Vannak történetek, amelyeket nehéz kimondani, mégis kimondani kell őket. Olvasónk, egy huszonhat éves fiatal nő, bátorságot vett, hogy megossza velünk és önökkel azt a kapcsolatot, amelyben a féltékenység lassan mindent felemésztett.
November lehjobb írásai mind ugyanarra hívnak: nézzünk körül nyitott szemmel, figyeljünk egymásra és önmagunkra – legyen szó nőiességről, örökségről, tanulásról vagy a gyerekek különleges fejlődéséről.
Sokunknak ismerős az érzés, amikor a mindennapi rutintól lassan elmosódik a határ a gondolataink és a kimondott szavaink között. Egy olvasónk most őszintén vall arról, hogyan vált számára a hangos önbeszéd egyszerre kapaszkodóvá és aggodalom forrásává.
Ősszel ideje van a nosztalgiának, játékos állatkákkal teszteltük az októberi határt. Mellénk ültek, hozzánk repültek, mi pedig a legklasszikusabb darabokból öltöztünk fel.
Hinné valaki, hogy ősszel is izgalmas (fiatalos) kalandokat élhetünk át Hévízen? Mi elektromos bringával hasítottunk, legendák nyomában jártunk, és megmártóztunk Európa legnagyobb gyógytavában.
"Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"