Az osztrák avantgárd kiemelkedő alakja, Egon Schiele 1890-ben született egy vasútmérnök családjában. A családot sorozatos tragédiák érték: három gyermeket temettek el, majd a családfő is meghalt. A kis Egonban mély nyomot hagyott apja korai halála, amit még az is tetézett, hogy anyjával soha nem sikerült meghitt kapcsolatba kerülnie. Később azt vallotta, hogy ez a sok „halálélmény” erősen hatott rá.
Schiele az iskolában egyedül csak a rajzórák iránt lelkesedett. Tanára felismerte a benne rejlő tehetséget, és anyja, valamint gyámja ellenében is támogatta (akik inkább valamilyen tisztességes szakmát próbáltak ráerőltetni). Egon mindössze 16 évesen nyert felvételt a bécsi akadémiára!
Tanárai a szigorú hagyományok hívei voltak. Nem csoda, hogy Schiele művészetén semmiféle nyomot nem hagytak az akadémiai évek. A bécsi szecesszió alakja, Gustav Klimt vált számára az első számú példaképpé.
19 éves korában otthagyta az akadémiát és barátaival együtt megalapította az „Új művészet csoport”-ot. „Az új művész feltétlenül legyen önmaga, teremtő...” – hangsúlyozták kiáltványukban.
Schiele fokozatosan rátalál sajátos rajzstílusára. Lemond a háttér megmunkálásáról, kizárólag az emberi alakra koncentrál, miközben lecsupaszítja a testet. Schiele rajzvonala a görcsösség benyomását kelti, megtörik, megszakad. Mindenekelőtt a mimikában és a gesztusokban – a lélek mélyén rejtőzködő titok érdekli. Egyfajta látnoknak érezte magát, aki olyan dolgokat tesz láthatóvá, amelyek a közönséges ember előtt rejtve maradnak.
Művészi sikerei csúcsán, 28 évesen halt meg spanyolnáthában.
Agónia (Haldoklás)
Ez az 1912-ben készült festmény a bécsi művészek elidegenedését fejezi ki a császárság végnapjaiban. Schiele a két szenvedő remete alakjában önmagát és példaképét, Gustav Klimtet (jobbra) festette meg. A remeteség a hivatalos művészettől való elkülönülést jelképezi. A művész szenved, mert nem értik meg.
A századfordulón az elidegenedés érzése összehozta Bécsben az egyes kiemelkedő alkotókat (a festő Gustav Klimtet, a zeneszerző Mahlert és Schönberget, az író Robert Musilt, nem beszélve Sigmund Freudról, a pszichoanalízis atyjáról). A bécsi haladó művészek a múlt nyomasztó hatása alól akartak szabadulni, amikor megszervezték a szecesszió mozgalmát. A mozgalom első elnöke Gustav Klimt volt. Az 1898-ban Bécsben megnyitott „Szecesszió Háza” vált a találkozóhelyükké. Jelszavuk az „El a kölcsönvett stílusformáktól!” volt.
– szakács –
