Az új évszak nagy öröm a nőknek, mert ürügyet szolgáltat rá, hogy új holmikat vásároljanak maguknak. De csak olyan pulóvereket, szvettereket, sálakat vegyünk meg, amelyeket valóban hordani fogunk!
Az ember úgy tesz, mintha mi se történt volna. Meleg kabátot húz, fejére, fülére sapkát ültet, és fáradhatatlanul rója útját a fasor alatt didergő járdán. Készül a tél.
December elején, amikor fordítunk egy lapot a naptáron, eszünkbe villan: vége az évnek. Terveztem tizenkét hónapra. Úgy éltem, ahogy akartam, ahogyan helyes?
Íme, megint szem előtt a sávolykötésű kelme, amit már Coco is úgy imádott! A maga egyszerűségében is igazi állócsillag a divatkirályság egén. Szeretjük, mert meleg és felettébb jól variálható.
A hideg lustálkodásra, heverészésre csábítja az embereket. Ilyenkor előbújnak az ősi félelmek, és álmaink netovábbja a forró fűtőtest, a hátat melengető cserépkályha, süvítő szélben a bundasapka, gyapjúsál.
Írásunkban egy kalandra vágyó olvasónk elbeszélése nyomán elevenednek meg a fagyos-havas északon szerzett élmények. S mikor is meséljen róla, ha nem most, télen, mikor nekünk is volt némi téli élményünk... Aki mesél: Nagy Zsóka.
Válogatásunkban a régi idők téli hangulatát igyekszünk visszahozni. Bár a fotók nagy része fekete-fehérben köszön vissza az oldalakról, mégis könnyű hozzájuk képzelnünk a színeket: a hidegtől és boldogságtól kipirult arcokat, a hó ezüstös csillámját.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."