Egyre több nő íjászkodik, s Bogár Valéria a legelsők között van. A Bogár házaspárt Japántól Törökországig arról ismerik az íjásztársadalomban, hogy amelyik versenyen elindulnak, azt megnyerik. Marcelházán pedig egymásnak adják a kilincset az íjász barátok a világ minden tájáról. Egy csapat, egy szellem. Ez a hagyományőrző történelmi íjászat lényege, melyre Bogárék feltették az életüket. Működtetik a Fekete Sólyom Íjászklubot, a Tradicionális Íjász Szövetséget, emellett rendezvényeket, versenyeket, bemutatókat szerveznek. Ismerjük meg őket!
Mikor az íjász nő...
Minden fajta íjjal másképp kell lőni. Péter és Valéria a külföldi útjaik során megtanulták a különböző íjásztechnikákat. Japánban egy japán mestertől tanultak, Koreában koreaitól, Kínában elsajátították a mandzsu technikát (mikor a húr feszítése során a hüvelykujj 45 fokos szöget zár be). Itt találkoztak egy 600 éves íjjal. Kiderült, hogy a törököknél a sportíjászat már bekebelezte a hagyományos íjászatot, míg Japánban, Koreában, Kínában jobban ragaszkodnak a hagyományokhoz. Egyébként mindegyiknek megvan a maga szépsége... 24 év íjászattal a háta mögött a marcelházi Bogár házaspárnak már ez a megélhetése.
Péter, a férj nyílvesszőket készít, majd saját kezűleg festi meg azokat mókusszőrből készült ecsettel. Mintákat, köröket, kis virágokat fest rájuk. Akrilfestékkel dolgozik, nem remeg a keze, precíz, pontos munkát végez. Exkluzív megrendelésnél a minőség a döntő. „Ilyenkor borovi fenyőből vagy cédrusfából készül a vessző. Péter persze teljesen natúr, egyszerű nyílvesszőket is készít – mondja Valéria –, és vannak a kovácsoltvas-végű különleges nyílvesszőink is. A kész nyílvesszőre pontosan kell felragasztani a tollakat, ezt hívják tollazásnak. A toll lehet natúr vagy színezett pulykatoll.”
Ma már egész iparág épült erre is, de mikor kezdték, semmit nem lehetett beszerezni. A nyílvesszőt és a tollakat abból csinálták, amiből tudták. A szép, díszített nyílvesszőket főleg versenyekre kérik. Mindig megkérdezik, milyen célt fog szolgálni, messzi célpontra fognak-e vele lőni vagy közelire, milyen az íj típusa. Fontos adat még az íjász magassága, illetve az, hogy hány fontos az íja.
Bogárék büszkesége a magyar íj. A fehér része szarvasagancs, a fekete része vízibivalyszaru, a belső rész kőrisfa, a pluszréteg rajta pedig szarvaslábín. Hal- és bőrenyv bizonyos keverékével van összeragasztva. Nincs benne műanyag, minden természetes: így nézhetett ki az igazi magyar íj a 9. században. Legyártása nagyjából egy év.
Bogár Pétertől megtudjuk, hogy nem minden magyarnak titulált íj magyar íj. Bencsik Péter és Borbély László hosszasan tanulmányozta a 9-11. századi sírokból előkerült íjmaradványokat, hogy megtudják, milyen lehetett őseink íja. A képen levő ma már hungarikum; az eredetire hajaz, még a mérete is. Használni nem egyszerű, kell hozzá némi gyakorlat. Éppen ezért alkotta meg Bogár Péter a Bogár-féle magyar íjat laminált faanyagból. Ez saját szabadalom. Néhány nap alatt le lehet gyártani, s használata is egyszerű. A minősége kiváló, egy kínai versenyre vitték először, s azonnal felkeltette a versenyzők érdeklődését.
Nem régóta van női kategória az íjászversenyeken! Bogárék anno versenyeztek Dél-Koreában, aztán Kína következett, majd Törökország, Olaszország, Kirgizisztán, Kazahsztán, Kína, Magyarország és még sok más ország. Egy ilyen versenyen 30-40 nemzet több száz íjásza méretteti meg magát. A kínai versenyen például majdnem 1000 versenyző állt rajtvonalhoz – ezek hatalmas versenyek! A Fekete Sólyom Íjászklub csapatban is hozott díjakat a világversenyekről. Bogárék a nemzetközi porondon Szlovákiát képviselik. Mikor Valéria versenyezni kezdett, még nem létezett női versenykategória. Valéria általában a férje mögött, másodikként végzett a világversenyeken. Ma a török íjásznők jó versenyzők – és persze a magyarok.
A kezdeteknél mediterrán, háromujjas technikával lőttek Valériáék. Aztán Koreában ellesték a hüvelykujjas technikát – a hazaiak azonban ezt elutasították. Ma mégis egyre többen használják: a régi magyarok és az avarok is hüvelykujjas technikával lőttek. (A magyarok és az avarok Ázsiából érkeztek Európába, tehát elvileg ismerniük kellett ezt a technikát.) Viszont ahogy haladunk nyugat felé, egyre inkább a háromujjas technika az elterjedtebb...
Avar kori ásatásokon is dolgoztak! Ma már tudjuk, hogy Komáromtól Párkányig végig avar temetők húzódtak. Az avar kor azért is érdekli kiváltképp Bogárékat, mert a környéken vannak feltárt avar kori helyek. Két éve volt szerencséjük egy avar kori ásatáson részt venni: Párkányban önkéntesként segítettek 22 napon keresztül, ahol összesen 162 sírt tártak fel. Sőt, Péter a pati templomnál is segédkezett.
Milyen ruhában versenyeznek?
Kaftánban, vagyis köntösben. Az alapja kézzel szőtt vászon, rajta a piros díszítések pedig brokátselyemből készültek. A díszítés adja meg a ruha szépségét. Bőrövük pontos mása a komáromi Duna Menti Múzeumban látható. (Egyet belőle odaajándékoztak a múzeumnak, ezt ezüstből öntötték ki.) A bőrből, vászonból készült fejfedőt süvegnek nevezik. Fejfedő nélkül régen soha nem indultak csatába a katonák: véd a meleg ellen, de vannak bélelt fejfedőik is a hideg ellen. A ruhákat amúgy Valéria varrta az édesanyjával. A férfi és a női ruha között nincs nagy különbség, csupán a szabásban. Tavasszal kicsit kényelmetlen a hosszú vászonruha, negyven fokban viszont jól szabályozza a hőt – nemigen izzadnak meg benne az íjászok. Mint mondják, az ásatások eredményeként ma már pontosan tudjuk, hogy a 8. vagy épp a 11. században milyen mintákat használták eleink.
A ház mögött gyakorlópálya található. Bogárék láthatólag a történelmi célokat preferálják. A Fekete Sólyom Íjászklub tagjai közül nem mindenki versenyez, van, aki csak „bemutatózik”. Mindenesetre az utolsó 5-6 évben megnőtt az érdeklődés az íjászat iránt. Meglepő módon a lányok érdeklődőbbek, mint a fiúk. Valériáék kijárnak iskolákba is rendhagyó történelemórákat tartani.
Az udvaron van egy nagyobb jurta: edzések, összejövetelek helyszíne, közösségi térként funkcionál. Itt nagyokat teáznak, beszélgetnek...
Meg lehet ebből élni? Igen! Néha már a verseny elején elővételben megveszik Bogárék íjait (de ők még azokkal versenyeznek). Az íjak 97 százaléka exportra megy, szinte mindegyiket külföldre küldik. (Sokan rendelnek a weboldalukon keresztül.) A tavalyi évben 40 országba küldtek csomagokat, köztük Japánba, Dél-Afrikába és Szaúd-Arábiába is.
A távlövészet a kedvencük! Ez az az íjászat extrémebbik ága, mert az óvatlan kézben akár fel is robbanhat az íj. Bogárék ezért csak céllövő nyílvesszőket készítenek, de távlövőket nem. Ennél ugyanis nem babra megy a játék. A csapattagokat régóta ismerik, bennük megbíznak – de idegennek nem küldenének ki ilyet.
Újsághír: Marcelháza mint a világ közepe! Nemrég Marcelházán megrendezték a Magyar Íj Napja Nemzetközi Konferenciát, melynek célja a honfoglalás kori hagyományos íjászat népszerűsítése volt. A konferencia főszervezője nem más, mint a Bogár házaspár volt. A megjelent 120 érdeklődő alapos betekintést kapott többek között a magyar íjkultúra hagyományaiba. Jártak már Marcelházán japán, bolíviai, perui, szingapúri íjászok: s egytől egyig mind tanulni jöttek. A Bogár házaspár ma is nyitott kapuval vár minden érdeklődőt. És nyitott szívvel!
