A kézimunkázás hasznos kedvtelés, kikapcsolódás, hiszen az alkotás jót tesz testnek és léleknek.

A rozsnyói Csupori Éva (61) számára pedig egyenesen terápiának bizonyult. A várhosszúréti Kézművesházban, a Gömöri Kézművesek Társulásának székhelyén beszélgettünk vele arról, mit jelent számára a kézművesség, és milyen szépségeket készít a karácsonyi ünnepekre.

kezimunka-terapia-kezdo.jpg

Éva szenvedélyesen szereti a kézimunkázást, amivel már hatéves korában megismerkedett. Előbb tanult meg kötni, mint írni, olvasni. Mire első osztályba került, már pulóvert kötött. Mondhatni, őstehetség volt, hiszen magától jött rá a kézimunka fortélyaira. A falujukban egyszer látott egy idős nénit, aki bojtokat készített és kötött. Jól megfigyelte, otthon édesapja meghegyezte a hurkapálcikákat, a kislány pedig szétbontotta anyukája egyik gyönyörű pulóverét (amiért verést is kapott), és elkezdett kötni.

Azt mondja, a sima és a fordított szinte belülről jött, mintha mindig is tudta volna. Aztán az évek, évtizedek alatt fokozatosan megtanult horgolni, hímezni, drótozni, gyöngyözni, csipkét verni.

A Tornalja melletti Szárnya községben született, édesapja cseh volt, így Éva Csehországban nőtt fel, ott is járt iskolába. Tizennégy éves korában jött vissza Gömörbe a nagyszüleihez, mert beteg volt, és az édesanyja nem tudott vele otthon maradni. A szülei visszamentek, ő viszont maradt, később itt ment férjhez, jelenleg Rozsnyón él a családjával. A jó kedélyű hölgyet és aprólékos gonddal készült munkáit látva nem is gondolná az ember, hogy betegség nehezíti mindennapjait.

csupori-eva.jpg
Csupori Éva

Mutatja eldeformálódott ujjait, és nem hiszünk a szemünknek, hogyan képes mégis ilyen tetszetős dolgokat létrehozni. A harmincas éveiben hirtelen, szinte előjel nélkül jött a baj. Fáradtan járt haza a munkából, aztán egyik nap nem tudott felkelni az ágyból. A diagnózis: pszoriatikus artritisz. Ez a krónikus gyulladásos reumatológiai megbetegedés főleg a kezet és a lábat érinti, károsítja az ujjpercek ízületeit. Emiatt később leszázalékolták, de ő megtanult élni a betegséggel, sőt régi hobbija segített enyhíteni a tüneteket, lassítani a következményeket.

Azt mondja, nincs kézimunka, amit ne tudna megcsinálni. Elég ránéznie valamire, látja az elkészítés módját, hazamegy és megcsinálja.

Mint a jó szakács, aki megkóstol egy ismeretlen ételt, és meg tudja mondani, mik az összetevői, hogyan készül. Éva számtalan technikát kipróbált az évtizedek alatt, majd teljesült a vágya, megtanulta a csipkeverést is, amivel immár 17 éve foglalkozik. És ami terápiának se utolsó.

– Nekem a vert csipke sokat segített az ujjaimon, mert ezzel tornáztatom őket – mondja. Amikor elfárad az egyik technikában, elővesz egy másikat. Minden kézimunkafajta másképpen veszi igénybe az ember ujjait. A horgolásban vagy drótozásban jobban elfárad, mert ott erősebben kell fogni és húzni az alapanyagot. Azt nem bírja sokáig csinálni, inkább áttér a gyöngyözésre vagy a vert csipkére, ott csak átdobálja az ujjai közt az orsókat, magyarázza. Amikor a lábát műtötték, még a kórházba is vitte magával a hozzávalókat, és drótozott.

web-bannerek-instagram.jpg

A Gömöri Kézművesek Társulása mellett tagja a rozsnyói Gömöri Művelődési Központ mellett működő csipkeverőklubnak is. Az egyedi mintázatú, kivételes gömöri vert csipkét kiállításokon, bemutatókon népszerűsítik, és nemcsak itthon – a klub tagjaival járt már Lengyelországban, Magyarországon, Csehországban is. Emellett szeret gyerekekkel is foglalkozni. A kézművestáborokban vannak nagyon ügyes kicsik, elég nekik egyszer megmutatni, mi a teendő, és szépen, önállóan dolgoznak. Másoknak többször is el kell magyarázni, míg megtanulják, de állítja, a mai gyerekeknek is érdemes felkínálni a kézművességet, mert érdekli őket.

Egyébként is azt tartja, a kézimunkát nem nehéz megtanulni, ha az emberben van akarat, és szereti csinálni. A csipkéhez saját maga rajzolja a mintákat, a horgoláshoz újságokból, könyvekből, legújabban az internetről merít ötleteket. Amit lát, abból kombinálva hoz létre egyedi formákat.

Manapság megint divatba jöttek a kézimunkák, a fiatalok is kérik a horgolt vagy a csipketerítőt, képet, népszerűek a bizsuk, ékszerek, amiket vegyesen, gyöngyből és drótból készít vert csipkével díszítve.

Sokféle tárgyat dekorál drótozással is, üveget, kerámiát, húsvéti tojást, köveket, most pedig a karácsonyi csengők készülnek ezzel a módszerrel. A drótozáshoz már finomabb, vékonyabb drótot választ, mert olyan hatású, mint a varrott csipke.

kezmunka-bordo.jpg

– Engem megfogott, szép színekben lehet beszerezni. Szeretem gyöngyökkel kombinálni a drótot, mert akkor szebben mutat – meséli, és a kis harangok így valóban ünnepélyesebbek, csillogóbbak. Az asztalon egymás mellett sorakoznak a horgolt, csipke- és drótcsengők, angyalkák és más díszek. Hófehérek, színesek. Már csak arra várnak, hogy valaki ugyanolyan örömmel tegye fel őket a karácsonyfára, amilyennel készültek. (Fotó: Korintus Brigitta)

Prékop Ivett