Miénk Európa legnagyobb folyami szigete, a Csallóköz. A Csallóköz alatti üledékek körülbelül 10 milliárd köbméter kiváló minőségű ivóvizet tartalmaznak. A víz a mi legféltettebb kincsünk.
Veszélyben volt és van! Vizeink szennyezése nem most kezdődött, mi már csak a közelmúlt gondatlanságának a következményeit viseljük. Van-e félnivalónk? Milyen minőségű napjainkban a csallóközi ivóvíz? Az udvardi származású Lukáč Zsoltot (52), a Pozsonyi Vízművek (volt) elnök-vezérigazgatóját kérdeztük.
– A víz elképzelhetetlenül nagy kincsünk, de még mindig nem becsüljük eléggé. Természetesnek vesszük, hogy van vizünk – és azt is, hogy ilyen kiváló minőségű vizünk van.
– Ön mikor és miért döntött úgy, hogy vízgazdásznak áll?
– Mindig is szerettem a vizet, a Dunát, a mi élőhelyünket. Érzelmileg kötődöm e tájhoz. Gyerekkoromban sokat csónakáztam, kajakoztam, kenuztam, s már akkor tudtam, hogy professzionális életemben is a vízzel akarok foglalkozni. Így is történt, bár az évek során sokszor mondták nekem, hogy magyar emberből itt nem lehet vezérigazgató. Én erre rácáfoltam. (nevet)
– Kezdjük kis áttekintéssel. Honnan került ekkora víztömeg a Csallóköz alá?
– Sok-sok millió évvel ezelőtt felemelkedtek az Alpok, a Kárpátok, a földben hézagok keletkeztek, melyeket belepett a szikla, a törmelék és a víz. A föld ide-oda mozgott, a víz pedig betartotta a fizika, a matematika és a kémia törvényeit: hat rá a gravitáció, ezért a hegyekből a tengerbe folyt, kereste a maga útját. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a terület az Alpok és a Kárpátok részeivel töltődött fel. Továbbá a föld alatti rétegekben, egészen mélyen keletkezett egy természetes filter, melyen keresztül ma is szépen átfut a víz, s ezáltal tisztává, minőségessé válik. Bár, mint tudjuk, a víznek eleve öntisztító ereje van.
– Tehát egy hatalmas vízi medencén csücsülünk?
– Egy gyönyörű szép medencén csücsülünk, ami tele van a mi folyékony aranyunkkal. Pozsonynál 7-10 méter mély a sóder, Somorjánál és Dunaszerdahelynél már 200 méter, ám Gúta felé 495 méter mélységet is mértek! És itt mindenütt vízrétegek szaladnak. Fantasztikus, hogy mikor nálunk az ember kutat ás a kertjében, akkor minőséges ivóvízre lelhet! Nem azt mondom, hogy száz százalék tiszta vizünk lesz, mert az emberi felelőtlenség határtalan. A szocializmusban a termelőszövetkezetek műtrágyával és más vegyi anyagokkal szennyezték a talajt, s áttételesen a sziget vizeit. Vagy ott van a vereknyei veszélyeshulladék-lerakat – és a Slovnaftban történt baleset sem maradt következmények nélkül. Bár igyekeztek elszívni a káros anyagokat, és ma már fokozottan ügyelnek a megelőzésre, ettől függetlenül Éberhárdnál még ma is érezhető a hal fenolos szaga...
Fantasztikus, hogy mikor nálunk az ember kutat ás a kertjében, akkor minőséges ivóvízre lelhet!
– Honnan és hogyan kerül a csallóközi ember poharába az ivóvíz?
– Általánosságában elmondható, hogy a Csallóköz egész területe ivóvízkészleten fekszik. Ám vannak úgynevezett vízvédelmi területek, erősebb folyások, ahonnan magát az ivóvizet kinyerjük. Kutakból húzzuk fel a vizet, és naponta ellenőrizzük. Sok ilyen vízvonalunk van, ám csak az erős folyásokat védjük. Holott a Csallóköz az ország azon fontos része, pontosabban Közép-Európáé, ahol a Duna hozzávetőlegesen 80 ezer liter vizet termel a felszín alatt másodpercenként! Egyszóval: több vízfolyásunk érdemelne állami védelmet!
– Pontosan mit tartalmaz az ivóvizünk?
– A csallóközi ivóvízben nincs túl sok ásványi anyag: pont annyi van benne, amennyire az emberi szervezetnek szüksége van. Nem is kellene semmit hozzáadni. Az ivóvíz kezelésére mi mégis klórt használunk – nem azért, mintha rossz lenne a vizünk... A klórt, ugyebár, az első világháborúban vegyi fegyverként alkalmazták, mi pedig a baktériumokra gyakorolt toxikus hatása miatt vetjük be. Nem vagyunk biztosak ugyanis abban, hogy az összes vezeték – amiben a víz eljut a csapig – száz százalékosan tiszta és steril. Nem tudjuk nyomon követni az összes beruházást, hogy ki milyen csőrendszert használ, mit épít be a falba. Mi azért vagyunk felelősek, hogy minőséges ivóvízzel lássuk el az embereket.
– Gyakran éri vád az ivóvizünket, mert túlságosan klóros...
– Amint a víz a pohárba kerül, a klór elpárolog belőle. Nagyon oda kell figyelni a csaptelepek mikrobiológiájára is. Sokszor a szennyeződés ott van a csap végén, a saját háztartásunkban. Fontos, hogy a kifolyócsőt fertőtlenítsük, például ecettel. Ez hozzátartozik az alapvető higiéniánkhoz.
– Ma már a falusi ember is PET-palackos vizet iszik a Csallóközben, pedig nálunk „arany“ folyik a csapból. Mit gondol, miért?
– Az ember kényelmes, aztán meg szkeptikus, semmiben nem hisz – és nem becsüli saját jogán a vizet. Most hagyjuk a csallóközi víz minőségét, térjünk rá az árára. A Csallóközben egy köbméter víz hozzávetőlegesen egy euróba kerül. Hasonlítsuk ezt össze a benzin, a gáz, a villany árával! Az összevetésben a víz nagyon jól áll. Az ember megveszi a liter ásványvizet egy euróért, pedig ugyanennyiért biztonságos vizet kaphatna a csapból, mégpedig ezer litert! Még üzletbe se kell menni érte. Az ásványvíz állandó fogyasztása továbbá igencsak veszélyes lehet. Ha kizárólag ugyanazt isszuk, akkor a testben csakis egyfajta ásványok halmozódnak fel. Visszatérve a víz árához, ott vannak a környező országok, Magyarország, Ausztria, Csehország: hozzájuk képest Dél-Szlovákiában, a Csallóközben a legolcsóbb a víz. Pont nálunk!
– A Csallóköz hány ivóvízforrásból kapja a vizet?
– A Felső-Csallóközben három vízforrás található, Somorján, Bősön és Jókán, az Alsó-Csallóközben pedig egy, Komáromban. Ezek a főbb kutak, amelyek több ezer embert látnak el naponta. A vízellátók kötelesek naponta többször is ellenőrizni a vizet. Ha mi a Pozsonyi Vízműveknél akár tizednyi eltérést észlelünk, akkor újabb méréseket végzünk, illetve rögtön a prágai laboratóriumba küldjük a mintát. Azért oda, mert a Morva folyótól az utolsó 30-40 évben szintén sok peszticidet kaptunk. Sajnos, ezzel is komolyan foglalkozni kell majd.
– Peszticid és atrazin. Már egy ideje ettől hangos a Csallóköz. Mit gondoljunk erről?
– A termelőszövetkezetek sokáig mérgező növényvédő szereket használtak, amelyek akkoriban engedélyezettek voltak. A környezetszennyezéssel meg nem sokat foglalkoztak. Sőt, beszélik, hogy a bősi vízi erőmű építésekor sokan a gázolajjal feketéztek, s ha nem jött össze az üzlet, elásták a hordókat. Ez merő katasztrófa, mert a hordó egy idő után elrozsdásodik, és szivárogni kezd. Ki tudja, mennyi mérgező anyag rejlik még a föld alatt! Az állampolgárok joggal félnek, mert az illetékes kivizsgáló szerveknek foglalkozniuk kéne a problémával. Nagyon nincs rendben viszont, hogy ujjal mutogatnak a vízművekre. Hiszen tavaly pont neki köszönhetően mutatták ki a vízszennyeződést a csallóközi településeken. Ezért fontosak nálunk a napi mérések: ha a saját kútrendszerünkből jut az ellátás felé bármi szennyeződés, mi azt kötelesek vagyunk jelenteni. Ám ha valaki a közterületen elás valamit, azzal már nem tudunk mit kezdeni.
– Az emberek előítéletekkel kezelik a vízgazdászokat. Talán azért is, mert a Csallóköz vizeit sok-sok veszély fenyegeti!
– Igen, de nem a vízgazdász fenyegeti! (somolyog) A mi hivatásunk egészen láthatatlan, mert amit mi építünk, az általában a föld alatt van. A vezetékek a falban futnak, a víztisztító rendszereket eltakarjuk bokrokkal és fákkal, hogy ne is lássák az emberek. Maximum a víztorony tűnik szembe. Mi akkor válunk láthatóvá, mikor bekövetkezik a baj: csőtörés történik vagy szivárgás. Ekkor megjelennek a vizesek. Végeredményében nem megköszönik nekünk, hogy jaj, de jó, hogy „megjavítottuk, rendbe hoztuk“. Hanem inkább számon kérik rajtunk: hogy történhetett meg mindez?
– Az önök kompetenciája alá tartozik a szennyvíztisztítás is?
– Így van. Kényes téma, de annál fontosabb! A tiszta vizet mindenki el tudja képzelni, de a szennyvizet senki sem akarja vizualizálni. Miért is tenné? Hiszen az nem szép, sőt, trutymós, büdös. Mi viszont ugyanolyan hangsúlyosan foglalkozunk vele, mint a kristálytiszta vizünkkel!
– Ez mit jelent pontosan?
– Ha nem tisztítanánk meg, akkor maximum három hónapot bírnánk ki élve, mert mindenféle szörnyű betegség ütné fel a fejét az emberek között. Ezért is nehezményezem, hogy az állam nem kezeli kiemelt stratégiai ágazatként a vízügyet.
Az állampolgárok joggal félnek, mert az illetékes kivizsgáló szerveknek foglalkozniuk kéne a problémával.
– Hogy néz ki a szennyvíztisztítás a gyakorlatban?
– A szennyvíz bekerül a tisztítórendszerbe, ami elkülöníti egymástól a száraz és cseppfolyós részt. Az utóbbit megtisztítjuk: jóval tisztább lesz, mint, mondjuk, a folyó, a Duna vize. Sokszor megkérnek bennünket a horgászok, hogy engedjünk több tisztított vizet a kisebb patakokba, mert ez minőségileg feljavítja a természetes folyóvizeinket. Tudom, mindez különösen hangzik, mégis igaz.
– Kristálytiszta a vizünk, sőt, a szennyvízből is tiszta vizet varázsolunk! Ebben áll a Csallóköz erőssége?
– A turizmus szempontjából csodás helyen élünk, hiszen nem mindenhol törnek fel kristálytiszta források a földből. Gondoljunk csak a tőkési ágra, amire joggal lehetünk büszkék. Csak tudni kell disztingválni! Pozsonyban van pár elzárt vízvédelmi terület. Az egyik pont a Pozsonyi Vízművek tulajdonában áll. A biciklisek állandó nyomást gyakorolnak ránk, hogy tegyük számukra átjárhatóvá. Tudjuk, hogy ha engedünk, már másnap elkezdődik a szemetelés, megjelenik az első műanyag flakon, amiből aztán egyre több és több lesz. Végső soron jobb ezeket a területeket érintetlenül hagyni. Próbáljuk védeni a védhetőt.
– Az ember felháborodik, hogy ő miért nem élvezheti ki a környezete szépségét...
– Érthető, mégis határt kell szabni a turizmusnak, épp a környezetvédelem érdekében. A saját tisztább és egészségesebb életünk érdekében. Néha az is elég, ha csak hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát: tisztítsa meg önmagát. Egy liter benzin vagy kőolaj elszennyezhet akár egymillió liter vizet is, ám idővel szépen lassan kitisztul.
– Jelenleg a legégetőbb problémát a Csallóközben a dán sertéstelepek jelentik. Mi a véleménye erről?
– Ez nem a dánokról, hanem sokkal inkább rólunk, csallóköziekről szól. Arról, hogy mi mit engedünk meg másoknak a mi saját élőhelyünkön. Az önkormányzatok döntenek arról, hogy mi történik a határukban. Ám nem csak ezzel van a gond.
– Hanem?
– Dübörög az ingatlanpiac! Egyre több házat, lakóházat építenek, fejlődünk, költözünk. A nyereségorientált cégek azonban nem mindig tartják be a törvényeket, félvállról veszik azokat az óvintézkedéseket, amelyek elengedhetetlenek a víz biztonságos be- és elvezetéséhez. Pedig csak adósságot törlesztünk a környezettel szemben, még sincs rá kellő anyagi fedezet. Mi magunk is összeszámoltuk a csőrendszereinket, ma már pontosan tudjuk, hogy mennyi embert látunk el naponta tiszta vízzel, és hogy meddig bírják majd szusszal a csövek. Jelzem, több százmillió eurós fejlesztésre volna szükség...
– A felelős állampolgár mivel tud segíteni?
– Azzal, hogy kevesebbet szennyez, és jó példával jár elöl. Aktívabbnak kéne lennünk a környezetvédelemben. Ez néha azt jelenti, hogy nem piszkálunk bele lépten-nyomon a természet működésébe.
– Van-e félnivalónk? Jóváírhatóak a korábbi századok gondtalanságai?
– A vizünk kiváló minőségű és iható. A szakemberek felelősségteljesen végzik a dolgukat, a vízgazdász pedig szolgálatot tesz, tudását a környezete javára fordítja. A többi már az államon, az önkormányzatokon és a közemberen múlik. Hatalmas szerencsénk van itt a Csallóközben – ám a félnivalónk is nagyobb. Ma már nem az áradásoktól kell igazán tartani, hanem a felelőtlen embertől. Szokták mondani, hogy a büdöst nem lehet eltitkolni, viszont, sajnos, meg lehet szokni...
Derzsi Bernadett • fotó: Dömötör Ede
Kapcsolódó írásunk: A víz aranyat ér II.
További érdekességek a Kisebbségi Kulturális Alap (KULTMINOR) támogátásával működtetett www.kukkonia.sk weboldalon.
