A bőség kertje

Van egy kert Várkonyban, ahol a legnagyobb szemű cseresznye, a legnagyobb őszibarack, a legnagyobb fürt szőlő terem. Ez a kert a nagyság kertje.

A kert, ahol akkora gyümölcsök teremnek, hogy az ember a kezébe fogva őket törpének érezheti magát. (Fotók: Dömötör Ede)

A gazda igazi gyümölcsész, tudója a különböző fajtáknak, kamrája tele van befőttel... „Nem szebb, ha valami gyönyörködteti a szemet, és az íze is jó?” – kérdezi mosolyogva. Méhes Béla nyékvárkonyi portája temérdek csodát rejt.

Méhes Béla (69, Várkony) gimnáziumot végzett, utána fizika szakra járt a Comenius Egyetemre Pozsonyba, ahol három évet végzett el. Onnan átlépett a rendőrséghez, ahonnan 23 év után ment nyugdíjba kerületi vizsgálóbíróként. Mindig is gyengéje volt a kert, kilencéves korában már rózsát oltott, édesanyja plántálta belé a virágok és a kert szeretetét. Csodakertészünk eszménye a rendezett kert.

Az udvarba belépve minden irányból virágrengeteg fogad. Rózsák és muskátlik hada pompázik, méretes hibiszkuszok és hortenziák integetnek a fejükkel.

A porta belseje felé kacsintva már látjuk: nemcsak a szemnek, de az ízlelőbimbóknak is találunk gyönyörködnivalót.

Béla kérdésemre elmondja, hogy a kert iránti szenvedélyét a szüleitől örökölte. Édesapja agronómus volt, édesanyja pedig rajongott a virágokért, a rózsákat különösen kedvelte.

A kedvence még ma is virágzik. Kiemelt helyen, sárgán virít a ház előtt.

Uborkavirág: sárga, mint Béla úr kedvenc rózsája, amely még édesanyjától maradt rá. Már 8 évesen szakkönyvet olvasott a rózsákról.

A datolyaszilva tanácsai az életre

A datolyaszilva, azaz a kaki néven is ismert gyümölcs fája a gazda tapasztalatai alapján egyszerre nem csinál kétfélét. Vagy növekszik, vagy a termés beérésén dolgozik. „Ez egy olyan növény, amit ha megöntöznek, akkor ledobja a termését, és növekedésnek indul. Pórul is jártam vele. A nagy melegekben sok vizet adtam neki, tízesével estek le a még éretlen gyümölcsök. Először nem tudtam mire vélni, de némi kutakodás után világossá vált, hogy képtelen egyszerre növekedni és termést hozni. Nem kapkodja el, egyszerre egy dologra koncentrál” – meséli Béla.

Béla úr semmit nem visz ki a kertből, hisz már a régiek is azt tartották: ha mindent kihordunk, lassan elfogy a kert. Itt körforgás van, a végén minden visszakerül a földbe...

Gyümölcskánaán

A kertben csonthéjasokból nincs hiány. Szilvából többféle terem, a korai fajtáktól egészen a későn érőkig. Így szinte fél éven keresztül van friss gyümölcs. Őszibarackjai akkorák, hogy megfogásukhoz mindkét tenyerem kellene, de a cseresznyék sem a megszokott méretűek. Ezt már bent, a spájzban mutatja meg nekünk Béla. Hét decis üvegbe elrakni nem lett volna értelme, kevés fért volna el a termetes gyümölcsből. Végül kétliteresekbe kerültek.

Almái szó szerint mosolyognak a fákon. A gazda szerint darabja fél, háromnegyed kiló. A kerítés mellett csemegeszőlőt találunk. Hatalmas fürtökben lógnak a szemek, szinte omlanak a tőkéről.

A darazsak is megtalálták – ahogy érnek, úgy nő a cukortartalmuk. Lassan felkerülnek a hálók is, melyek a madárkárok ellen védenek. Nem mintha a mindenkori kertész irigyelné tőlük azt a pár szemet, sokkal inkább az a baj, hogy míg egy szemet megesznek, tízet levernek a földre. Bitangolnak.

Igazi különlegességeket is találunk a kertben, többféle áfonyát, fekete berkenyét, naspolyafát, homoktöviscserjét, galagonyát. A következő „lakó” is ki van szemelve: egy gránátalmafa.

Egy kertész, aki nem beszél zöldségeket!

Minden van itt körülöttünk, amit egy falusi portán keresnénk. Tobzódik a kert. Gyönyörűen rendben tartott fóliasátorban paprikák növekednek, a kertet átszelő ösvény mellett paradicsomok piroslanak. „Az apró koktélparadicsomok mézédesek. Hűtőbe rakva sokkal jobban kiérződik az ízük. Szalonna mellé, kenyérrel verhetetlen étek” – meséli Béla. „Párom a cukkinit szereti nagyon, rántva. A padlizsánból pedig kenőt csinál. Nekem az a reggelim, hogy kijövök, és akkor sorban csipegetek mindenről. Mire végigérek, már jól is laktam.”

Ekkora kert rendben tartása időigényes feladat. Naponta legalább egy, de van, hogy két órát kíván. Ilyenkor, nyáron a legfontosabb a megfelelő vízellátás biztosítása. Sőt, az sem mindegy, hogy milyen hőmérsékletű vízzel öntözünk. Az uborka és a paradicsom nem állhatja a hideget.

Számukra Béla külön tartályban tárolja, és a napocska segítségével melegíti az éltető vizet. Fiatal fáit mulcsozza. Ez fontos lépés, hiszen ezeknek a növényeknek még nincs elég mélyen a gyökerük, hamar kiszáradnak. A mulcs segít megtartani a föld nedvességtartalmát.

A termések tartósítása lényeges dolog, ha az embernek ekkora kertje van. Lehet befőzni, szárítani, fagyasztani. A lehetőségek szinte végtelenek.

A csipkebogyót például Béla megszárítja. Aztán hidegen, a hűtőben kiáztatja. Meggyszörppel megbolondítva igazi nyári üdítőt kapunk. Ezt Edével (a fotósunkkal) meg tudjuk erősíteni, hisz megkóstoltuk. Persze a meggyszörp is házi. Ahogy a rengetegféle lekvár is.

Az őszibarack nemrég készült el, de találunk itt sütőtökből készültet is. Ebbe mézeskalácsfűszer is kerül. Igazi karácsonyi csemege. Kökényből lekvárt csinálni csak akkor érdemes, ha elég türelmes az ember: félig meg kell főzni, mert csak így lehet kiszedni a magját, aztán ha ez kész, mehet vissza a tűzre. Kétnapos folyamat. A spájzban katonás rendben sorakoznak a befőttek, lekvárok, szörpök. Öröm nézni az alapos munka és az alázatos szakértelem gyümölcsét.

A könyv és az internet a barátja

Béla, közel a hetvenhez, nem szed semmilyen gyógyszert. Meglehet, hogy jó géneket is örökölt. Édesanyja 85 évet élt, a rekordot viszont a dédszülők tartják 90, 92 évvel. Ötleteit az internetről gyűjti. Fiatalabb korában könyvekben kereste a kertészeti kisokost. A rózsákról például szótározva, egy szlovák kötetből tanult gyerekkorában. Azóta is nap mint nap tanul, még most is mindennek százszor utánaolvas, a fajoknak és a fajtáknak, keresi az új nemesítéseket, s itt már az internet a barátja: a vásárlói véleményeket is átböngészi. Fontos számára, hogy még vétel előtt a lehető legjobban megismerje a növényt.

Ugyanakkor nem hisz a régi mondásban, miszerint az okos más kárából tanul, a buta pedig a sajátjából. Szerinte az az ember okos, aki képes belátni és beismerni azt, hogy valamit elrontott. Másodszor viszont már nem lép ugyanabba a pocsolyába, hogy megint sáros legyen. Ez igaz a kertészkedésre is. Ahogy az is, hogy ezt nem lehet kényszerből csinálni. A földet és a vele való munkát szeretni kell, mert sok törődést kíván, cserébe viszont segíti a pszichét, s megkapjuk a zöld világ élményét is (s rámutat a hátul zöldbe vesző kertjére). „Hogyisne! A térkőtől rosszul vagyok. Hát hogy lehet elnézni azt?!” – mondja nevetve.

Sátor alakban

Vannak paradicsomfajták, melyek a végtelenbe tudnak nőni... (Hidropón termesztésben, vagyis levegőben, tápoldatban felfüggesztve akár 28 méteresre.) Kertészünk mindent felfuttat, borsót, uborkát, így az nem éri a földet, alulról nem csapja fel a pára, száraz marad a levele. Felfuttatva eső után hamar kiszárad a levél, a napfény is jobban átjárja... Márpedig párás közegben szaporodik a gomba, sőt az összes kártevő. (Az uborka, borsó, paradicsom legfőbb ellensége a gomba.)

Az érett trágya mulcsanyagként szolgál a felfuttatott paradicsomok alatt. Ebben a kertben a szoftver tökéletes, minden végig van gondolva...

Óriás barack

Cresthaven, az óriás barack: ám csak akkor nő ilyen óriásira, ha megritkítjuk a termést. Mikor a zöld barack dió nagyságú, a formátlan és a beteg egyedeket kertészünk eltávolítja. Mint mondja, csak elvennék a többitől az energiát. A módszerrel még több értékesíthető anyagot kapunk... (A ritkítás ismert módszer, tőlünk is sokan járnak ki idénymunkára Olaszországba körtét, almát ritkítani.)

Óriás szilva

A Bluefre óriás szilva! Ottjártunkkor nemesacél üstben párolgott a sűrű massza, a félig főtt lekvár... Béla először megsütötte a szilvát hat tepsivel, majd negyvennyolc órát párologtatta és főzte. A kerámiafőzőt beállította egyes fokozatra (70 fokra), hogy ne süljön le az alja; így párolódott egész éjjel. Utána nem ment bele más, esetleg kis cukor: s megkapta nagymamáink lekvárját, amelyik anno alig fordult le a kanálról... Kiváló az emésztésre!

Ételfesték: a neve alkörmös

Ma már csak a madarak eszik, de régen nagyszüleink még kinyomták a levét, s tortába, puncsos süteménybe színesítőként belecsöpögtették. Semleges az íze, és szép piros színt ad; árokparton vadon is megnő...

Csodakertészünk Sunburst óriás cseresznyéi, viszonyítva az átlagos cseresznyéhez.

Fügefalevél: a szárított levélből készült tea jó a cukorbajra.

Ez a szőlő már nem érik be: tavasztól virágzik, ez már az utóvirágzása. Olyan, mint a rózsa, képes lenne háromszor is teremni (persze nem nálunk, csak Törökországban).

Homoktövis

Homoktövis, a legkésőbbi fajta! C-vitaminbomba, minden reggel, délben egy marékkal megeszik belőle a gazda. Van, aki az ágat beteszi a fagyasztóba, használat előtt szedi le róla a termést. Kertészünk nem vágja le az egész ágat, hogyisne, ő acélszáras szüretelőfésűt használ a szüretre. A szintén superfood aróniát, vagyis a fekete berkenyét is ezzel szüreteli.

Óriás szőlő

Anjuta szőlő, ukrán nemesítésből, kétkilós fürtökkel. Egy baja van csak: pattognak szét a szemek, mivel sok eső volt az idén. A külső burok beállt, vagyis nem nő tovább, a belseje viszont még képes vizet felszívni, így hosszában szétrepeszti a szemet. Egy szőlőszem akár 15 grammot is nyomhat...

A Dubovszkij Rozovij szőlő rózsaszínesre érik, szintén nagy a mérete.

Hibiszkusz

Floridai mocsári hibiszkusz: A virágbimbók fürtszerűen vannak elrendezve a száron, egyik elvirágzik, hajt a másik. Viszont csak negyvennyolc órát virágzik, aztán hajt a következő. Teljes virágzásban egyszerre 50-60 virágot is láthatunk rajta, akár kétnaponta.

Hortenzia Pink Lady

Először fehéren virágzik, majd két hét után átvált rózsaszínbe. Jótétemény, hogy nem kell visszavágni ősszel, mert fás szárú. Télen aranybarnára változnak a virágai, s úgy díszelegnek.

Gyűlnek az ágak...

Tavasszal öt centi vastag mulcsanyagot szór szét Béla úr a kertben a fák alá. Ennek fele közvetlen érintkezésben lesz a talajjal, így komposztálódik, a felső rész pedig szárazon marad; de az is hasznosul, mert vízmegtartó hatása van...

Komposzt!

Itt minden fel van dolgozva, a fűnyesedék, a zöld szárak; a faágakat a gazda ledarálja... A zöld anyag fél év alatt komposztálódik. A rakás alja már föld, vagyis tápanyagokkal teli komposzt...

Trágyadomb

Ez, kérem, a trágyadomb. Mindig van itt friss trágya és öreg is, de Béla úr mindig a hároméveset használja, mert az már földszerű, nincs benne rostos anyag, szalmaszál, semmi ilyesmi. Az már teljesen átérett, nincs trágyaillata, viszont tele van tápanyaggal, ritkítja a talajt. Ősszel kerül a talajra, de a szórásnak is megvan a tudománya, mert egyik növény bírja a sok nitrogént, a másik kevésbé... Tapasztalata szerint a paradicsom, a tök és a paprika kiváltképp szereti a szerves trágyát.

Külön figyelni kell a talajra. Nem biztos, hogy a kiválasztott fajtának jó a mi talajunk, ezért a környékről származó recenziókat érdemes olvasgatni – hisz már Szentpéteren is más a talajszerkezet.

Az ősfákról pedig: a régi gyümölcsfák, a hetven évvel ezelőttiek nem biztos, hogy ma megmaradnának. Magyarország régen málnatermő nagyhatalom volt. Viszont annyira felforrósodott az éghajlat, olyan erős az infravörös sugárzás, hogy ma elég nálunk a málna. Ezért nem adnak termést gyerekkorunk egresbokrai sem...

A talajt igenis takarni kell! Így stabil hőmérsékletet biztosíthatunk éjjelre, gyökérszinten is. A műtrágya megöli a baktériumokat, a talajéletet; a talaj élettelen lesz, terményünk nem kapja meg belőle a fontos tápanyagokat...

Érik a mogyoró... Béla süteménybe használja fel.