Apróságok, amelyek a kapcsolat elején még szórakoztatóak. Kedvesnek, viccesnek, tipikusan férfiasnak érezzük őket. Idővel azonban idegesítővé válnak, és egy napon azt vesszük észre, hogy párunk szokásai, a kedveskedések, a százszor hallott tréfák, végül már a köhécselések is bosszantanak.
Széthagyja a lakásban a levetett zoknijait. A fogkrémet mindig a közepén nyomja ki. Amikor filmet nézünk, elmondja, mi következik. Megannyi szokás, amitől sokéves együttélés után azonnal felpaprikázódunk. Összegyűjtöttünk egy csokrot azokból a magatartásokból, amelyektől falra lehet mászni egy kapcsolatban.
1. A mosogatógép-szakértő
A modern technika csodája, amelyet azért találtak ki, hogy időt és fáradságot takarítson meg a háziasszonyoknak, sokszor időzített bombává válik. Több haragot gerjeszt, mint egy piszkálódó anyós. Mi való a mosogatógépbe, mi nem, hogyan kell belerakni az edényt… Leggyakrabban ez szokott veszekedéssé fajulni. Az egyik jobbról rakja bele a tányérokat, a másik balról. Az egyik leöblíti a nagyobb szennyeződéseket, a másik nem. „Szerinted ha így teszed be a gépbe, akkor tiszta lesz?” És amikor megszólal a jelzőhang, hogy vége a programnak, jön a másik eget rengető kérdés: nyitott ajtóval vagy zárt ajtóval történjen a szárítás? És vitatkozunk vég nélkül. „Miért nem szedted ki a tiszta edényeket?” és „Miért nem törölgeted el a tányérokat, mielőtt visszarakod a szekrénybe?”
2. A testhangok királya
Olyan hangosan köszörüli a torkát, hogy az ablak is beleremeg. Az orrát fújva trombitál, mint egy vad elefánt. Zajosan issza a vizet, csámcsogva rágja az ételt, hangosan lélegzik. És éjjel! Úgy horkol, hogy zeng tőle a ház! S ami a legrosszabb: böfög, és alul is bármikor kiengedi a szelet. „Tudod, mit mondott nekem Béla a múltkor? – kérdezi Dóri barátnőm. – Azt, hogy örüljek, ha előttem teszi, mert ez azt mutatja, milyen mély a kapcsolatunk! Meg hogy azt kérdezte egyik barátja az építkezésen: Mennyire vagytok a barátnőddel? Mersz már szellenteni előtte?” A legtöbb nőnek az ilyen hanghatások ellen lázadozik minden porcikája.
3. Az ígérgető
„Ne hívj szerelőt, mondtam, hogy megcsinálom!” Ilyenkor lelki szemeinkkel már látjuk, hogy három év múlva is csepeg a csap, billeg a polc, nyikorog a bejárati ajtó…
A férfi szemében azonban türelmetlenek vagyunk, mindig sürgetjük, mindent azonnal akarunk. Szerinte ha eddig jó volt így, akkor egy-két nap már igazán nem számít. „De ezen a héten biztos megjavítom!”
4. A vakargató
Egy szál alsónadrágban mászkál a lakásban, és mi sem természetesebb, vakarózik. Ott lent. Álldogál a nyitott hűtőszekrény előtt, és keze a nadrágjában kotorász. Fekszik a kanapén, nézi a meccset, és matat. Ismerős a kép? Nehéz megmondani, miért bűvöli el a férfiakat a nemi szervük. Állítólag nem tehetnek róla, hogy simogatják, ez reflex... Aha! Képzeljük csak el, mi lenne, ha a nők is ezt tennék! De kár a szóért. Felesleges figyelmeztetni. Olyan ez, mint az az undorító szokás, hogy a férfiak mindig és mindenhol vizelhetnek. Mert, úgymond, az egész világ egy nagy vécécsésze. Nem érdemes szólni miatta, hiszen nincs mit tenni, ha hív a természet...
5. A DNS-szóró
Tulajdonképpen szelektív vakságról van szó. Megborotválkozik, és a levágott szőrszálakat a mosdókagyló lefolyójában hagyja. Zuhanyozik, és a kád úgy néz ki utána, mintha egy medve pancsolt volna. Mindegy, hány éve éltek együtt, a férfi a saját DNS-nyomait nem takarítja el maga után. És ha szólunk, akkor azt vágja oda, hogy rendmániásak vagyunk. Hogyisne, amikor a rendcsinálás mindig a mi dolgunk!
6. A meztelenkedő
A meztelenség a kapcsolat elején még szexi is lehet. De ha a férfi akkor is ruhátlan, amikor napközben jár-kel a lakásban, telefonon intézi a hivatalos ügyeit vagy eszik az asztalnál – na, akkor már nem erotizáló a látvány. Épp ellenkezőleg. És teljesen mindegy, hogy pocakos a férfi vagy egy kész Adonisz. A meztelenségnek is megvannak a maga határai.
7. A tanácsadó
„Figyelj, én a te helyedben…” „Nem akarok beleszólni, de nem volna jobb, ha…?” „Értsd már meg, hogy én csak neked akarok jót...” Se vége, se hossza a jó tanácsok osztogatásának. Minden vita az ő monológjával zárul. Alig nyitjuk ki a szánkat, hogy ellenvessünk valamit, szavak özöne fojtja belénk a szót. Hiszen a drága mindenhez ért. És egyszer mi is megunjuk, hogy a szavak áradatát úgy kezeljük, hogy egyik fülemen be, másikon ki.
8. A gyűjtögető és a széthagyogató
Ismerjük azt a szokást, amikor a férfi minden apróságot a nappali asztalán gyűjt? A feleség persze takarít, de ezután a férj naivan megkérdezi, tudja-e, hol van ez vagy az, amit az asztalon hagyott, mert eltűnt... A másik kedvencünk: Levetett holmik szanaszét, az egyik széken, a másikon, a fotelben, a heverőn, az ágyban, az ágy mellett, a nappali szőnyegén, a fürdőszobában… Egy pohár a konyhaasztalon, egy pohár a szekrénysoron, a harmadik a számítógép mellett, a negyedik a dohányzóasztalkán… A férjet ez nem zavarja, mert észre sem veszi. Az asszony szerinte kötekedik, sose hagyja békén, indokolatlanul mérgelődik. A középkorú férfiak, akiktől az asszony elválik, sokszor nem tudják, miért került sor a válásra. Hiszen „minden rendben volt”!
9. A kalóriaszámláló
„Nem volna jobb, ha csak a felét ennéd meg? Ez a sajt nagyon zsíros.” Az a férfi beszél így, aki annak idején csokoládétortával csábítgatott bennünket, ám az évek múlásával testsúlyunk szigorú őrévé változott. Főleg, ha lelkes látogatója is az edzőteremnek.
Minden falat lenyelésekor kalóriatáblázatok jelennek meg lelki szemei előtt, és máris azt számolgatja, hány kilométert kell legyalogolnunk, hogy a felszedett dekákat ledolgozzuk magunkról.
10. A szőrszálhasogató
Dührohamot kap, ha meglát egy morzsát az előszobaszőnyegen. Baj van akkor is, ha a kulcscsomónkat nem arra a szögre akasztjuk, amelyet kijelölt számunkra. Amikor elmegy otthonról, illetve amikor lefekszik, minden berendezési tárgynak a helyén kell lennie. Olyan rendet tart, mint egy mintakatona a kaszárnyai szobában, és ha tehetné, parancsban osztogatná a rendrakás szabályait. Akkor talán nyugodt lenne.
11. A kommentátor
„Én vagyok a főúton, te állat!” „És az index hol maradt?!” „Ilyen rosszul sem tud akárki leparkolni. Fogadok, hogy nő volt.” Az út során végig ilyeneket hallgatunk az autóban. Megjegyzést tesz minden szembejövő kocsira, kritizálja a sofőröket, leszól mindenkit, hiszen mások egytől egyig pocsék vezetők, nem tudják, hogyan kell menni a sztrádán, nem volna szabad hagyni volánhoz ülni őket. Aztán csodálkozik, hogy nem akarunk vezetni, ha mellettünk ül...
12. A viccmesélő
Az ismeretség elején nagyokat nevettünk a tréfáin, vicces történetein, született komédiásnak tartottuk. Csakhogy ma már minden poént ismerünk, kívülről tudjuk a sztorikat. Akkor sem lehet elhallgattatni, amikor megjegyezzük, hogy ezt a történetet már százszor elmondta, mindenkinek a könyökén jön ki. Ő csak mondja, mondja tovább. Van erre megoldás? Egyedül a füldugó...
13. A mama kedvence
„Édesanyám még valamit szokott tenni ebbe a mártásba. Ne haragudj, nem akarlak megbántani, de nekem valami még hiányzik belőle.” Ez az a mondat, amit törvényileg be kellene tiltani minden házasságban. „Hát akkor készítsd el te!” – vágnánk rá sokszor azonnal, de ez csak olaj volna a tűzre.
Nehéz a vén fát hajlítani – tartja a mondás. Mindenkinek megvannak a maga szokásai. Miközben ezt a cikket írom, elgondolkodom rajta, hány olyan szokásom lehet nekem is, amit én észre sem veszek, de a férjemet az őrületbe kergeti. A házasság a kompromisszumokról szól. Tehát ha a kedves átrakja a mosogatnivalót a gépben, akkor hagyjuk rá. Ha neki úgy tetszik, csinálja. Fontosabb a békesség.
Mit tegyünk, ha ingerelnek a másik szokásai?
Reméljük, hogy olvasóinknál nem jellemzőek a fentebb leírt helyzetek. Ha mégis, próbáljuk ki az alábbi tanácsokat – ha nem akarunk mindjárt elválni.
- Adjunk nevet annak, amit érzünk. Az apróságok mögött legtöbbször valami más ok rejtőzik. Ha egyébként jól megvagyunk a férjünkkel, tegyük fel magunkban a kérdést: Miért teszi? Valami más baja is van, vagy ez csak egy rossz szokás nála? Továbbá: Valóban zavar, ha átrendezi a mosogatógépben a koszos edényeket? Mit érzek, ha ezt teszi?
- Ismerjük fel a jeleket. Ezek a helyzetek nem azt jelentik, hogy valami rossz a házasságunkban, hanem arra figyelmeztetnek, hogy figyeljünk jobban a párunkra.
- Jobb a világos beszéd, mint a szemrehányás. Ha a társunk folytonosan kioktat bennünket, az már nem egyszerű kellemetlenség, hanem beavatkozás a magánszféránkba, átlépése a határainknak. Ebben az esetben is érvényes a szabály: adjunk hangot a rossz érzéseinknek, mondjuk el érthetően, mit okoz bennünk, amit a másik tesz – ahelyett, hogy máris vádolnánk őt.
