Gyerekként nem jártam hittanra, később ismerkedtem meg a kereszténységgel és olyan emberek életútjával, akiknél Isten volt a főszereplő. Ők a szentek. Az összes olyan kezembe akadó könyvet, ami egy szent életéről szólt, elolvastam. Emlékszem, mennyire belemélyedtem Bosco Szent János izgalmas, a mai korban is helytálló pedagógiai módszereibe; Árpád-házi Szent Margit halovány, Istennek tetszeni akaró orcájába; a gyermek Savio Szent Domonkos mély hitébe. A 19. században élő fiú alapította meg a Szeplőtelen Fogantatás Társaságát mindössze 14 évesen, majd még abban az évben betegségben elhunyt.
Könnyezve néztem a Legyetek jók, ha tudtok című filmet. Cirifischio és Leonetta szívet megindító történetén és a film zenéjén kívül elvarázsolt Néri Szent Fülöp és Loyolai Szent Ignác, a két merőben eltérő Isten-ember kapcsolattal átitatott szent személyisége.
A katolikus tanítás szerint a „szent” elsősorban Istent jelöli, mint a tökéletesség és a tiszta jóság forrását. Viszont szentek azok az emberek is, akik földi életükben hősiesen gyakorolták az erényeket, egységben éltek Krisztussal, és haláluk után a mennyei dicsőségben Istent szemlélik. Az Egyház a vizsgálati folyamat után szentté avatja azokat, akik a ma élő embernek példaképül szolgálhatnak hűségükkel, önfeláldozásukkal, imaéletükkel, Istenhez való kapcsolódásukkal. A szentek közössége közbenjár Istennél a hívekért. Ezért imádkozunk Szent Ritához, a reménytelen ügyek védőszentjéhez.
Assisi Szent Ferenc (1182-1226) Olaszország rengeteg szentet adott az Egyházának. Mindig is szerettem volna közelről megismerni azokat a helyeket, ahol ezek az emberek éltek. Első olaszországi utam első állomása az umbriai régióban fekvő Assisi városka volt, amely Assisi Szent Ferenc, a ferences rend alapítójának és Olaszország védőszentjének szülővárosa. Ottjártamkor, majd harminc évvel ezelőtt, egy nyugodt kisváros volt a Subasio-hegy nyugati részén.
A vakítóan fehér falú bazilika, a szűk utcácskák, a csendesen közlekedő turisták halk lépte úgy lengte be a történelmi helyszínt, mintha Bernardone János (Szent Ferenc eredeti neve) azóta is ott járna az emberek között.
Pedig az ő története több mint 800 évvel ezelőtt kezdődött azzal, hogy a gazdag posztókereskedő fia felhívta magára az emberek rosszalló figyelmét. De ne szaladjunk elébe a dolgoknak, tudni kell, hogy az ifjú Jánost nem nyűgözte le a posztókereskedés, bár az anyagi hasznot tudta élvezni belőle. Ő viszont fényes lovagi jövőt képzelt el magának, ezért harcba indult. Egy vereség után János fogságba került, ahonnét két év múlva nagyon betegen szabadult.
A börtönben töltött idő alatt döbbent rá az élet mulandóságára. Ez olyannyira elkeserítette, hogy bár még egyszer megpróbálkozott lovagi karrierje felépítésével, már nem tudta őt motiválni a páncél és a fényes kard. Egy látomásban Krisztus arra kérte őt, hogy menjen, és építse fel az Úr hajlékát: „Hisz látod, csak romokban hever.” Sok ima és elmélkedés után ez a gazdag ifjú eladott néhány vég posztót apja készletéből, hogy fel tudja újítani a város határán kívül eső Szent Damján romokban álló templomát. Apja ezért nagyon megharagudott rá, a püspök elé cipelte, követelve a posztó árát. Ferenc ekkor levetkőzött, apja karjaiba tette a ruháját és elhagyta a szülői házat. A templom romjai között élt, és ócska rongyokba öltözve hirdetni kezdte a bűnbánat és a megtérés evangéliumát. Szegénységben, tulajdon nélkül, tisztaságban.
Assisi Szent Ferenc
Szent Ferenc Naphimnusza
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram, téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
oly nagyon hasznos ő,
oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram, téged minden ember,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, aki magukat megadták
a te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.
„Ez megbolondult!” – Apja és az egész közösség megbotránkozva fogadta a fiatalember pálfordulását. Hogyne, hiszen ő és a hozzá csatlakozó testvérek kéregetésből éltek, kőről kőre rakosgatták a templomuk falait, hirdették Isten nagyságát, jóságát. A Ferenc nevet gyerekkori becenevéből vette át, mivel a gazdag posztókereskedő fiát a franciák Francesco, azaz a kis francia névvel illették. Ferenc a természet szerelmese lett, beszélt a madarakkal, farkasokkal, úgy, mint Isten gyermekeivel. Az elhanyagoltnak látszó külső azonban egy sokkal mélyebb célt takart. Ferenc körül létrejött a fraternitas, azaz a testvéri közösség. Közös életeszményük a minoritas: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett.
A pápa jóváhagyta a szerzetesi közösséget, mint a Kisebb Testvérek Rendjét. Később Szent Ferenc lelkiségében újabb és újabb közösségek jöttek létre, nemcsak kolostorokban élő női és férfirendek, hanem a világban élő harmadrendi közösségek is. Ma is tizenötezer ferences testvér él Assisi Szent Ferenc életeszménye szerint szerte a világban. 1972-ben Franco Zeffirelli rendezésében látott napvilágot a Szent Ferenc életéről szóló film Napfivér, Holdnővér címmel.
Szent Carlo Acutis (1991-2006) Az első Y generációs szent a mindössze 15 évet élt olasz Carlo Acutis. Leó pápa az első szertartásán, 2025. szeptember 7-én emelte őt az Egyház szentjeinek közösségébe. De ki is ez a fiú, aki éppúgy élt, tanult, használta a digitális eszközöket, mint minden kortársa?
Londonban született, kicsi volt még, amikor a család (vissza)költözött Milánóba. Az Acutis család kiemelkedő pozíciót töltött be az olasz biztosítási iparban, a gyermek Milánó egyik elit iskolájába járhatott. Közepes tanuló volt, olvasni nagyon szeretett. Az iskolán kívül önkéntes munkát végzett, hajléktalanoknak és nincsteleneknek segített. Emellett szerette a filmeket, a képregényszerkesztést, a videójátékokat. Küzdött a súlyával, gyakran túlzásba vitte a Nutella fogyasztását. Áldozatként viszont le tudott mondani az édesség fogyasztásáról.
Carlo Acutis
Fiatal korától kezdve érdekelte az informatika, honlaptervezéssel foglalkozott. Dokumentálta és katalogizálta a Mária-jelenéseket és az eucharisztikus csodákat. Carlo így szerette volna elérni, hogy minél több emberhez eljusson Isten nagysága. Munkáját máig használják zarándokhelyek, iskolák, plébániák. Carlo kiskorától tudatosan jó gyerek volt, mert Jézusnak tetsző életet akart élni. Alig hétévesen kérte, hogy elsőáldozó lehessen.
„Az Eucharisztia az én autópályám a mennyország felé” – mondta. Nagy példaképe volt Assisi Szent Ferenc, szerette a természetet, az állatokat, csodálta a ferences Kistestvérek szegénységét. Ő is erre vágyott. A kamasz életét azonban beárnyékolta egy diagnózis. „Leukémia” – mondták ki az orvosok. A fiú még csak 15 éves volt. Hite rendíthetetlen maradt, nem veszítette el derűjét, kórházi ágyán is másokat vigasztalt. Minden fájdalmát Istennek ajánlotta fel. Halála után saját kérésére Assisiben temették el.
Szülei vásároltak a városban egy házat, hogy közel legyenek a fiukhoz. Boldoggá avatása előtt a testét üvegkoporsóba helyezték. Carlo testét hétköznapi ruhába öltöztették, ezzel is jelezve, hogy a szentség nem egy magasabb rendűeknek fenntartott életút, hanem a mai tizenévesek számára is elérhető cél.
A farmeres, sportcipős szent egy a gyermekeink közül. Ő már ebben a mostani korban élt. Vigasztalta a barátját, akinek a szülei válni készültek, felfújható csónakba szállt, hogy a tengerből összeszedje a szemetet. Felszólította a fiúkat, hogy ne zaklassák a lányokat, ne füttyögjenek utánuk. Akkor látták csak dühösnek, ha valaki kegyetlenül bánt az állatokkal. A szíve szakadt meg értük.
