Natale con i tuoi, Pasqua con chi vuoi – mondják az olaszok. Vagyis: a karácsonyt ünnepeld otthon, a húsvétot, ahol csak szeretnéd. (Persze, azért ide is begyűrűznek az új szokások.) Majdnem minden városban van karácsonyi piac. A főváros egyik leghíresebb tere, a Piazza Navona karácsony előtt két héttel ünnepi díszbe öltözik: a piros és aranyszínű fények a gyerekeket és felnőtteket a tér közepén álló óriási karácsonyfához vezetik, minden sarkon muzsikusok zenélnek, zeng a karácsonyi ének. Nagyon hangulatos kép!
Persze, minden térségnek megvan a maga karácsonyi szokása. Betlehemet főleg Dél-Olaszországban állítanak. (Betlehem neve azt jelenti: a kenyér háza. Először Szent Ferenc állított betlehemet Greccióban, Olaszországban. Igazi kisgyermekkel mutatta be a születést, élő állatokkal, ökrökkel és szamarakkal népesítette be a barlangot. Később rendtársai, a ferencesek terjesztették el a világban a betlehemállítás szokását. A középkorban a karácsonyi vásárokon, a városok főterén a fenyőgallyakkal díszített bódék mellett ott állt a jászol is – benne a kisdeddel.)
A betlehem készítése meghitt családi körben zajlik. Az apró házak felépítése és a figurák rendezgetése során évről évre felidéződik Jézus születésének és megajándékozásának története. Bár a betlehem már két héttel az ünnep előtt az olasz nappalikba kerül, a kisdedet csak a huszonnegyedikéről huszonötödikére virradó éjszakán (pontban éjfélkor) helyezik a bölcsőbe. Ettől a pillanattól kezdve vagy az éjféli mise után lehet csak ajándékot bontani, és valójában ekkor kezdődik az ünnep.
Olaszországban az első és egyetlen karácsonyi ünnepnap december 25-e. A hívők nem mulasztják el a pápa karácsonyi miséjét, amelyet a tévé is közvetít. Utána Urbi et orbi áldást oszt a Városnak, Rómának és a világnak a vatikáni palota erkélyéről. Ezen a napon összejön az egész család, az év közben ritkán látott rokonokkal. Beszélgetnek, társasjátékokat játszanak. A család nőtagjai előre megbeszélik, ki milyen ételt hoz magával, hogy ne mindenről a vendéglátónak kelljen gondoskodnia.
Tudni kell, hogy Olaszországban nincs egységes karácsonyi menü. Minden régió büszke a saját specialitására. Ami mindenhol egyforma: legyen jó bor és sokféle zöldség a húsokhoz. És abban is szinte biztosak lehetünk, hogy az aperitif és az előétel után tésztaféle kerül az asztalra: lasagne, tortellini vagy más olasz specialitás.
Főételként húst esznek: vidéktől függően báránysültet, kacsát, pulykát vagy borjúhúst. A desszert viszont mindenhol ugyanaz: pandoro (porcukorral megszórt sütemény), panettone (kelesztett tésztából készült, cukrozott gyümölccsel gazdagított sütemény) vagy torrone (mandulából és mézből készített édesség). Elkészítésük elég időigényes, ezért a nők többsége üzletben vásárolja meg ezeket. A panettone egyébként Észak-Olaszországból származik, és hajdanán közönséges kenyér volt, amelynek a tésztájába diót, mogyorót és aszalt gyümölcsöket tettek. A monda szerint egy nemesember készített először ilyen finomságot, és szétosztotta a szegények között.
Január hatodikán a gyerekeknek ismét meglepetésben van részük. Ezen a napon érkezett meg a három szent király Betlehembe, és ajándékokkal halmozta el a kis Jézust. Az olasz gyerekek a cipőjüket az ajtó elé teszik, vagy harisnyát akasztanak a kandallóra. Az ajándékot egy öreg és jóságos boszorka hozza. Háztetőről háztetőre száll, és a kéményen keresztül jut be a házba. A legenda szerint La Befana (így nevezik a boszorkát) nem érkezett meg időben a jászolhoz, és azóta is bolyong. Minden házban ajándékot hagy hátra, remélve, hogy ott található a kisded...
A hollandok Télapója, a Sinterklaas Spanyolországban lakik. Segítőjével, Fekete Péterrel minden év novemberében áthajózik gőzhajóval Hollandiába, és december 6-ig ott is marad. A Fekete Péterek egyébként már november közepétől jelen vannak az üzletközpontokban, nagyobb tereken, és megajándékozzák a kisebbeket egy-egy aprósággal. A Sinterklaas egyetlen dolga, hogy ajándékot juttasson a kéményen keresztül azoknak a gyerekeknek, akik a nagykönyvébe bejegyzettek alapján jók voltak az év során. Tudni kell még, hogy a Sinterklaasnak van egy szürkésfehér lova. A kémény alá kikészített gyerekcipőbe illik neki répát rakni!
Érdekes karácsonyi szokás itt a versfaragás. December első vagy második napján összeül a család, és egy kalapból mindenki húz egy nevet. Hogy kiét, azt nem árulják el egymásnak. Mindenki annak vesz ajándékot, akinek a nevét kihúzta, és egy tréfás, csipkelődő versikét is kell írni a kisorsolt személyről. Ahogy elmegy a Sinterklaas, elkezdődik a karácsony.
Talán nincs is olyan ház és kertecske, amelyet ne díszítenének fel girlandokkal, színes égőkkel. December közepe táján már a karácsonyfát is felállítják. December 29-én vagy 30-án viszont már le is szedik a díszeket. Hollandiában ugyanis az a szokás, hogy az év utolsó napján a gyerekek az utcákat járva összegyűjtik a fákat, majd azokat kupacokba rakják, és éjfélkor meggyújtják. A gyerkőcöknek nagy élmény ez, versenyeznek is, hogy kinek sikerül több fát összegyűjtenie. Hollandiában is megajándékozzák egymást az emberek, de ruhaneműt ott nem szokás ajándékba adni. Karácsonykor általában vadételek kerülnek az asztalra, például vadnyúl, őz, de pulykát is fogyasztanak. Tipikus édesség az oliebol, a porcukorral megszórt gömbölyű fánk. Ez a hollandoknál olyan, mint nálunk a karácsonyi bejgli.
A zordon éghajlatú északi országokban, ahol a legnagyobb jelentősége van a fény várásának, egy, a harmincas években népszerűvé vált szokás szerint az újságok felhívására jelentkező hosszú szőke hajú lányok közül Lucát választanak. A kiválasztott december 13-án vörösáfonya-ágakból és gyertyákból készült koronával a fején felvonul a városban, énekesek és a Luca-választáson részt vett lányok kíséretében. Luca cégeknél és iskolákban is megjelenik, Luca-kenyeret, mézeskalácsot és svéd puncsot kínálva. A családoknál a legkisebb gyermeket szokás Lucának öltöztetni.
Dániában, Svédországban, Norvégiában, Izlandon és Finnországban a karácsonyhoz a Télapó és a Jul ünnepe kötődik. Az előbbi viszonylag fiatal, míg az utóbbi egy ősi hagyomány, és a tél közepi szokásokat foglalja magában. A XVIII.-XIX. században hetekig tartó készülődés jellemezte a Jul (jelentése: a hóviharok ideje) időszakát: állatokat vágtak le, sört készítettek, sütöttek-főztek, ünnepi ruhát varrtak, gyertyát öntöttek, kitakarítottak, feldíszítették a házat és tűzifát gyűjtöttek. A következő esztendőre nézve jó jelnek számított, ha finomra sikeredett a Jul idején készített kenyér és sör. Ha minden munkával végeztek a háziak, közösen megfürödtek. Még ma is tipikus szokás a szenteste előtti közös szaunázás.
A skandinávok azt tartják, hogy szenteste előbújnak rejtekhelyükről az emberek sorsát meghatározó kis koboldok. Ezért a családok egy tál rizskását helyeznek a padlásra, a manócskák számára. Az ünnepek alatt családi körben esznek-isznak. A smörgasbord, a pazar karácsonyi vacsora kész „svédasztal”: hal, hús, máj, sonka, kenyérfélék, sütemények egyaránt terítékre kerülnek. Karácsony másnapján táncolni, korcsolyázni szokás, korábban pedig a lovaglás is jellemző volt. Skandináviában a Jul időszaka január 13-án ér véget, Szent Knut napján. (E napon IV. Knut dán királyra emlékeznek, akit jámborságáért és szegények iránt tanúsított nagyvonalúságáért tisztelnek szentként.)
Görögországban Mária, valamint a kisded születésének körülményei állnak az ünnep középpontjában. Szentestén egész éjjel tűznek kell égnie a házban, hogy távol tartsák a kalikancárikat, a fekete ördögöcskéket. A hiedelem szerint a világ egy fatörzsön áll, alatta a gonosz alvilággal. Az ördögöcskék megpróbálják összerágni a fatörzset, hogy a világ alázuhanjon. Csak a tűz rettenti vissza őket.
Spanyolországban nagyon népszerű a karácsonyi lottó. 1812 óta játsszák, és a világon a legnagyobb nyeremény itt várható. Vagyis nem csoda, hogy a szerencseszámok húzásakor a fél ország a tévé vagy a rádió előtt ül.
Szenteste (spanyolul noche buena) a család elkölti a vacsorát, majd éjfélkor templomba mennek, ahol – akárcsak a spanyol nappalikban – a betlehem fontosabb szerepet játszik, mint a karácsonyfa. Az istentisztelet után sokan még a templom környékén maradnak, és énekelnek. Néhány helyen tüzet is gyújtanak.
A spanyol karácsonyi sütemény, a „bol des rey” belsejében apró ajándékokat, pénzérmét és babot rejtenek el. Az, aki megtalálja a babot, „király” lesz, ám a következő évben neki kell fizetnie a süteményt. December 24-én csak kis ajándékok vannak, ezeket egy urnából sorsolják ki. Az ajándékozás napja január 6-a. A gyerekek előző este kiteszik a cipőjüket az ajtó elé, valamint szalmát és vizet a Háromkirályok tevéi számára. A Háromkirályok érkezése nagy ünnep. Feldíszített kocsik vonulnak végig a városon – ez a cabalgada. (Barcelonában pazar lovasparádé is van ezen ünnepi felvonulás keretében.) A karácsonyi ünnepnapokat január 6-án egy ünnepi vacsora zárja le.
Nagy-Britanniában a gyerekek szenteste zokni alakú zsákocskát függesztenek az ágyra vagy a kandallóra, azt remélve, hogy a kéményen keresztül eljön hozzájuk a Télapó (Father Christmas), és ajándékkal tölti meg a zsákokat. Arrafelé december 25-én szokás ajándékot bontani. Régebben 26-a, vagyis a „boxing day” volt az ajándékozás napja, melynek gyökerei a középkorba nyúlnak vissza: ezen a napon feltörték a templom perselyét, és tartalmát szétosztották a szegények között.
Angliában karácsony napján, vagyis 25-én egyetlen bolt sincs nyitva, még azok sem, amelyek különben az év minden napján nyitva tartanak. Ezen a napon a buszok és a vonatok sem közlekednek. A tágabb család közösen fogyasztja el a hagyományos ünnepi menüt, amely így néz ki: dióval töltött pulyka kelbimbóval, sült krumplival és áfonyás szósszal. A hagyományos angol desszert pedig puding, brandyvel leöntve, flambírozva. Durranó cukorka (cracker) is kerül az asztalra.
Franciaországban 24-én este ünnepelnek, akárcsak nálunk. De nekik ekkor a Télapó (Pere Noel, szó szerint: Karácsony Apa) hozza az ajándékot, nem a Jézuska. Párizsban csodálatos attrakció a La Fayette galéria pompás karácsonyi díszítése és a hatalmas karácsonyfa, de ugyanígy ragyog az egész város.
A francia fővárost nem véletlenül nevezik a fények városának. Karácsonykor nem hiányozhat az asztalról a gesztenyés töltött pulyka és a csokis fatörzstorta, amely ma már szimbolikus, és egy szép szokásra emlékeztet. Régebben karácsony estéjén a feldíszített házakban a kandalló körül gyűlt össze a család, és a nagyszülők meséit, a gyerekek énekét hallgatták az égő fa ropogása mellett. A család legidősebb és legfiatalabb tagja együtt meggyújtott egy kemény, öreg fatörzset, a családfő pedig „áldást” mondott.
