Hogyan születtek meg mai napig hódító divattrendek és ikonikus ruházatok? Most a magassarkú cipők születésének eredetéről rántjuk le a leplet!

Egy ideig eljátszogathatnánk a gondolattal, hogy ki volt az, aki kitalálta a tűsarkat, de nem jutnánk eredményre. A tervező neve a múlt homályába vész.

cipo.jpg

Az ókori Egyiptomban például már 3500 évvel ezelőtt magas sarkakon jártak a vágóhidak mészárosai, hogy tiszta maradjon a lábuk. Vagy elkalandozhatnánk Mongóliába, Dzsingisz kán idejébe, akinek lovas katonái magas sarkas csizmát hordtak, hogy lábuk biztosabban illeszkedjen a kengyelbe.

Medici Katalin állítólag magas sarkú cipőt csináltatott az esküvőjére, hogy magasabbnak látsszon vőlegénye, az orléans-i herceg mellett. (Tudor) Mária, a francia király felesége is kedvelte a magas cipősarkat, sőt valószínű, hogy 1793-ban Mária Antónia királyné is magas sarkakon lépkedett fel a vérpadra. A mai tűsarkúnak nem sok köze van ezekhez a történelmi cipellőkhöz. Az igazi vékony tűsarok, a stiletto, amely nevét a reneszánszban gyakran használt, stiletto nevű hegyes tőrről kapta, akkor született meg, amikor fémtörzzsel kezdték gyártani a törékeny fa vagy műanyagok helyett. (Gina Lollobrigida is stiletto cipőt hordott.)

Akárcsak a régmúlt időkben, úgy most sem tudható pontosan, kinek a fejében született meg a gondolata a nádszálvékony tűsaroknak, amely alig egy rajzszögnyi területen illeszkedik a talajhoz. Ugyanakkor biztos, hogy a tűsarok forradalmasította a divatot, eszméletlen magasságokba emelte a nőket, sőt, a nőiesség legszembetűnőbb, legerotikusabb kifejezőjévé vált.

A fémbetétnek köszönhetően a cipő sarka minden eddiginél magasabb és vékonyabb lett. A mai cipők sarka eléri az eszméletlen 15 cm-t is. Persze, ebben az esetben a cipő talpa is magasított – ez a platformcipő. Sokan úgy tartják, hogy a tűsarkú körömcipő atyja egy olaszországi születésű francia divattervező, André Perugia volt, aki a múlt század 20-as éveiben „magasba emelte” a nőket – többek között Mistinguett népszerű francia sanzonénekesnőt, akiről az első tűsarkas fénykép készült. Abban mindenki egyetért, hogy a tűsarok az 1950-es évek ragyogó filmsztárjainak köszönhetően lett a női vonzerő legfőbb kelléke!

A divattörténészek abban sem értenek egyet, hogy melyik divatháznak köszönhető a tűsarok elterjedése. A tűvékony cipősarok megtervezőjének sokan a francia Roger Vivier divattervezőt tartják, aki az ötvenes évek elején Christian Diornak dolgozott. Mások Salvatore Ferragamót vélik a tűsarok szülőatyjának (Marilyn Monroe-nak 40 pár Ferragamo-cipője volt!), aki cipője térhódítását annak köszönheti, hogy Sophia Loren, Ava Gardner és hasonló kaliberű csillagok lábát ékesítette vele.

marilyn_0.jpg
Marilyn Monroe – aki a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt ostoba – egy alkalommal kijelentette: „Nem tudom, hogy a tűsarkú cipőt ki találta ki, de azt tudom, hogy mi, nők sokkal tartozunk neki.”

A célegyenesbe harmadikként egy lombardiai kisváros, Vigevano igyekszik, ahol 1953 januárjában a XVI. cipő-világkiállítást rendezték. Ma már nem sokat számít, hogy ki tervezte meg ezt a legnőiesebb, legkeresettebb női cipőt. Az a lényeg, hogy a 20. század közepétől a kultikus tűsarkú cipő úgy él a köztudatban, mint a zabolátlan szenvedély, a diadalmas hódítás legfőbb eszköze. A nők a csábítás, a finom erotika, a különlegesség, a csipetnyi perverzitás megtestesítőjének érzik.

Tűsarok nélkül elképzelhetetlen a femme fatale, nem létezhet a szexszimbólum, sem a filmsztár, de a ringó járás sem, amely az érzéki nőt megkülönbözteti a hétköznapi nőtől. Bár az ortopéd orvosok és a rehabilitációs orvosok tiltakozó szavait senki sem vonja kétségbe (mikor a női láb épségét óvják), ki kell mondanunk, hogy nincs még egy topán a tűsarkún kívül, amely karcsúbbá tenné a lábat, formásabbá a bokát, ruganyosabbá a csípőt, amely jobban kiemelné az alak természetes domborulatait... Más szóval: szexis hatást tud elérni, s melyik nő ne akarna szexi lenni?

A tűsarok nem csupán megnyújtja a női testet fizikailag és optikailag, hanem annyira intim, érzéki, vágykeltő hatást kölcsönöz, mint a női divat történetében eddig semmi más!

A hetvenes években a Kanári-szigeteken élő Manolo Blahnik újra felébresztette Csipkerózsika-álmából a tűsarkat, és új lelket lehelt bele. Költői lélekkel és kreatív szemlélettel újraalkotta a tűsarkú cipőt, s valódi műremeket formált belőle. Manolo Blahnik, spanyol édesanya és cseh édesapa gyermeke, egy banánültetvényen nevelkedett. Gyerekkorában elbűvölték a helybeli iparosok, akik a szigetekre jellemző, espadrilles nevű vászoncipőket varrták, és csodálatos, luxusminőségű divatholmikat készítettek.

Manolo családja azt tervezte, hogy a fiú diplomáciai pályára lép, de ő művészetekkel szeretett volna foglalkozni. Irodalmat és építészetet tanult Genfben, majd Párizsba ment, és az École des Beaux Arts hallga-tója lett. Minden jel arra utalt, hogy filmépítész válik belőle, de akkor – Paloma Picassónak köszönhetően – megismerkedett a Vogue America legendás kiadójával, Diane Vreelanddel, aki, amikor meglátta Manolo Blahnik vázlatait (persze nem cipőrajzok voltak!), arra ösztökélte, hogy foglalkozzon cipőtervezéssel. Diane Vreeland sose fogott még mellé, és képzeljük csak el, mi lett volna, ha egy olyan tehetség esetében, mint Manolo, ez történik!

manolo-blahnik-rajz.jpg
Manolo Blahnik saját kezűleg tervezi ikonikus cipőit

Manolo Blahnik akkor kezdett cipőtervezéssel foglalkozni, amikor a megrögzött feministák harcot hirdettek a magas sarkú cipők ellen, amelyet a férfiuralomnak alárendelt nők tárgyi jelképének tekintettek. S bár lehet, hogy a nőmozgalom tagjainak nem tetszettek Manolo alkotásai, a világ többi asszonya el volt ragadtatva tőlük.

Alexandra Shulman, a Vogue UK kiadója így nyilatkozott: „Ha Isten azt akarná, hogy a nők lapos sarkú cipőkben járjanak, akkor nem teremtette volna meg Manolo Blahnikot.” Manolo Blahnik leleményességének és egy pici szerencsének köszönhetően a tűsarkú cipő veszített érzékiségéből, ugyanakkor megtelt poézissel. Egy olasz újságíró szavai szerint „Manolo Blahnik a saruk, szandálok, cipők és sportcipők mágusa”.

hirlevel_web_banner_1_148.jpg

Manolo mélyrehatóan tanulmányozta a művészettörténetet és a történelemfordító nők életútját. Az olvasottak inspirálták az ún. toe cleavage cipő megalkotására, amelynek olyan nagy a kivágása, hogy kilátszanak a lábujjtövek, mintha meséből bukkantak volna elő, s egy képzeletbeli szivárvány ívén tűnnének elibénk.

A tervező fantáziája kifogyhatatlan: kristály, toll, flitter, láncocska, csipke, gyöngy, fényes üvegből öntött málna, cseresznye... mind-mind művészi alkotás, a reneszánsz mesterek módszerével készült. Manolo Blahnik egyedül dolgozik, ötleteit pár másodperc alatt papírra veti, azután finomít, színez mindaddig, amíg maga is nem elégedett a művel. Utána fából elkészíti a cipő prototípusát, és személyesen ellenőrzi a gyártás minden fázisát.

Mint a telitalpú cipők esküdt ellensége így nyilatkozik: „A cipőnek akkor is biztonságosnak kell lennie, ha a sarka 12 cm magas. Fő az egyensúly. Ezért minden cipősarkat magam modellálok – először gépen, azután kézzel vésővel és fűrésszel, egészen addig, amíg nem tökéletes.”

Ebben Pinocchio szülőatyjához hasonlít. Azonban van közöttük egy lényeges különbség: nem minden nő hajlandó Pinocchio lába elé omolni. De az utóbbi negyven évben egyáltalán nem haboznak, hogy megtegyék ugyanezt, ha Manolo Blahnik-cipő kerül a szemük elé. Ilyet viselt Bianca Jagger, amikor be-lépett a Studio 54-be, ahová fehér lovon érkezett, és Blahnik-cipőt húzott a lábára Lady Diana is 1994-ben azon a napon, amikor férje a nyilvánosság előtt elismerte, hogy megcsalja. (Lady Diana Christina Stambolian ruhájában olyan szép volt ekkor, mint még soha.)

manolo-blahnik-vazlat.jpg
Manolo Blahnik vázlatai

Manolo Blahnik leghűségesebb vásárlói közé tartozott Lauren Bacall, és tartozik ma is Jane Birkin, Charlotte Rampling, Kylie Minogue és Madonna, aki kijelentette: „Manolo cipői olyan jók, mint a szex – de jóval tovább tartanak.” A névsor távolról sem teljes. Sarah Jessica Parker így nyilatkozott: „A Manolo Blahnik-cipőkben maratont lehetne futni.” Alteregója a Szex és New York című sorozatban, Carrie Bradshaw az egyik epizódban hajlandó odaadni támadójának a Fendi táskáját, az óráját és gyűrűjét, de körömszakadtáig védi Manolo Blahnik tűsarkúját. Csak akkor enged a rablónak, amikor az pisztolyt fog rá, azaz csak akkor mond le a cipőről, ha élet-halál kérdése.

–varga–