Thaiföldön jártunk, és az utcán ettünk. Mert Thaiföld az az ország, ahol az utcán főznek. És nem ám mindenféle alantas ételeket, hanem igazi ínyencségeket. A thaiföldi konyha hívta életre a „street food” fogalmát. Az utcai kifőzdék olyan ízcsodákat vonultatnak fel, hogy ma is szakácskönyvek garmadáját írják róluk. Ide zarándokol minden ételblogger. Rendelkezésre áll ugyanis a mindig friss zöldség – és a helyiek már egy bicikliről is kifőzdét nyitnak. Ez egész Ázsiára igaz, itt nem nagyon főznek otthon. Minek, mikor az utcán is olyan finomakat lehet enni. A valaha Sziámként ismert országot soha nem gyarmatosították, így senki nem forgatta fel a helyi gasztronómiát. A thai konyha talán ezért is a legnépszerűbb ázsiai konyha. Darnay Krisztina és Dömötör Ede az Új Nő turistacsoportját elkísérték Thaiföldre: szóban és képben vallanak a thai étel csodáiról.

06_4.jpg

TUDNI KELL
A thaiok egyszerre falatnyi adagokat fogyasztanak, ám gyakran étkeznek. Kedvelik a csípős ételeket, és a fogásokat egyszerre tálalják fel, nem úgy, mint nálunk. A csípős levesekhez is rizst kínálnak, hogy enyhítsék az erős ízt. Szinte ugyanaz a reggeli, az ebéd és a vacsora. És nekünk, az Új Nő turistáinak nem volt más célunk, mint mindent jóízűen megkóstolni – akár a szárított tücsköt is! Csodálkozva konstatáltuk, hogy a thai ételekben egyszerre van jelen a sós, édes, savanyú és fűszeres íz. Sokszor citromfűvel ízesítenek, és ez a zöldhagymára emlékeztető fűszer citrusos ízt ad mindennek. (Főzés után, a végén kiveszik az ételből.) A rizs lehet ragacsos, de közkedvelt a párolt, illatos jázminrizs – sőt, még a sütijeik is rizsesek! A thai konyha gerincét a vízben élő állatok húsa és vízinövények alkotják. A húst mindig harapásnyi falatkákra metélik fel. A wokot a kínaiaktól vették át, a közkedvelt csilit pedig a portugál misszionáriusok hozták be. Ám leghíresebb ételük, a rizstésztás pad thai nagyon fiatal étel, amelyet a thai kormány felhívására mint szimbolikus ételt alkottak meg a második világháború után. S lőn: ma az egész világon eszik és ismerik, még nálunk is.

11.jpg
A pad thai: Az egyik legismertebb. Mindent – rizstészta, tofu, zöldségek, tojás, csirkehús, disznó, rák – egyben sütnek meg a wokban. Lime-ot adnak hozzá, amit az ételre kell csepegtetni, a tetejét pedig mogyoróval szórják meg. A lime (vagyis a zöld citrom) fantasztikusan érdekes ízt ad az ételnek. Általában (mint minden ételt) ezt is megcukrozzák egy nagy kanállal, és elmaradhatatlan mellőle a csili.

 

JÉÉÉ, ODANÉZZ!
Chiang Maiban délután négy órakor úgy ébredünk, mintha reggel volna, ugyanis az időeltolódás plusz hat óra. (Történelmi hely ez, hiszen a thai hercegecskék többek között itt hozták létre az első sziám államot.) Úgy terveztük, hogy kezdésnek beülünk egy helyes kis étterembe... Ám már útközben annyi, robogóra szerelt „gyorsétteremmel” találkozunk, hogy végül már az utcán jóllakunk. Az első lehengerlő élményt a sosem látott gyümölcsök sokfélesége okozza. Micsoda színkavalkád! Az első megálló egy kókuszos, ahol mindenkinek felcsillan a szeme: „Jéé, odanézz, mennyi friss kókusz!” Annyi érdekesség van az utcán, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket. Utasainkkal először egy idős bácsikát célzunk meg: előttünk vágja fel egy óriási késsel a kókuszdió tetejét. Szívószállal kiszívjuk a levét, majd visszarakjuk egy kis ládikóba, ahol már halomban állnak az üres kókuszfejek. Mi kíváncsiak vagyunk a húsára is, ezért megkérjük a bácsit, hogy vágjon ketté egyet. Nedves, kicsit nyálkás, de nagyon finom íze van.
08_4.jpg

Továbbállunk, hogy ismét egy gyümölcsárusra akadjunk az út szélén: friss ananászt, mangót, sárkánygyümölcsöt és duriánt árul. Csoportkísérőnk a duriánra mutat: ne hagyjuk ki! Ez egy különleges ázsiai gyümölcs, nálunk nem lehet kapni, és ő kifejezetten imádja. Már messziről érezni lehet a szúrós, kénes szagot: állítólag a világ legbüdösebb gyümölcse. Gyerünk, kóstoljuk meg! Az árus előttünk feldarabolja, majd tálcán körbekínálja. Jaj, ez olyan, mintha hagymába haraptam volna! Húsa citromos színű és krémes. Aki szereti a hagymát, annak biztosan ízlik. Különben kiderül, hogy TILOS zárt helyiségben fogyasztani. Büntetés jár érte. A durián terebélyes, örökzöld fákon terem, és érés után rothadó bűzt áraszt. Egy jól megtermett durián akár 30 cm hosszú és 15 cm átmérőjű is lehet, súlya általában 1 és 6 kg között van. 
02_8.jpg
Csoportvezetőnk és a durian

A PIACOK
A thai piacot nem szabad kihagyni, igazi gyöngyszem! – mondogattuk már otthon. És Thaiföldön bogarat enni muszáj! Eszünk is! Először mindenki fintorog, harmadnapra viszont annyira belejövünk a kóstolgatásba, hogy már minden mindegy, lényeg, hogy az étel fura és izgalmas legyen. Azontúl a „Mindent ki kell próbálni” a jelszó!
Piactúránk első állomása a híres Maeklong vasúti piac, amelyet egy vasúti sín szel ketté, és naponta többször elhalad rajta a menetrendjét tartó vonat. Minden megtalálható itt, mi thai szem-szájnak ingere: zöldségek, gyümölcsök, frissen fogott tenger gyümölcsei, de ruházati cikkek is. Az árusok a portékáikat a vonatsín mellé helyezik ki. A piac teteje könnyen nyitható vászontető, ami a vonatfütty felhangzása után pillanatok alatt becsukódik. Miután elhalad a vonat, az árut visszapakolják.
14.jpg

 

Az úszó piac pedig igazi ázsiai különlegesség. Mi a Damnoen Saduak Floating Marketet látogattuk meg. Csónakba szállunk, és csatornákon keresztül érkezünk meg. Régen ezek a csatornák fontos szerepet töltöttek be a vízi közlekedésben, a piac rendeltetése pedig az árucsere volt. Mára itt jórészt már csak turistaattrakció. 
01_7.jpg
 

Pálcikás finomságok
Mondhatni, hogy ez a nép eledele, a legelterjedtebb „street food”! Pálcikára szúrt püspökfalatok, virsli, polip, csirkehús, fürjtojás, csirkeszív. Minden kapható itt, amit fel lehet fűzni a pálcikára.
12.jpg

Az alapanyagokat forró olajban gyorsan kisütik, és már készen is van. A végén pedig bezacskózzák (a thaiok mindent zacskóba raknak). Aki csilit is kér, annak azt is belecsurgatják a zacskóba. Lehet falatozni!
10_0.jpg

07_4.jpg
Páran vonatoztunk!

Darnay Krisztina • Fotó: Dömötör Ede