Az emberben erős vonzalom él az ismeretlen és a veszélyes iránt. Önkéntelenül lázadunk a normák, a törvények és a szabályok ellen, a tilalmak pedig gyakran csak arra szolgálnak, hogy legyen mit áthágnunk, megszegnünk.
Valahogy így van ez a kábítószerrel is. A józan ész azt súgja, hogy veszélyes. De a sokunkban lakozó kisördög ellenkezik: csak egyszer. Esetleg még egyszer, utoljára. És különben is, vigasztalgatjuk magunkat, rajtunk ez nem foghat ki. Bármikor abbahagyom, ha akarom. Csak nem most. Majd. Egyszer. Később. Amikor rendeződnek a dolgaim. Csakhogy az a később ritkán jön el.
A statisztikák szerint a szlovákiai fiatalok – a 15–25 éves korosztály – egyharmada már kipróbált valamilyen kábítószert. Kíváncsiságuknak csak az anyagiak szabnak határt, hiszen kicsiny hazánkban minden tiltott szer beszerezhető. Az anyagi lehetőségek felelősek az egyes régiók közötti eltérésekért is: nyugatról kelet felé haladva csökken a keményebb és drágább szereket fogyasztók száma. Leginkább a fővárosi adottságok „kedveznek” a drogpiacnak. Ott a legmagasabb a fizetőképes kereslet, és bizony ott van a legtöbb kábítószerfüggő is.
Mit lehet tenni, hogyan lehet megvédeni a fiatalokat a rájuk leselkedő veszélyektől?
A szakemberek egyik csoportja a megelőzést tartja fontosnak. A riasztó adatokat az információhiánnyal magyarázza, azzal, hogy a fiatalok nincsenek felkészítve a kábítószer-fogyasztás veszélyeire. Ennek némileg ellentmond, hogy a média rendszeresen ontja az elrettentő példákat: a túladagolás vagy a rossz minőségű szer miatti haláleseteket, valamint a drog számlájára írható diszkóbaleseteket. Egyre gyakoribb azonban az a nézet, miszerint a drogfogyasztás elsősorban érzelmi probléma. Azok a fiatalok vannak leginkább kitéve a veszélynek, akik bizonytalanok, és nem tudnak megbirkózni a csalódásokkal vagy a sikertelenséggel.
Eszerint tehát a legeredményesebb megelőzés az öntudatos, boldog gyermek. A szeretett és magabiztos gyermek bízik a világban, fel van vértezve annak korlátai ellen, el tudja viselni a csalódásokat, a nehéz helyzetekben pedig megtalálja a kiutat. És ami nagyon fontos: tud nemet mondani!
Amelyik gyermekben nincs meg ez a pozitív életérzés, az bizonytalanná és szorongóvá válhat. Kapaszkodókat keres, egy biztos pontot, amely segíthet ingatag önbecsülése helyreállításában. Ezt a biztonságot pedig sokan a drog ölelésében vélik megtalálni. Még ha érzelmi problémaként is kezeljük a drogfogyasztást, tagadhatatlan a megelőzés fontossága. Fel kell készíteni a fiatalokat a drogfogyasztás veszélyeire, és meg kell értetni velük, hogy nem a drog által érik el az áhított szabadságot és önállóságot.
Ám nem lehet értelmetlen és valótlan állításokkal ijesztgetni őket! Nem igaz ugyanis, hogy minden drogfogyasztó bűnöző, és hogy minden fogyasztó meghal.
Az utóbbi időben egyre több szó esik a könnyű drogok legalizálásáról. Hollandiában még ennél is messzebbre mentek: vannak olyan egészségügyi központok, ahol megvizsgálják a fogyasztó által bevitt szert – legyen az akár heroin is –, hogy biztonságosan fogyasztható-e. Más országok nem osztják a holland nézetet, miszerint ha már egyszer léteznek drogfogyasztók, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a fogyasztás minél kevésbé legyen kockázatos, és ne okozzon túlzott egészségkárosodást. Így a függő jobb esélyekkel indulhat egy szebb, drogmentes élet felé.
Fontos tudni, hogy a kábítószerfüggőség betegség, amelyet gyógyítani kell. A függőt pedig nem elítélni és megvetni, hanem segíteni kellene abban, hogy mielőbb kilábaljon a betegségéből. Bár az esetek többségében ő választotta ezt az utat, hamar rádöbbenhet a helyzet kilátástalanságára. Arra, hogy az áhított szabadság helyett a mindennapok mókuskerekénél is ördögibb csapdába került. Oda, ahol már csak a szer diktál.
Bernád Emese
