A 19-20. század fordulóján Bécs addig soha nem tapasztalt kulturális virágzását élte. A nagypolgárság felvirágoztatta a művészeteket, amelyek olyan mestereket mondhattak magukénak, mint Gustav Mahler, Robert Musil és Gustav Klimt. Műveikből a bukás előtti nagy fellobbanás érzékelhető: tele voltak élettel, de már a halál is felsejlett bennük.
Klimt örök témája a női szépség volt, a nő iránt érzett csodálata egész életművét végigkísérte. Nyíltan ábrázolta a szexualitást. Erotikája számos ellenséget szerzett neki. Ez volt az oka annak is, hogy professzori kinevezését több alkalommal visszautasították. A századvég nagy témái közé tartozott a férfi és a nő harca. Ennek a női végzetnek egyik megtestesítője volt Salome, aki táncáért cserébe Keresztelő Szent János fejét követelte.
Klimt festményének hősnője kora tipikus hús-vér bécsi dámája. Büszke és rejtélyes végzet asszonya, gőgös, de egyben tartózkodó. A művész leplek, virágmotívumok alá rejtette modellje testét, ám ezek csak fokozzák erotikus kisugárzását. Klimt a Ravennában megismert mozaikokból merített: az aranyozott keret a kép részévé válik.
Gustav Klimt Bécs mellett született 1862-ben, egy rézmetsző második gyermekeként. 14 évesen öccsével, Ernsttel együtt a bécsi iparművészeti iskola hallgatója lett, ahol sokféle eljárással megismerkedtek, számos technikát elsajátítottak. Tehetségüket bizonyítja, hogy 18 évesen (a közös baráttal, Franz Matschcsal kiegészülve) már hivatalos megrendeléseket kaptak: egy bécsi palota és a karlsbadi (Karlovy Vary) gyógyfürdő mennyezetfestményeinek elkészítésével bízták meg őket!
A kor bécsi sztárfestője, a historizmus szellemében alkotó Hans Makart volt rájuk nagy hatással, aki Klimtet tartotta művészete méltó folytatójának.
A mester korai halála után a három fiatalembert bízták meg a Kunsthistorisches Museum lépcsőházának félbemaradt díszítésével. Majd a Burgtheater freskóit készíthették el. Erre az időszakra tehető Klimt eltávolodása alkotótársaitól – már nem elégítették ki a klasszikus motívumok: új utakat keresett. Amikor bemutatta a bécsi egyetem felkérésére készített képeit, hatalmas felháborodás tört ki, és a festményeket rútság és meztelenkedés vádjával visszautasították. Klimt a tiltakozások hatására visszafizette a minisztériumtól kapott tiszteletdíjat.
A fiatalok nem nézték szívesen a régit. „Hadat üzenünk a meddő rutinnak, a merev bizánci stílusnak, a rossz ízlés minden formájának. A mi szecessziónk a művészek fejlődéséért folytatott harc” – állt kiálltványukban. 1897-ben alakult meg a Bécsi Szecesszió, amelynek vezéregyénisége és elnöke Gustav Klimt lett. Nagy segítségükre voltak támogatóik, a gazdag bécsi zsidó nagypolgárok. Megbízásaik anyagi függetlenséget biztosítottak számukra.
Az egyetem számára készített festmények körüli botrány után Klimt belátta, ilyen körülmények között nem képes dolgozni. Visszautasított minden további állami felkérést. A bécsi nagypolgárság tehetős tagjai portrémegrendelésekkel árasztották el, a bécsi asszonyok kedvenc festője volt. Ezek a portrék fénykép után készültek, és a módszer, az arcok fényképszerű ábrázolása megmaradt Klimt stílusjegyének.
