Mennyire kell „egy párnak” lenni, mennyi függést bír ki egy házasság?
Cili ma már csak nevet az egészen. – Az esküvő után igazi ügyetlen kis feleség voltam. A férjem nélkül lélegzetet se tudtam venni. Nem ajánlom senkinek. Teljesen a férjemtől függtem. Ettől aztán kiveszett a játékosság a házasságunkból.
(© Ji Xin)
Mikor a mennyasszonyi fátyolon keresztül leendő férjemre néztem (két éve már együtt laktunk), eszembe villant: Ismerem egyáltalán? Valóban őt akarom? De már késő volt. Több mint hatévnyi házasság után merem állítani, hogy az esküvő nem is olyan fontos. Nem fontos a közös hobbi, a közös szokások sem. Engem például szombaton mindig a parkba vittek a szüleim, vasárnap ebéd után pedig a városban sétáltunk. A férjem szombaton és vasárnap reggeltől estig a focipályán volt.
Ha válásra kerülne a sor, hosszan sorolhatnám a „kibékíthetetlen ellentétek”-et. Én például a zsúfolt villamosban is megeszem a hamburgert, miközben a férjem a lehető legtávolabbra áll tőlem, nehogy azt gondolják, hogy együtt vagyunk.
Sokat gondolkodtam azon, hol vannak a házasság határai. De csak ez jut eszembe: ha együtt vagyunk, nem félek semmitől. A világot is kifordítanám a négy sarkából.
Ugyanakkor elkövettem egy nagy hibát. Nem bíztam magamban, nem támaszkodtam magamra. Csak vele együtt éltem. Egy munkahelyen dolgoztunk, reggel együtt mentünk, este együtt jöttünk. Egymás kezét fogva jártunk ebédelni, a villamoson egy rúdba kapaszkodtunk... Evett a méreg, amikor láttam, hogyan bámulja a felszálló lányokat. Árulásnak éreztem. Túlságosan belefolytam az életébe. Nem tudtam megszokni, hogy hetente kétszer röplabdázni jár, a baráti sörözésekről nem is beszélve. Hány órát álltam a függöny mögött, mennyit vártam, hogy végre hazajöjjön... Mennyi elfecsérelt óra!
Ezalatt megtanulhattam volna franciául, eljárhattam volna jógázni, bejuthattam volna a Guinness-rekordok könyvébe a leghosszabbra megkötött sállal. Bármit tehettem volna, volt elég időm. De nekem csak az járt a fejemben, most hol lehet a férjem, most mire gondol a férjem... Aztán az idő megedzett. Felismertem: a túl szoros kötődés nem jó. Kell egy kis függetlenség! Megtanulok autót vezetni! Akkor legalább nem kell könyörögnöm, hogy vigyen el bevásárolni. Megoldom magam. Sörözni mész a barátaiddal? Én lánybulit csapok. Vigyázz a gyerekekre, én elugrok bevásárolni, úgyis alig vagytok együtt. Röplabdázol? Én meg aerobikozni fogok.
Elhatároztam, nem fogok rajta csüngeni. Többé nem fogok tőle függni, megtanulom mindazt, amit ő tud. Azon leszek, hogy tudjam kicserélni a biztosítékot, tudjam kezelni a kazánt, lenyírni a füvet, tudjam, melyik csövecske hová vezet, ismerjem ki magam a városi hivatalban, tudjam kitölteni a csekkeket, értsem a szerződések szövegét...
Ugyanezt ajánlom minden feleségnek. Azt tanácsolom, ne maradjanak függő helyzetben a férjüktől, tanuljanak meg mindent, amit csak lehet. És vice versa: tanítsák meg a férjet is, hogyan kell bekapcsolni a mosógépet, hogyan kell felállítani a vasalódeszkát, hogyan kell inget vasalni, hol kell megvenni a borotvahabot és az arcvizet (ha ugyan nem tudják jobban). És legyen mindkettőjüknek külön bankkártyájuk, hisz sose lehet tudni, mikor utazik el, mikor betegszik meg a másik...
Az igazat megvallva, ma már gyanúsak nekem a túlságosan összenőtt párok. Féltem őket. Ők azok, akik mindenhová együtt mennek, mintha össze lennének kötözve, egyforma pólót hordanak, ugyanazt a sorozatot nézik, és a véleményük is mindenben egyezik.
Az asszony ezt tudja, a férj azt, mindenben a másikra támaszkodnak. A férj veszi ki a pénzt a bankautomatából, ő veszi meg a villanykörtét, ő viszi el a süteményt az anyóshoz, ő ellenőrzi az interneten, hogy a földhivatal rávezette-e a tulajdonlapjukra a víkendházat... Mit ad cserébe a feleség? Hát azt, hogy nincs magánélete, nincs barátnője, élete csak a férjről szól...
Egyszer kirándulni voltunk. Hatsepszut királynő templomát csodáltam, amikor mellém lépett egy asszony, és megszólított: „Maga özvegy? Vagy elvált? Nem zavarja, hogy mindenhová egyedül kell utaznia?” Nagyot nevettem, és összekacsintottam a férjemmel, aki a templom másik végében nézelődött.
