Ön tudta, hogy a hűtlenséget a nők is a génjeikben hordozzák? És hogy a havivérzésüket szinkronba tudják hozni? A továbbiakban felfedjük a női nemi szervek rejtelmeit.
A női erkölcs védelmében hosszú ideig gondosan titkolták előttünk, mi a természetes, és mi van kódolva a génjeinkben. Ma már mindenki számára világos, hogy a női szexualitás ugyanolyan erős, mint a férfi. Ugyanilyen keveset tudtunk a női testről.
Az ovuláció rejtélye
Vegyünk például egy olyan egyszerű jelenséget, mint a peteérés. Az iskolából tudjuk, hogy az egészséges nő szervezetében a menstruációs ciklus közepén kerül sor az ovulációra – a petesejt kiszabadulására a petefészekből. Ha nincs ovuláció, akkor a nő nem egészséges. Csakhogy ez a kijelentés nem mindig igaz. Ugyanis nem törvényszerű, hogy a női petefészek minden ciklus alatt kibocsásson egy-egy petesejtet. A természet takarékoskodik a becses ivarsejtekkel.
A nő teste bizony megérzi (főleg a szaglás által), hogy van-e a közelében férfi. Ha van, ráadásul egy ágyban alszik vele, a nő a ciklusok 90 százalékában ovulál. Ha nincs a közelében megfelelő hímnemű egyed, akkor a ciklusoknak mindössze 50 százalékában következik be peteérés. Gyakran előfordul, hogy az ovulációt a közösülés provokálja ki. Ez az az eset, amikor a nő azt hiszi, rég elmúltak már a „termékeny” napok, és nem védekezik a teherbe esés ellen. Hamarosan kiderül azonban, hogy tévedett. Ez sem nagy csoda. Egyes állatfajok egész életükben erre vannak beállítva. Például a macska petefészkéből csak a közösülés után vagy a közösülést utánzó nemi szervi ingerek hatására szabadul ki a petesejt.
Ön meg tudja állapítani, mikor ovulál? Csak azzal, ha megméri a reggeli testhőmérsékletét? Egyes nők a petefészekben érzett jellegzetes fájdalomról, pontosabban nyilallásról (németül Mittelschmerznek nevezik) ismerik fel a petesejt leválását a ciklus közepén. Tudni szeretné, hogy amit érez, az valóban az ovuláció-e?
Elmondjuk, hogyan határozhatja meg a petefészek helyét. Helyezze tenyerét a kismedencére úgy, hogy két hüvelykujja a köldöke fölött érintse egymást. Két mutatóujja ebben a helyzetben a két petefészek fölött helyezkedik el.
Idegen férfi, rokon férfi
Mindenki tudja, hogy a vérfertőzés (szülő és gyermek, illetve testvér és testvér közti nemi kapcsolat) a legtöbb kultúrában tiltott dolog. Azt is tudjuk, miért: az ilyen kapcsolatból születő utód sok azonos gént örököl az apjától és anyjától – ez viszont rossz, mert ha a gének valamilyen betegséget hordoznak, az utódon ezek kiütnek. Probléma jelentkezhet olyan párok esetében is, akik nem rokonok ugyan, de génjeik hasonlítanak egymásra. A genetikailag közeli férj asszonya nehezen esik teherbe, és könnyen elveszti a magzatát. Amerikai kutatók egy konzervatív földműves népcsoportnál figyeltek fel a jelenségre (ők javarészt egymás között házasodtak). Itt genetikailag minél közelebb állt egymáshoz a házaspár, annál kevesebb gyermeke és több vesztése volt az asszonynak.
A menstruációs ciklus összeér
A kollégiumi szobatársak, egy irodában dolgozó kolléganők havivérzése szinkronba kerül. A tudományos kutatások is igazolják ezt. Az egyik nő menstruációs ciklusa késik, a másiké egy-két nappal hamarabb elkezdődik – végül találkoznak. De ez a jelenség csak barátnők között megy végbe – az utált kolléganővel nem hangolódik egybe a ciklus! A magyarázat a történelem előtti időkben keresendő. Ha a gyerekek egyazon időben születtek, az asszonyok jobban tudtak gondoskodni róluk.
A nők szaglása sokkal kifinomultabb, mint a férfiaké, és ennek is megvan a biológiai oka: a szaglással tudat alatt meg tudjuk állapítani, melyik férfi a legmegfelelőbb számunkra. A nők az ovuláció idején az egzotikus, teljesen idegen férfiakra vadásznak, akiknek génjei különböznek az övékétől. A peteérés idején kívül általában olyan férfit keresünk, aki az édesapánkra hasonlít – persze nem annyira, hogy vérfertőzésre csábítana bennünket. Ez arra utal, hogy az őskor asszonyai a törzsi közösségen belül maradtak, onnan választottak maguknak állandó partnert, ugyanakkor időről időre elcsábultak, az izgató idegeneket keresték, akik feljavították a génállományt. Lehetséges, hogy a közép-európai szexturista nők a gének szavát követve özönlenek Olaszországba vagy éppen Kenyába. A tudósok figyelmeztetnek, hogy azok a nők, akik hormonális fogamzásgátlót szednek, elveszítik effajta szaglásukat.
A változókor értelme
A klimaxról sok tévhit él a köztudatban, többek között az, hogy a petesejtállomány „elfogy”. Ez természetesen nem igaz, hiszen születésünkkor több millió petesejt található a petefészekben. Az igazság az, hogy az idő előrehaladtával a petesejtek degenerálódnak. Úgy is mondhatnánk, hogy a természetnek más tervei vannak a középkorú nőkkel. Milyen tervek ezek? A fejlődés több ezer éve alatt nyilván azok a nők voltak „legsikeresebbek”, akik nem estek teherbe abban a korban, amikor újszülöttjeiket már nem tudták volna elvezetni a felnőttkorba. Ugyanakkor még elég fürgék voltak ahhoz, hogy az unokáikkal törődjenek.
Mi a klitorisz?
Sokan hiszik, hogy a klitorisz (csikló) csak egy kis kiemelkedés a nagyajkak találkozásánál. Pedig! A klitorisz egy nagy kiterjedésű szerv, bár tekintetünk előtt rejtve marad. Körülveszi az egész vaginát és a húgycsövet. Anyaga ugyanolyan nagyságú szivacsos szövet, mint a férfi hímvesszőé. Ezt már a reneszánsz anatómusok is felfedezték, de aztán valahogy ez a tudás feledésbe merült, és vagy huszonöt évvel ezelőtt támadt fel ismét. A klitorisz és a nemi gyönyör összefügg.
A szakemberek azt mondják: közösüléskor a klitoriszt is ingerelni kell. Ezen általában a kis kiterjedésű csikló izgatását értik. A legtöbb nő klitorisza azonban nagyon is érzékeny, ezért az izgatást ki kell terjeszteni a csikló vagina körül elrejtett részeire is. Hasonló a helyzet a G ponttal is. A G pont szintén egy merevedésre hajlamos szövetcsomó a hüvely és a húgycső között, de a valóságban csak a nők egy bizonyos hányadánál található meg a hüvely hosszának harmadában, ahogy a hivatalos meghatározás állítja.
Más nőknél magasabban helyezkedik el, vagy nem egy pontban, hanem a hüvely falában hosszan elnyúlva található. Nem sok értelme van vonalzóval keresgélni, sem búslakodni azon, ha nem találjuk.
A haszon
Szállóige, hogy a hűtlenséget a férfiak a génjeikben hordozzák (a lehető legtöbb nőstényt akarták megtermékenyíteni). Mára kiderült, nemcsak a hímek, hanem a nőstények is hűtlenek. A állatvilágban a fajoknak mindössze három százalékában hűek a nőstények. A többi faj nőstény egyedei igyekeznek a lehető legtöbb hímtől a legtöbb fajtájú spermiumot begyűjteni, hogy a számukra legmegfelelőbbet kiválaszthassák. Szaknyelven szólva spermaválogatásról van szó. Az utóbbi években derült ki, hogy a nőstények „szaporodószervei” okosan ki tudják választani a számukra legmegfelelőbb hím ivarsejtet. S hogy mit jelenti a „legmegfelelőbb” kifejezés? Hát hogy a kiválasztott ivarsejt alkotja az utód szempontjából immunológiailag és genetikailag a legjobb kombinációt a nő petesejtjével... A csúszómászókkal, madarakkal és rágcsálókkal végzett kísérletek kimutatták, hogy a „hűtlen” nőstények sokkal több egészséges utódot hoztak világra, sokkal kevesebb vetélésük volt, mint a kényszerű hűségben élő nőstényeknek.
A nőstények szaporodási stratégiája tehát úgy fest, hogy állandó kapcsolatot alakítanak ki az „apaszerűen gondoskodó” férjjel, aki jó körülményeket teremt párja és az utódok számára. Ugyanakkor a nőstény titkos kapcsolatokat létesít más hímekkel is. Ez a viselkedési forma az embertől sem idegen, valószínűleg a génjeinkbe van kódolva, hiszen a felmérések szerint a gyerekek tíz százalékának nem az a férfi az apja, akit az anyakönyvbe bejegyeztek.
Hogyan kerülhet sor a legmegfelelőbb hím ivarsejt kiválasztására? A női nemi szervek igen hatékonyan tudnak válogatni a spermák között: a hüvely savas környezete, a szűk méhnyak és a petevezetéken keresztül vezető fáradságos út okosan, bizonyos genetikai tulajdonságok szerint megrostálja a „vállalkozókat”, nem is szólva a petesejtről, amely igencsak válogatós, nehezen fogadja be a hím ivarsejtet...
Az előjáték fontossága
Az előjátékot nem a nők találták ki saját örömükre. Sok állatfaj esetében nagy jelentősége van a „megfelelő” hím kiválasztásában. A nyúl nősténye például 70 pontos ritmusban történő párzó mozdulatot követel a hímtől, ami még nem közösülés. Ha a hím megfelel az elvárásainak, a nőstény felveszi a lordosis pózt, amely lehetővé teszi a közösülést. Még cifrább a helyzet az atkák esetében. A kullancs nőstényének például egy óra hosszáig tartó orális érintkezésre van szüksége, míg nemi szervei megfelelően megduzzadnak, és képessé válik befogadni a hím ondózacskóját.
A kérdés érdekessége, hogy a tudósok még néhány évvel ezelőtt is azt állították, hogy az állatok nőstényeinek nincs orgazmusuk. Igaz, hogy a tehén vagy a nőstény kutya a kicsúcsosodáskor nem nyüszít a gyönyörtől, ettől függetlenül hüvelyük ritmikusan összehúzódik, mintha „megfejnék” a hím péniszét, ezzel segítve a spermium továbbhaladását nemi szerveikben. A kontrakciókkal egy időben kinyílik a méhszáj, és szabaddá válik a méhbe vezető út.
Valamikor régen a női orgazmusnak is hasonló szerepe volt. Ha a férfi megfelelően felizgatta a nőt, a férfi orgazmusa és az ejakuláció után közvetlenül bekövetkezett a nő hüvelyének ritmikus összehúzódása, és továbbszállította a spermát. Ha a nőnek nem volt orgazmusa, a teherbe esés valószínűsége kisebb volt.
