Emlékszem, amikor orvostanhallgató voltam Pozsonyban, a bőr- és nemi betegségeket oktató professzor szabadkozott: ma – értsd: az 1970-es évek derekán – már olyan ritka a szifilisz, hogy nehéz friss esetet bemutatni a medikusoknak. Úgy vélte, rövidesen sikerül teljesen kiirtani Csehszlovákiában a szifiliszt. Nos, azóta Csehszlovákia szűnt meg, a szifilisz azonban nem, sőt! 2018-ban a szifilisz Kelet-Szlovákia egyik nagy közegészségügyi problémája.
Miért jelent vészhelyzetet a szifilisz „visszatérése”? Több oknál fogva. Az Európába valószínűleg Kolumbusz matrózai által behurcolt szifilisz (luesz, vérbaj) pár évtized alatt az egész világon elterjedt. A szifiliszt ma az ún. STD (szexuális úton terjedő) betegségek közé soroljuk. Ez azt jelenti, hogy a szifiliszt csak az kapja el, aki nemi kapcsolatot létesít egy már szifilisszel fertőzött személlyel (ezért is hívták szépapáink korában a szifiliszt „bujakórnak”). Vagyis a szifiliszt okozó „sápadt” (nehezen festődő) spirál alakú Treponema pallidum leggyakrabban a nemi szervek nyálkahártyáján át hatol be a testbe, és azonnal bekerül a véráramba is – ezért „vérbaj”. Tudjuk, hogy ha kórokozó kerül a testbe, eltelik egy bizonyos idő – ez a lappangás (inkubáció) ideje –, amíg az első tünetek megjelennek. Nos, ezért is veszélyes a szifilisz, mert az ominózus közösülés után csak 20-25 nap elteltével jelenik meg az első tünet. A kórokozó behatolása helyén, tehát férfinál a hímvessző alsó harmadában, nőknél a hüvelyben egy kemény duzzanat keletkezik, amely rövidesen kifekélyesedik. Ez az ún. kemény fekély. Hangsúlyozom: ez a fekély nem fáj, nem okoz lázat! A fekély kialakulásával egy időben megduzzadnak a szervezet fertőzések elleni „védekezőállomásai”, a nyirokcsomók is – elsősorban a lágyékban.
Ha orális szex (is) volt, akkor a nyaki, ill. hónalji csomók is – fájdalom, láz nélkül! – megnagyobbodnak, tapinthatóvá válnak. A személyi higiénére nemigen ügyelő személy akár észre sem veszi ezeket az első tüneteket, és mivel szinte semmi panasza nincs, nem is fordul orvoshoz. S ebben rejlik a szifilisz járványügyi (epidemiológiai) veszélye. Az ilyen, már veszélyesen fertőző „beteg” újabb s újabb személyeket – házastársat, barátnőt, alkalmi szexpartnert – fertőzhet meg. Ez az alattomos terjedési mód rendkívül megnehezíti az ún. fertőzési lánc hiánytalan felderítését. Egy-egy felderítetlen „láncszem” – esetleg pár száz kilométerrel távolabb – újabb fertőzések forrása lehet. Sokan még akkor sem fordulnak orvoshoz, ha 2-12 héttel a „kemény fekély” megjelenése után testszerte kiütések lepik el bőrét. Ezek sem fájnak, nem viszketnek, sőt néha olyan enyhék és gyorsan, magától múlók, hogy a beteg észre sem veszi őket.
Összefoglalva tehát: a Kelet-Szlovákiában zajló szifiliszjárvány azért is veszélyes, mert a nagyobb általános panaszok hiánya (nincs láz!) és a helyi első tünetek fájdalmatlansága miatt a beteg nem érez késztetést, hogy orvoshoz forduljon. Mások a szégyenérzet miatt, ill. a családi botrány elkerülése végett titkolják állapotukat, abban bízva, hogy a tünetek maguktól is elmúlnak.
Ez valóban bekövetkezhet – azonban nem jelent gyógyulást: a „vérbaj” kórokozója ott marad a testben, és évek, évtizedek múltán okozhat súlyos szív-, ill. agykárosodást.
Dr. Kiss László
