Vágyunk a hó után, mert a fehérség mindent befed, piszkot és szemetet. Vándorolva ide-oda, a behavazott tájban megkapjuk a tiszta szépség élményét, ami még a legprózaibb természetű embert is megérinti.
A hó egyet jelent a fehérséggel, a fehérség a szépséggel, s hiszünk abban, hogy ami szép, az jó is. Vágyunk a szűzi fehér hótakaró után, mert nem volt jó az előző esztendő. Lesz mit 2022-ben fehérre mosni...
Reggel hét óra, kísérteties a kórházi folyosó kora reggel halvány fényeiben. Az asszony a rendelő előtt várakozik. Kiszólnak neki, hogy megjött az orvosnő, ámde nem fogad, mert itt a delta-variáns.
Ez az orvosnő oltásellenes, ezt minden betege tudja, mert mindig az oltás ellen szónokolt.
Az asszony azonban elszánt, mert fáj a dereka; beszól a rendelőbe, hogy ő ám be van oltva. Az orvosnő meghökken, szinte hallani lehet, ahogy kattognak az agyában a fogaskerekek. Na, jó, akkor jöhet!
De hisz az orvosnő egy hete még arra biztatta a betegeit, hogy ne oltakozzanak. Most meg: elfeledkezik az orvosi esküjéről, és egyáltalán nem szolidáris a sorstársaival... Az oltatlant nem fogadja, csak az oltottat? Nagyon nagy havazás kell ahhoz, hogy az ehhez hasonló ellentmondásokat az új év majd elmossa... (Cséfalvay Á. András képei Érsekújvár és Bős környékén készültek.)
