Régimódi karácsony. Munkatársunk, Varga Henrietta a szokásokat követi, a régi karácsonyok inspirálják ma is. Így néz ki nála az ünnep Füleken. 
 
heniiin.jpg
 
Az ételekről
Huszonnegyedikén egész nap csak csipegetünk, főképp halféléket, de soha nem jóllakásig. Szóval: betartjuk a böjtöt, hústalan és zsírtalan ételeket fogyasztunk. Édesapám a háztájiban is mérsékelten méri az adagot. Nincs tobzódás. Angyal száll át a szobán... A karácsonyfa már a helyén, éjjel meghozta a Jézuska Abigélnek. Főzés közben karácsonyi dalokat dúdolgatok, és egész nap a szüleimet várom. Mióta Abi megszületett, ők járnak be hozzánk. Anyuci diós és mákos bejglivel a kezében érkezik, és tele tepsi túrós lepénnyel. Apuci keze sem üres, valami méreteset cipel és rejteget. Nagy a sürgés-forgás, mert én közben böjtös káposztalevest főzök a konyhában. Soványka leves ez, nincs egyéb benne, mint gomba és két-három szem aszalt szilva. A másik fogás sült hal lesz tört burgonyával – és persze az elmaradhatatlan mákos guba. Anyuci ellenőrzi az ízeket. Két dudás nem fér meg egy csárdában, de ez nálunk nem igaz, mert anyuci nélkül ízetlen lenne a karácsonyi étel: ő az én étekfogó mesterem. A palóc gubához a tésztát már előre megsütöttük, hogy megszikkadjon.
A tradíciókat folytathatjuk, kis modern felütéssel.
Emlékszem, mama már karácsony előtt két nappal megsütötte a gubát! Gégeformába sodorta, s én mindig a hajlatából törtem le egy patkót. Nagymama ilyenkor csipkelekvárt tett elém, majd a gubát nagy titokzatosan elrakta a spájzba. Az is tőle van, hogy délután még kimegyünk a temetőbe, és gyertyát gyújtunk a sírokon. Este hattól hamarabb pedig sosem vacsorázunk, mindig megvárjuk vele a harangszót. Sokáig nekem kellett a leghangosabban mondani az asztalnál az imádságokat, mint a család legkisebb tagjának. „Miatyánk...Üdvöz légy, Mária…Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Adjad, Uram, hogy jólessék, Jézus neve dicsértessék. Aki nékünk ételt, italt adott, annak neve legyen áldott! Ámen…” A mai napig én mondom az áldást a leghangosabban az édesapámmal. A vacsora előtt felvágunk egy szép piros almát annyifelé, ahányan az asztalnál ülünk. Az almacikkeknek ma is az a jelentése, hogy a család mindig összetart: összeáll, mint az alma, ha összetesszük a szeleteket. Minden tányérba ostya is kerül, mi molnárkalácsnak hívjuk. Sűrűbb a tésztája, mint az üzletinek, és míg régen vastányéron sütötték, ma már sima gáztűzhelyen, mint a palacsintát. Sajnos, egyre nehezebb beszerezni.
 
web-bannerek-hirlevel-02_2.jpg
 
Hogy volt régen?
Az asztalon már ott a böjtös káposztaleves, a hal és a mákos guba. Míg a tányért rakom, felvonulnak előttem a régi karácsonyok képei. Mama felállított minket a lépcső legfelső fokára, és onnét énekeltünk a nővéremmel... Aztán kopogtak. – Megérkezett a Jézuska! – kiáltottunk. (Szerintem Abigéllel is hasonló lesz a forgatókönyv.) Míg Jézuska teszi a dolgát, anyuci és apuci szórakoztatja a kisunokát. Aztán valaki kopog…Vajon ki lehet az? Mennyi ajándék van a fa alatt, értékesnél értékesebbek. Csak a régi öregek, akik a gyerekkoromat jelentették, nincsenek itt. Most már tudom, hogy ők adták meg az ünnep fényét: azért tűnnek meghittebbnek a régi karácsonyok. Éppen ezért még jobban örülök a szülőknek. Majd beszélgetünk. Abit közben letesszük aludni. Hozzáadok egy új színt is az estéhez: egy órával éjfél előtt megnézzük gyermekkorom kedvenc filmjét, a Reszkessetek betörők!-et. Kötelező jelleggel végig kell nézni mindenkinek... Érdekes, hogy apuci és anyuci ugyanúgy tud kacagni a szakállas vicceken, ahogy mi Csabával, a párommal.
Csak a régi öregek, akik a gyerekkoromat jelentették, nincsenek itt. Most már tudom, hogy ők adták meg az ünnep fényét: azért tűnnek meghittebbnek a régi karácsonyok.
Lassan éjfél, készülünk a templomba. Az éjféli mise a legtradicionálisabb karácsonyi szokásunk, ezt nem akarom semmi újjal megfűszerezni. Csaba nem jön velünk, ő vigyáz Abira. Mielőtt elindulnánk, a spájzból kihozok egy jó darab füstölt kolbászt, és előkészítjük a sütéshez. Ez lesz az angyalkolbász. Anyucival és apucival elmegyek a templomba. Szülőfalumban, Sávolyban tíz évig orgonáltam. Amíg kántorkodtam, még szenteste is gyakoroltunk a misére, apum velem együtt énekelte a liturgikus énekeket a zongorára támaszkodva. Mikor áldott állapotba kerültem, a rosszullétek miatt tovább már nem kántorkodhattam. Azóta pihentetem a kezem és a hangom. 
 
Angyalkolbász és egyebek
Mise végeztével kellemes karácsonyt kívánunk egymásnak. Mire hazaérünk, feltálaljuk a sült kolbászt: véget ér a böjt. Karácsony első és második napján sem hagyjuk ki a misét, és utána vagy mi várjuk a vendégeket, vagy anyuciéknál vagy a nővéreméknél gyűlünk össze. Cserélődünk, idén mi vagyunk a házigazdák. Szolidárisak vagyunk egymással, a vendégek is hoznak ínyencségeket, így nem kell beleszakadni a sütésbe. 
Idén Abikával együtt tízen ülünk az asztalhoz. Legyünk még többen, ilyenkor ezt kívánom minden pillanatban... 
 
Varga Henrietta
 
web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg

 

Új Nő csapata
Cookies