Voltál már átverve? Jóízűen megtréfálva...? És te járattad már április bolondját valakivel...? Bekented a kilincset fogkrémmel? Esetleg volt rá példa, hogy cukor helyett épp só került a reggeli kávéba? Április elseje a bolondozás, tréfálkozás, apró kis füllentések napja. Nos, nem árt, ha tudod, ilyenkor minden kegyes hazugság, átverés megbocsátandó bűn, és édes a bosszú is…
Április elsejét minden humorkedvelő, jó kedélyű fiatal és idős egyaránt várja, mert ez az ő nagy piros betűs ünnepük, az „áprilisi bolondoké”. Ezen a napon sokan próbálják megtréfálni párjukat, családtagjaikat, ismerőseiket. Kevesen gondolnák, hogy a gyerekesnek látszó szórakozásnak fontos lélektani háttere van. A pszichológusok szerint az áprilisi humor, a kedves kis füllentés igenis szükséges a kiegyensúlyozott lelki élethez. Nos, így már kijelenthető, hogy a szakértők is javasolják a vény nélkül kapható évi egyszeri nagyobb humordózis „beadatását”. A jó poénok jobb kedvre derítenek mindenkit, és színesebbé teszik az emberek szürke hétköznapjait. Miért ne dőlnénk be egy jó kis áprilisi tréfának?
Szeszélyes április
Úgy tartja a régi szóbeszéd, hogy az áprilisi hónap csalfa, mint a délibáb. Az időjárást tekintve valóban kiszámíthatatlan, mit hoz magával Szent György hava, avagy a Szelek hava. Talán ennek köszönhetően vált a tavasz legszeszélyesebb hónapja a tréfálkozás ünnepévé. Az „áprilisba küldés” elterjedt szokás mindenfelé a világban, a francia „Poisson d'avril”-nak, az angol „April Fool”-nak, az olasz „Calandrino”-nak, a német „Aprilsnarr”-nak hívja. Szóval nincs az a nemzet, aki ne ismerné az áprilisi humor ízét. De vajon kitől ered ez az általánossá vált népszokás, és milyen múltra tekint vissza? Nos, nehéz megsaccolni, ugyanis az „ünnep” eredete a történelmi idők ködébe veszett.
Ki volt az első „április bolondja”?
Az egyik elmélet szerint a bolondok napjának eredete egy kelta, tavaszköszöntő ünnep. Egy másik felvetés szerint az április elsejei tréfák gyökerei Mars, a háború istenének tiszteletére rendezett tréfás római ünnepségre vezethetőek vissza. Vannak azonban olyan források is, melyek arra tesznek utalást, hogy eredete a kései ókorra vezethető vissza, amikor Szent Sziszoész előszeretettel csapta be Remete Szent Antalt, akinek egy alkalommal azt hazudta, hogy látta az ördögöt, amint belevizelt az ételébe. Ne kísértsd az ördögöt! – tartja a mondás. Bizony, nehéz lehetett ezzel a tudattal lenyelni az aznapi levest. Láthatjuk, a humornak nincs határa…
Még a vallás sem szabhat gátat neki, ugyanis van még egy magyarázat, miszerint a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Jézus Krisztust perbe fogása során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik. Egyébként innen ered a „Ponciustól Pilátusig szaladgál!” szólásunk is. Ennek nyomán alakult ki az a szokás, hogy jóhiszemű embereket húsvétkor hamis ürügyekkel ide-oda küldözgetnek. Ez a tréfás megviccelés Skóciában sokáig élt: a kiszemelt áldozatot lepecsételt levéllel elküldték az egyik távolabb lakó ismerősükhöz, aki a levélben ezt olvasta: „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele”.
A címzett persze csendben visszazárta a borítékot, és újabb útra küldte a jámbor embert, amíg annak meg nem jött az esze, és rá nem döbbent, hogy az áprilisát járatják vele.
A mítoszokat és a mondákat félretéve van egy máig elfogadott elmélet, mely úgy tartja, hogy az „áprilisi ünnepnap” IX. Károly francia királyhoz kapcsolódik, aki 1564-ben a Gergely-naptár szerint január 1-jére helyezte át az új év kezdetét az addig megszokott április 1-je helyett. A rendelkezést azonban nagyon nehezen fogadták el a lakosok. Az új évben mindenki kedveskedett egymásnak egy kis ajándékkal, az emberek pedig már megszokásból az új naptári számítás szerint a régi év kezdetére is készítettek apró csekélységet egymásnak. Azonban a kettős költség megviselte a pénztárcájukat, így az áprilisi ajándékozás inkább tréfás meglepetésekké alakult.
Április elsejének áldozata: Bolond Istókok
Arany János költőnk is tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az emberek szeretnek egymásból bolondot csinálni. Megemlékezik erről a napról a Bolond Istók második énekének 76. strófájában:
„Egy reggel - épen a bolondok napja.
Az ő névnapja, april elseje
Volt, hogy fülét a hír oldalba csapja,
Hogy társaság nincs, már csak hült helye,
Már útra is kelt egynehány darabja. -
No, mit tegyen most ő, szegény feje?
Mondják: egy vándor színész verbuál
A hulladékból, - ő bizony beáll.”
Ebben a részben, mely a Budapesti Szemle 1874/7. számában tétetett először közzé, arról esik szó, hogy Istókot bizony lóvá tette a színtársulat, melyben színészettel próbálkozott.
No de nemcsak az irodalom szülte a „bolond istókokat”, bizony egykor a falusiak is gyakran viccet űztek egymásból. A kisajtó a szomszéd disznóólára került, a háztetőkön ekék és boronák ágaskodtak, a kovács kecskét patkolt, a gyerekeket átküldték a szomszédba szúnyogzsírért, vagy megkérték őket, hogy szaladjanak már el a boltba esernyőmagért, trombitahúrért vagy kakasfogért. A beugratottat azután így csúfolták: „Április bolondja, május szamara!” Volt ideje a vidámságnak, kacagásnak. Ám az akkori paraszt azt is nagyon jól tudta, hogy ez a nap nem alkalmas a vetésre, így a kert tájékára sem merészkedett, mert úgy tartotta, nem lenne szerencsés a termés.
Tréfamesterek és bosszúállók
Egyszer azt olvastam, hogy aki a bohóc tréfáján megsértődik, az magából csinál bolondot. Hát, nem tudom, igaz-e, mindenesetre a humornak semmi sem szabhat határt, főképp nem a kor. Persze, megtörténhet, hogy túl messzire vetik a sulykot, és a viccesnek gondolt kis játék komoly tragédiába torkoll. Ezért előre kitervelt, jól átgondolt átveréssel „kedveskedjünk” szeretteinknek, hogy az tényleg ne haragot, hanem egy jó kis humordömpinget szüljön.
És nem árt tudni a tréfamestereknek, hogy édes a bosszú, így ne lepődjenek meg, ha kedvesük „csapd le csacsira” visszavág.
Ma volt a bolondok napja, de senkinek se jutott eszébe a bolondság?
Régi szép idők… Bizonyára sokunkban felvillannak azok az iskoláskori áprilisi csínyek, melyeket ilyenkor hagyományszerűen megtettünk: fordított napot rendeztünk, osztálytermet cseréltünk, némasági fogadalmat tettünk, tréfás ruhákba bújtunk, utánoztuk egymást stb. Igen, más időket élünk… Kiveszett a jókedv, a tréfálkozás az emberek lelkéből, helyette a mindennapi gondok nehéz súlya telepedett ránk. Ó, ilyen időszakban még a fű se nő, nemhogy a derűs kedélynek virága fakadna… Gondoljuk sokan! Valamikor, nem is olyan régen, amikor még az emberben több volt a kedély és a humor, nagyban űzte az áprilisi tréfát. A jókedvű emberek már napokkal április elseje előtt azon törték a fejüket, hogyan lehetne az ismerősöket megtréfálni, kivel, hogyan kellene április bolondját járatni. Miért ne tehetnénk ezt meg ma is? Adjunk teret a humornak, hogy megtapasztaljuk, vidámabban is indulhat egy nap!
Néhány áprilisi tréfaötlet
- Egy jól irányzott ugratás igazán frissítően tud hatni az emberre. Ehhez szeretnénk most adni pár ötletet, hogy az előkészületekre is maradjon elég idő.
- Tréfás dolog ragyogó pirosra festeni kedvesed lábujjain a körmöt. Persze ezt alvás közben tedd meg. Így reggel, ha felébred, és álmos szemei a lábára vetődnek, elsőre ijesztő, másodszorra vidám látvány fogadja majd őt.
- A gyerektől kölcsönkért temperafesték kora reggel szivárványt varázsolhat az égre. Minden színből egy-egy pötty az autó ablaktörlőjére és kész a csoda.
- Ha már autó, tréfás dolog folpack fóliával bevonni a ház előtt parkoló autót. Így nemcsak hogy megvéded a portól és a sártól, de párod kocsija teljes biztonságban is tudható. Aztán reggel lesz mit eltávolítani róla.
- A reggelek nehezen indulnak, így ilyenkor könnyebb a humornak utat törni például a fürdőszobában. Fesd be a szappant átlátszó körömlakkal, és tedd vissza a megszokott helyére. „Drágám, azt hiszem, ez a szappan kiszáradt, mert nem habzik…” – várjuk az ehhez hasonló konstatáló mondatokat.
- Cseréld ki az antibakteriális gélt babaolajra. „Uh, ezzel meg mi lett már? Olyan csúszós. Biztos, hogy kézfertőtlenítő?” – ajaj, mit is válaszoljak…?
- És mit szóltok egy kis majonézzel töltött képviselőfánkhoz, vagy reggelire egy finom sajtos-sonkás szendvicshez, melynek közepén egy jókora chilipaprika várja, hogy ráharapjanak?
- Ne feledjük, a jó poénok jobb kedvre derítenek mindenkit.
