Amikor a huszonöt éves Charlotte Keatley pontot tett darabja végére, valószínűleg nem sejtette, hogy világsikert indít útjára. Azóta az Anyám azt mondta, hogy ne c. művét huszonkét nyelvre lefordították, és fergeteges sikerrel játsszák Európa-szerte. És most végre magyarul is részesei lehetünk a „csodának”!
Az ősbemutó a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiójában volt Lévay Adina rendezésében. S hogy miről szól a darab? Rólunk: nőkről, anyákról, nagyanyákról, leányokról – és érzelmi konfliktusainkról. (Fotók: Dömötör Ede)
Holocsy Krisztina – Margaret
– A darabban Margaret gyermekként éli át a háború borzalmait. Mi segített, hogy hitelesen tudd megformálni a rettegő gyermeket?
– Hogy mit jelent gyerekfejjel átélni a háborút, szerencsére nem tudom. De a félelmet mindenki ismeri. Sokat segített, hogy a próbák során – az érzelmeket kibontandó – sok helyzetgyakorlatot csináltunk.
– Margaret gyermekkorát nem csupán a háború árnyékolja be. Sokat szenved anyja ridegségétől is.
– Anyjának nehéz sorsa volt, ezért nem igazán tudja, hogyan kell szeretni, érzelmi biztonságot adni. Tévesen azt hiszi: aki kimutatja az érzelmeit, az gyenge. A legszomorúbb, hogy felnőttként Margaret ugyanígy viselkedik a lányával szemben, a kapott modelltől sehogy sem tud elszakadni. Vannak próbálkozásai, amikor majdnem megérinti a lányát, amikor majdnem kedves, de végül mindig visszalép, félti szülői tekintélyét.
Holocsy Krisztina
– Hogy tudtál ezzel azonosulni?
– Én gyerekkoromban nagyon sok szeretet kaptam, így saját kútfőből nem tudtam meríteni. De az életem során, a sok keserű példán már megtanultam: vannak emberek, akik képesek ugyan szeretni, mély érzelmeket táplálni, de arra képtelenek, hogy ezt kimutassák. Az ilyenfajta anya-lánya kapcsolatban mindkét lélek sérül.
– Színészi szempontból mi volt a legnehezebb?
– Az előadás rövid jelenetek sorából áll: hol a kislányt, hol a kamaszt, hol az anyát kellett eljátszanom, és nem időrendi sorrendben. Nincs idő „rákészülni” a váltásokra, hiszen a jelenetek közti pár másodperces átállásban épp csak átöltözünk, és már futunk is vissza a színpadra.
– Az előadás egyik legmegrázóbb része, amikor Margaret, kilépve az ajtón, tulajdonképpen a halálba lép át.
– Margaret itt már nagyon beteg, tele van tömve nyugtatókkal: megy, bolyong folyamatosan. Fejében emlékképek rajzanak összevissza. A kertet keresi, a kiutat, a megnyugvást… A rendező a megoldással – ahogy Margaret kilép az ajtón, bele a fénybe – megfosztja a halált félelmetes, ijesztő voltától.
Germán Zille – Jackie
– A darabban négy azonos szintű szerep van, de a történet mesélője Jackie. A valóságban felfedezhető némi hasonlóság Ön és a szerepbeli Jackie közt?
– Igen. Szerintem a szereposztás mindegyikünknél telitalálat, és ez már félsiker. Ami engem illet, kiskoromban is energikus, harcos természet voltam. A kudarcok nem tántorítottak el. Mindig felállni – és menni tovább, a cél felé…
– A szerepbeli konfliktusok forrása az anya-lánya viszony. Ön milyen példát hozott otthonról?
– Mindenki számára meghatározó, hogy milyen volt a kapcsolata az édesanyjával, szüleivel.
Én korán elkerültem kollégiumba, így „viharos” kamaszéveimet nem odahaza töltöttem. Nehéz volt elszakadni, s amint tehettem, már rohantam haza, Nagykaposra. Ez ma is így van.
– A darabban Jackie lemond a gyermekéről, amit később képtelen lelkileg feldolgozni. Ezt a lemondást nem volt nehéz eljátszani?
– Én még nem vagyok anya, de az ösztön minden egészséges nőben jelen van. Jackie fiatalon, apa nélkül, az adott hippi közegben nem tudta volna felnevelni a picit.
– Mindenki, aki a darab színpadra vitelén szorgoskodott: nő. Nyolc nő. Nem tartottak attól, hogy a „nőcentrikus” látásmód majd rányomja a bélyegét a darabra?
– Felmerült a kérdés, hogyan fog ez majd a férfiakra hatni, de a visszajelzések nagyon kedvezőek, szeretik a darabot.
Germán Zille
Szvrcsek Anita – Doris
– A darabban ötévestől nyolcvanhét éves koráig alakítja Dorist - minden külső segítség nélkül. A jelenetek közben nincs lehetőség a sminkelésre, „belülről” kell megoldania a szerepet.
– A lehető legnagyobb színészi kihívás: „végigjátszani” egy teljes életutat. Sokat elemeztük a szerepet a rendezővel, nem külsődleges eszközökre alapoztunk. A nagy „snittek” is sok gondot okoztak, hiszen nemegyszer ötéves kislányként lépek ki a kulisszák elé, majd pár pillanat múltán érett nőként térek vissza. Töredékpercek alatt kellett átöltözni, leválasztani magamról a kislány Doris attitűdjét. A legnagyobb gondot számomra azonban az idős Doris tempója jelentette: vele ellentétben én egy hektikus, lobbanékony nő vagyok, le kellett hát lassítani a gesztusaimat.
– Dorisból, a hideg, kemény nőből öregkorára szeretetre méltó nagyi válik.
– Dorisban férje, majd lánya halálával fokozatosan feloldódik a görcs, a sok méreg, amit lenyelt, leomlanak a korlátai, és nyolcvanéves dédnagymamaként végre szabaddá lesz.
Szvrcsek Anita
Szoták Andrea – Rosie
– A szerepbeli Rosie az egyetlen, akivel csak gyermekként, illetve kamaszként találkozhatunk.
– Mindannyian élveztük a próbafolyamatnak azt a szakaszát, amikor különféle gyakorlatokat végeztünk, hogy előhozzuk magunkból a gyereket. A tréningeknek, illetve egy iskolalátogatásnak köszönhetően (amikor játszottunk, beszélgettünk a kicsikkel), azt hiszem, sikerült megbirkózni a feladattal.
Szoták Andrea
– Van valaminemű hasonlóság Rosie és Szoták Andrea közt?
– A színész minden szerepében kutatja saját emlékeit, fájdalmait és örömeit is, melyekből részben összegyúrhatja a figurát. Igen, vannak momentumok, melyeket megtaláltam a saját életemben, hiszen a mi családunkban is voltak elhallgatások, titkok. Ezekkel én is később szembesültem, akárcsak Rosie.
– Milyen érzés felvidéki színházban játszani?
– Szeretek itt lenni, és ez most már a negyedik rendezés, amelyben Komáromban szerepelek. Közönség és közönség közt én soha nem tettem különbséget. Odahaza is sokat játszottam vidéki színházakban. Tatabányán például azt tapasztaltam, hogy a város kultúrájából hiányzott a színház iránti érdeklődés. Komáromban a stúdiószínpadi előadásoknak nagy a sikerük, talán mert ez a bensőséges forma itt még újdonságnak számít. Remélem, ez a darab is sikert arat majd.
