és az ízületek még nem készek a lovas mozdulatokra. Az óvodásokkal lépésben játszunk. Az iskola-előkészítősök megtanulják a lovak ápolását, vezetését, a fontosabb patanyomfigurákat. Az első nagy kihívás a lovasnak a térben való orientáció a lóval. A vágtamunka iskoláskorban kezdődik, a nagyok, a 14-16 évesek már önállóak. Érkezés után megkérdezik, melyik lovat nyergeljék fel, s foglalkozás után is ellátják őt. 

A bemutató végéhez közeledünk, Ary lófarka (és Ildikó haja) csak úgy lobog a vágta alatt: ló és lovasa egyek a távolban. A végén Ildikó leszerszámozza a lovat, gyorsan megmossa a lábát. Még csupán tavasz van, nem lehet pancsolni, megfázhat a ló. Bezzeg nyáron, akkor előkerül a sampon és a hamvasító, ami csoda szép színt ad a ló szőrének. Ez a napi rutin, méghozzá négyszer-ötször egy héten. A többi napon pihennek a lovacskák, vagy kimennek tereplovaglásra. 

– Egy érdekes kérdés: a ló mikor vonul nyugdíjba?

– Lófüggő. Szerencsés esetben nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan csökkentjük a terhelést. A hosszú tereplovaglásokat felváltják a rekreációs sétálós lovaglások. A legidősebb lovasiskolás lovam 23 éves. Évek óta készülünk a nyugdíjaztatására, de ebben valahogy nem értünk szót. Szívesen jön dolgozni, a pályán nem kell noszogatni, s mivel a legnyugodtabb ló, ráültetem a legkisebbeket. Minden lónak saját karaktere van, a ló lehet jó kedélyű, de búskomor is, meg tudnak még lepni. Ezért mondják, hogy a jó lovas holtig tanul. (Mosolyog.)

– Tud depressziós lenni a ló?

– Sajnos, igen, ilyenkor bezárul körülötte a világ. Főleg a munkalovak és az iskolalovak hajlamosak a depresszióra. Legtöbbször a rossz tartási körülmények, az állandó fájdalom és monotonitás idézi elő a depressziót. Ez nem összekeverendő a higgadtsággal: a depressziós lovat semmi sem érdekli, míg a nyugodt ló bízik a környezetében, a vele foglalkozó emberben, nem stresszel. A lókiképző feladata, hogy az ijesztő tárgyakkal szemben érzéketlenítse, a lovas testbeszédére pedig érzékenyítse a lovat. Például érzékelje a csizma helyzetét lovagláskor, vagy ügyeljen az emberi testtartásra futószárazásnál – de egy kinyíló ernyőtől már ne ijedjen meg.

A lovak testbeszédükkel folyamatosan kommunikálnak, csak meg kell tanulni „beszélni a nyelvükön”. Monty Roberts is foglalkozik ezzel: azért az ő nevét említem, mert fiatalkorom óta felnézek a munkásságára. Tavaly teljesült egy régi vágyam, s eljutottam egy hivatalos Monty Roberts-instruktorképzésre Pestre. 

– Monty Roberts kicsoda?

– Egy 90 éves férfi Amerikából, aki „beszél” a lovak nyelvén. Módszere a Join-Up, amely a lovak testbeszéddel való kommunikációjára épít. Mindössze fél óra alatt eléri, hogy a ló engedje felülni a hátára. Képzéseket tart, sokan kiutaznak hozzá, de Magyarországon is el lehet sajátítani a módszer alapjait. Megtanultuk például, hogyan kell csatlakozni a lóval, mert az sem mindegy, hogyan tartom a vállamat, hova teszem a karomat, hova nézek lovaglás közben. Ha a ló szemébe nézek, azzal elküldöm. Ha a nyakára, akkor már lejjebb veszek a nyomásból. Ha elfordulok, akkor odajön a vállamhoz, és jelzi, hogy én vagyok a főnök. Hihetetlen! A lovak átveszik még a lovas sóhajtását is, a nyugodt levegővétellel meg tudjuk nyugtatni a lovat is. A lovak érzékelik az adrenalinszintünket, a pulzus­számunkat és lélegzetvételünket. Itt kezdődik annak a megértése, hogy a ló hátán ülő lovasnak mekkora befolyása van a lóra! 

Ildikó végezetül még elárulja, hogy a lovak a terepet kedvelik. Szeretik a szabad mozgást, élvezik, ha szembe jön egy patak vagy tócsa. Imádnak terepen lenni. Ott mindig történik valami, bokor mozog, nyuszi, fácán szalad ki. Ilyenkor kicsit felrázódnak az apá­tiából.