Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: a segítség mértékét a boríték vastagsága vagy az átutalás összege határozza meg. A valódi adakozás nem a pénzzel kezdődik. A lényeg sokkal mélyebb: az, hogy látjuk-e a másik embert.
Olaszországtól Hollandián és Skandinávián át Spanyolországig minden ország másként ünnepli a karácsonyt. Mégis közös bennük a családi együttlét, a hagyományos ételek és az ajándékozás öröme. A szokások sokszínűsége egyszerre őrzi a múltat és formálja a modern ünneplést.
Mikor szombatonként más boldogok a másik oldalukra fordulnak, én hajnali hatkor már autóba pattanok, hogy odaérjek csengetésre. Nyolckor kezdődik ugyanis a tanítás, mi vagyunk a felnőtt csoport, akik virágkötészetet tanulunk Karván.
Sok helyütt már ünnepváró hangulat uralkodik, a lakásokat finom fenyőillat lengi be, a piacon, üzletben vásárolt vagy saját kezűleg készített adventi koszorúnak köszönhetően. Az adventi időszak a november 30-i vasárnappal kezdődött.
Tavaly decemberben volt (idén is lesz) Kukkonia fényfestés a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum falán. A fény elhozta a reményt, a sötétségben a világosságot. Az animációt Szűcs Gábor készítette.
Elővenni, leporolni, aktualizálni a régi értékeinket úgy, hogy azok a 21. század gyerekeinek is érdekesek legyenek: ezt tűzte ki zászlajára Varga Lia pedagógus és csapata.
Az adventtel legalizáljuk azt, hogy jók vagyunk. Adventben nem restelkedünk miatta! Mert ma mindenütt azt halljuk, hogy „minek jónak lenni a mai világban”.
Az ajándékozás általános alapszabálya, hogy meg kell tudni, minek örülne a másik. Általában fáradozni kell azért, hogy kipuhatoljuk, mi jelentené számára a valódi meglepetést.