Aki látott már levendulást hullámzani, nem felejti el a látványt. Ilyen lehet az örökkévalóság szépsége, ami nem mutatja meg magát a mindennapokban. Virágzáskor is csak kivételes pillanatokban: káprázik a szem, mikor a szellő végigsöpör az elnyúló levendulasorokon. A levendula lilája egybeolvad a nyári égbolt kékjével, a színskála a mély ametiszttől az ezüstliláig terjed.
Sok elmélet született már a szépről, az egyik legismertebb Charles Darwin evolúciós elmélete. Szerinte az emberi evolúciót, vagyis a fejlődést, a természetes kiválasztódás mozgatja. Vagyis a fejlődés során azok az emberi tulajdonságok öröklődtek tovább, amelyek segítették az emberi faj fennmaradását. Emiatt alakulhatott ki az, hogy undorodunk a rothadt hús szagától, ugyanis elfogyasztása megbetegíthet minket. A mérges kígyótól is félünk, a szakadékba sem ugrunk bele: hisz egyik sem az életet szolgálja. (Fotók: Dömötör Ede)
Kedveljük viszont az érett gyümölcsöket, a tápláló ételeket, illetve a szexuális együttlétet – ezek mind fajunk fennmaradását szolgálják. A páva farktolla sokszor hátráltatja a hímet a mozgásban, a nőstények figyelmét viszont megragadja; így aztán továbböröklődött. A szépség tehát az evolúció egyik eszköze, a szép egyedek jobban fennmaradtak, mint a kevésbé szépek. A szépséges tájhoz is jobban vonzódunk, mert a szépséget az élettel – az életben maradással – kötjük össze.
A levendulának több mint 29 faja ismert a világon. Mediterrán eredetű, így a levendula szárazságtűrő cserje. A száraz, meszesebb talajt kedveli. Házikertben állítólag húsz évig is megmarad, csak tudni kell megmetszeni a bokrát. Telepítésnél fontos a tájolás, a talaj, a jó vízelvezetés – és ha ez mind rendben van, hálás és felettébb szívós növényt kapunk. A levendula jó mézelő, a lepkék és méhek szívesen látogatják. Légáteresztő csomagolásban a ruhamolyokat elriasztja.
Dömötör Ede képein a francia, avagy a közönséges levendula látható, felénk ez az elterjedtebb.
Az angol és francia levendula
Tájainkon a közönséges, vagy francia levendula és a hibrid, vagy angol levendula a legismertebb. Az 1920-as években Bittera Gyula gyógynövényes francia szaporítóanyagból telepítette az első magyar levendulaültetvényeket a Tihanyi-félszigeten. Hibrid levendulát már később ültettek ki Pécel környékére angol szaporítóanyaggal. Innen eredhet magyar nyelvterületen a francia és az angol levendula megkülönböztető elnevezése.
Nagyságok
A hibrid vagy angol levendula az egy métert is elérheti, átmérője másfél méteres is lehet – a francia levendula viszont csak hatvan centire nő meg, s kevésbé terjedelmes. (Ezért itt ültetésnél 40 centiméternyi tőtávolságot tartsunk.) Tavaszi telepítésre a március az ajánlott.
Amennyiben ősszel telepítünk, válasszuk a szeptembert, októbert, hogy a palánták a tél beállta előtt begyökeresedjenek. Télre ajánlott a töveket betakargatni. Mérete miatt laikusoknak leginkább csak pár tő telepítése ajánlott, sövény formájában. Eme célra a kisebb francia levendulát ajánljuk, amit rendszeresen nyírjunk, közvetlenül a virágzás után. Fontos, hogy a bokor szabályos félgömb formája megmaradjon. A fás részekbe sose vágjunk bele, mert a növény károsodhat. A levendula bírja a hideget, főleg a közönséges, vagy francia levendula. (Késő őszi fagyok esetén azonban jó letakarni a töveket.)
Ha magról szeretnénk vetni
A francia levendulát április elején szórhatjuk ki a szabadföldbe, de csak két év múlva fog szép, illóolajban gazdag virágot hozni.
Hol vegyük?
A gyökeres dugvány vagy a konténeres palánta beszerezhető a faiskolában. Részesítsük előnyben a hazait, az biztosan megmarad. Személyes tapasztalat, hogy egyszer vettem a szupermarketben homályos eredetű, de szépen kinéző palántát, amely alig bírt ki egy évet – míg az icike-picike hazai sok-sok évig boldogított aromás illatával.
Képünkön a nagyölvedi Little Lavendel farm szörpje.
Lavandula angustifolia
A francia, avagy valódi levendula. Ez az őseredeti, az illatosabb, és a gyógyhatásairól ismert levendula. Magról is vethető, érdemes belőle palántát nevelni.
Lavandula intermedia
Az angol, vagy hibrid levendula két szülőnövényből van, mint a neve is mutatja. Ez robusztusabb, kevésbé illatos, főleg magas olajhozama miatt termesztik. Magot nem érlel, csak dugványokkal szaporítható.
Illóolaj
A növény egész felszínén, így a virágokon is icipici illóolajtartó mirigyek találhatók. A levendula illóolaja, amit a virág eldörzsölésével érzünk, szobahőmérsékleten elpárolog: molekulái ugyanis pirinyók, mozgékonyak. Illóolajat vízgőz-desztillációval készítenek a virágjából: aromaterápiában nyugtat, segíti az elalvást és fertőtlenítő hatású.
A szárított virágzatot görcsoldónak mondja a népi emlékezet, szélhajtónak. Párnácskákba töltve is népszerű, de a levendulás csoki, ital nem tartalmaz annyi hatóanyagot, hogy gyógyhatásra számíthatnánk. A kertben elriasztja a tetveket, kártevőket.
A levendula bírja a szárazságot, ami ugye fontos faktor az aszály miatt. A közvetlen napsütést meg egyenesen élvezi!
A nitrogént nem kedveli!
utolsó jó tanácsunk! Soha ne ültessük a levendulát kötött, nedves talajba, mert a jó vízelvezetést szereti. Telepítés előtt trágyázzuk vagy komposztáljuk a földjét. Később, ősszel egyszer műtrágyázhatjuk, de nitrogénből ne adjunk neki sokat, mert széteső lesz a bokra. A fiatal bokrokat ne öntözzük túl, az idősebb töveket pedig csak szárazság idején kell megönteni. Ha a tő túlzottan elfásodik, nem hoz annyi virágot, ezért telepítsük újra a sövényt fiatal palántákkal.
1: Virágzás után így célszerű megvágni a levendulát, mindig gömb alakúra. 2: Amennyiben nem vágjuk meg, nemsokára így fog kinézni a bokrunk. Ezért mindig vágjuk meg. 3: Télre legkésőbb szeptemberig metsszük meg a levendulánkat. Ne vágjunk bele a fás részekbe!
