Az ajándékozás általános alapszabálya, hogy meg kell tudni, minek örülne a másik. Általában fáradozni kell azért, hogy kipuhatoljuk, mi jelentené számára a valódi meglepetést.
Fontos, hogy adventre ünneplőbe öltöztessük a lelkünket. Így még szerényebb körülmények között is csodaszép lehet a karácsonyunk. Rengeteg ingyenes program várja a nagyérdeműt faluban és városban a karácsonyi vásárokban: koncertek, műsoros estek, ünnepi misék, melyek mind az elmélyülést és a lelassulást szolgálják. Kevésért is rengeteget kapunk. Forralt bort inni ismerősökkel a fenyőgallyakkal teleaggatott faházikók között: lelket-testet melengető élmény!
Vegyünk példát a bécsiekről. Dehogy rohangásznak ők az ajándékok után! Az árleszállításokon spájzolnak be a „meglepikből“, adventben kizárólag a lelküket és a szívüket kényeztetik. A karácsony nem csupán az ajándékoktól ünnep: a rítusok miatt is. De mit tehet az a szülő, aki nem hívő, ráadásul kevés a pénze? Mindenki kialakíthatja azokat a családi rituálékat, melyek széppé teszik az ünnepet. És az sem tragédia, ha nem tudjuk azonnal valóra váltani a gyerekeink álmait. Szükség van a várakozásra, sőt az is fontos, hogy ők is tisztában legyenek a család anyagi lehetőségeivel. Hasznos, ha együtt vásárolnak a szüleikkel, így megtanulják, mennyit ér a pénz: benne élnek a család valóságában.
Sokan kölcsönt vesznek fel, hogy a gyereknek erejükön felül értékes és trendi ajándékot tudjanak venni. Pedig nem biztos, hogy jó, ha egy gyerek azonnal megkap mindent. Ha nincs az életében várakozás, fokozat, nem edződik az akaratereje és a lemondásra való képessége. A gyerek, aki mindent megkap, felnőttként is azonnal mindent akar. Boldogtalan, elégedetlen ember lesz, aki nem fog tudni mit kezdeni azzal a feszültséggel, amit kielégítetlen vágyai okoznak (s esetleg szenvedélyekben, függőségekben keres vigaszt).
Ha a családi karácsony nevetéssel, ízes rokoni látogatásokkal telik – tehát igazán élményteli –, akkor soha nem az ajándék értéke a meghatározó. A világmindenségben csak az ember képes hinni, remélni, szeretni. Ünnepelni!
Bocsássunk meg annak is, aki nem érdemli meg
Az emberek sok olyan dolgot művelnek, amiket nem tudunk elfogadni. Ráadásul nem vagyunk angyalok, hogy keblünkre öleljük az egész emberiséget. Viszont ha szívünknek nem is, a gondolatainknak tudunk parancsolni. Bocsássunk meg az ellenségünknek, aki év közben összevissza ármánykodott, és mindenféle gonoszságokat követett el ellenünk. Próbáljuk egy pillanatra az ő szemével nézni a világot (lehet, hogy sok kudarc érte: a férje alázza, nem talál munkát, gyerekei rosszul tanulnak...). Ha megbocsátunk neki, megkönnyebbülünk. Próbáljuk ki.
Ne fegyelmezzük a gyerekeinket!
Igazságot tenni marakodó tinik között emberfeletti erőfeszítéseket kíván. Az adventi lecsendesülésről például nekik egészen más elképzeléseik vannak (napközben a számítógép, este a barátok). Eszükbe sem jut, hogy az anyjuk a házimunkáért nem kap fizetést, ezért néha illik segíteni neki. Az elvárás jogos, de ha minden hétvége veszekedésbe torkollik?! Próbáljunk meg ezen a hétvégén senkinek sem parancsolni semmit. Persze, mi magunk se gürcöljünk annyit (rendeljük ebédre pizzát), élvezzük a békekötés kivételes pillanatait.
A férj is lehet ajándék!
A hosszú házasságnak van egy hátulütője: megszoktuk, hogy a férjünk állandó bútordarab otthonunkban. Mindig ott van, mint az a pöttyös párna a kanapé sarkában... Így, advent elején neki is készítsünk egy picurka ajándékot: figyeljünk oda rá. Fürkésszük ki, mire vágyik, mit szeretne, mivel szerezhetnénk örömet neki. Milyen boldog lesz, ha egyik-másik titkos kívánságát teljesítjük! S az ő spontán boldogságától mi magunk is boldogok leszünk. Nincs kellemesebb, mint olyan férfival együtt élni, aki mesebeli tündérnek tart bennünket!
És végül: jótettek – magunknak
Manapság nagy divat a karácsonyi vásár, ahol nem kínai gagyit és bóvlit árulnak, hanem helybéli kézművesek kínálják termékeiket. Vegyünk ajándéknak kötött sapkát, sálat, kerámiacsészét. Rajtuk is segítünk ezzel, mert támogatjuk őket. Másrészt nincs annál nagyobb öröm, mikor személyes ajándékot veszünk (ez esetben a készítő személyét ismerjük).
