Mi itt, a Nőben mindig a szépben és a jóban hittünk, de a valóságból nem lehet kiszállni. Az tele van paradoxonokkal. Most a férfiak mondják el, hogy ők miben hisznek.
A csallóközi lovasíjász, Vermes István (57) több mint húsz évvel ezelőtt alapította meg a Vermes törzset. Ma a gútai Kassai Lovasíjász Iskola vezetője, s néha a seregszemléken több száz lovast vezényel. István nagy boldogságban él családjával együtt a csergőpusztai tanyán. Mi a titka? Azt mondja, a boldogság kulcsa az, hogy minél egyszerűbben éljünk. Életét a sokéves tapasztalat ennyivel gazdagította. Mi azért ennyivel nem értük be, mert meglehetősen kíváncsiak voltunk arra, mit gondol a világról, a férfi és a nő feladatáról az életben. Instant kérdéseinkre korántsem instant válaszokat olvashatunk tőle.
Nekem az adatott meg, hogy én őrizgessem, ami már veszendőbe megy. Büszke tagja vagyok a magyarok nagy közösségének. Sok látogatónk van itt, a tanyán, csehek, szlovákok is. Tetszik nekik, hogy hagyományőrzők vagyunk. Hibának tartom, hogy elszakadtunk a természettől. A mi alapelvünk: tartsd a jószágot a természete szerint
– Mennyi idő alatt válik az emberből lovasíjász?
– Egy élet kell hozzá. Ráadásul a lovasíjászat választ adott életem összes kérdésére. Egyszóval: én hétfő reggeltől egészen vasárnap estig, az ebédlőasztalnál, de a mese olvasása közben is mindig lovasíjász szerettem volna lenni, és az is vagyok.
– Mesélne nekünk egy kicsit a gyermekéveiről?
– Édesanyámék tízen voltak testvérek, és mindenhol volt két-három gyerek. Tanyán laktak, a bogyaréti Barackligetben. Minden családi ünnepségen összejött a nagy család: ilyenkor még a csillárról is gyerekek lógtak. A nagyszüleim nagyon szigorú, de annál türelmesebb emberek voltak, rengeteg életbölcsességet kaptam tőlük. Ugyanakkor nem tudok elég hálás lenni a szüleimnek a felhőtlen gyermekkoromért.
– Úgy tudom, fiatalabb éveiben heves volt a vérmérséklete. Mint mondják, elkelt a szigorú kéz...
– Bizony, vagabund voltam! (nevet) Szegény anyámnak volt elég dolga, hogy jó útra terelgessen. A legidősebb bácsi is azt mondta, ilyen rossz gyereket még nem látott.
– Mit gondol a családról?
– Kezdjük ott, hogy a család anyából, apából és gyerekekből áll – mert ma már ez sem olyan egyértelmű. A család azon alapul, hogy a családtagok megtanulják egymástól a feltétel nélküli szeretetet, és önzetlen, örök hűségen alapuló egyezmény jön létre közöttük. Ebben nagy szerepe van az anyának és az apának is. Továbbá a család olyan az államnak, mint sejt a testnek. Megbír a rosszal, sőt, továbbmegyek: minden gazdasági és politikai nehézséget az országban a családok oldanak meg. Az sem mindegy, hova születik az ember, vagyis ha magyarnak születtem, magyarnak kell lennem. Minden eddigi versenyemen magyar emberként küzdöttem és mérkőzhettem meg, és én ezért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Bárhova megyünk a Vermes törzzsel, ott mindig ünnep van. Harmincéves elmúltam, mikor megismertem a lovasíjászatot. Abban a pillanatban világos volt, hogy ez nem az, amit keresek, hanem amit megtaláltam. Tudom, hogy csak akkor van jól, ha az ember tesz magáért, a családért és a nemzetért.
– Mesélne a saját családjáról bővebben?
– A feleségem, Renáta logopédus, nagyon elhivatott ember. Még mindig tanul, rendületlen képezi magát. Büszke vagyok rá. Balázs fiam erdészmérnök, és ugyanarra a pályára lépett, mint én, ő is versenyző lovasíjász.
A nagyobbik lányom, Anna néptáncos, a kisebbik, Ajnácska, az édesanyja után logopédusnak tanul. Ők számomra mindennél fontosabbak.
– A lovasíjászat előtt mivel foglalkozott?
– A szakmám szerint elektrotechnikus vagyok. Egy ideig kerestem az utam, például üzletembernek elég gyatra vagyok. Önmagát oktató ember vagyok, autodidakta módon kitanultam a bútorkészítést, restaurálást, tudok fát faragni. Tulajdonképpen lovagolni és íjászkodni is saját erőből tanultam meg. Ma már csak lovasíjászattal foglalkozom, vezetem az iskolát, társaimmal versenyzünk, és bemutatókat tartunk. Télvíz idején az állatokkal foglalkozunk, képezzük őket, illetve én elvonulok a műhelyembe, és ott dolgozgatok.
– Mit szeret a munkájában, és mit nem szeret benne?
– Mindent szeretek benne! Ha megtanuljuk a lovakkal a közös nyelvet, akkor minden működik. Az emberrel már nem biztos, ott néha akadozik a kommunikáció. Olyan ez, mint amikor a feleségem azt mondja, hogy ő nem úgy gondolta... Akkor mindig azt válaszolom: úgy mondd, ahogy gondolod! (nevet) Van egy ilyen vicc is: volt egy ember, aki megfejtette, hogy a nők mire gondolnak, ám addigra a nők már mást gondoltak.
– Mit szeret a női nemben és mit nem?
– Mivel ez egy női magazin, ezért most egy kicsit behízelgem magam: minden nagy műnek először a vázlata készül el. Tehát mi, férfiak csak amolyan piszkozatai vagyunk a jóisten munkájának, a nőnél már tökéleteset alkotott. Ráadásul teljesen máshogy működik a női és a férfiagy. Nekem a feleségem a kísérleti alanyom, sokszor rácsodálkozom, micsoda hihetetlen ráérzéssel és ösztönökkel rendelkezik. A nőket csak csodálni lehet, a nő egy egészen különleges teremtménye az Istennek. Azt mondják: ültess a nőnek zöldségeket, ő abból ételt főz neked. Építs neki házat, ő otthont teremt belőle. Adj a testének magot, s ő abból életet szül neked. A férfi erre nem képes, ám neki nem is ez a dolga. Tehát én mindent szeretek a nőkben, egyedül talán az nem tetszik, hogy nem szülnek gyermeket. Az utódnemzés az állatoknál is létfontosságú – és előre elnézést kérek, de az ember is a természet része. Abból a lóból lesz a jó kanca, amelyik legalább egy ivadékot a világra hozott. Szívvel ajánlom nekik, hogy fogadják el az Istentől kapott ajándékot, a gyereket, mert csak úgy tudnak kiteljesedni.
– Mit gondol, mégis miért vállalnak később gyereket a mai lányok?
– Lehet, hogy jobb is így, mert nem biztos, hogy felkészültek az anyaságra. A férfiak sincsenek készen, hiányzik náluk a felelősségtudat. Az iskolában bevezettem azt a módszert, hogy amikor megkezdődik az edzés, akkor a gyerekek vigyázzban állnak, és elmondják, mi a tervük aznapra. Ez azért fontos, hogy tudjanak tervezni és célt kitűzni, mert ebből születik a felelősség. Nem baj, ha nem sikerül mindent maradéktalanul teljesíteni.
– Mi tetszik önnek a mai lányokban, és mi az, ami nem tetszik?
– Nagyon tetszik bennük, hogy ambiciózusak és magabiztosak. Csak túl sokat sminkelnek – fontos, hogy a máz mögött tartalom is legyen.
– Milyen az abszolút szép nő?
– Nehéz kérdés, mert ilyen szépek a nők még sosem voltak a történelem során! Az ázsiai nők pedig különösen szemrevalóak, mindig megcsodálom őket (erről a feleségem is tud). A magyar, a szlovák és a cseh nők is kifejezetten attraktívak. A német nyelvterületen már nehezebb házasodni. Mikor Kufsteinben voltunk, egy vonzó lányt se láttunk, majd a negyedik napon észrevettünk egy csodaszép babakocsis anyukát: a végén kiderült róla, hogy magyar. (ismét nevet) Egyébként szerintem a feleségem rendkívül szép nő, no, meg a lányaim is!
– Milyen az abszolút okos nő?
– Ez mindig azzal függ össze, hogy rájött-e már, mi is az ő szerepe a világban. Az okos nők nagy vállalatokat vezetnek – ám okos nő az is, aki meg tudja tartani a férjét, és összetartja a családját. Ez is okosság: esze van hozzá, vagyis rendkívül magas az érzelmi intelligenciája.
– Elmenne apasági szabadságra?
– Igen. Mindig is szerettem a gyerekeimmel lenni. A szülésre viszont nem mennék be.
A születés misztériumát a bábaasszonyoknál jobban senki sem ismeri. Szerintem üdvözítő lenne, ha ők segítkeznének az otthonszülésnél.
– Tud főzni vagy pelenkát cserélni?
– Pelenkát cserélni tudtam, és remélhetőleg még fogok is az unokáknak. Főzni, sajnos, nem tudok, de két okból is szeretném elsajátítani a főzés tudományát. Véleményem szerint nagyon megható gesztus, ha valaki főz a vendégeinek. A másik, hogy a gyerekeim és az unokáim elé szeretnék finom falatokat tálalni.
– Gyűjti vagy költi a pénzt?
– Nem tudok bánni a pénzzel. Nem mondom, hogy a pénz az ördögtől való, de én nem tudom, hogy mi a drága és az olcsó. A szülők nem spóroltak nekünk, és nem is örököltünk, amiért ma is hálás vagyok, mert így megtanultuk, hogyan kell saját lábon megállni. Szerintem azért sem foglalkoztat a pénz, mert soha nem volt úgy, hogy ne lett volna belőle annyi, amennyi pont kellett. Viszont most jóval többet el tudnék költeni fejlesztésre. Egy mesternek ugyanis az a dolga, hogy megteremtse a tanuláshoz szükséges feltételeket.
– Ki fizessen egy randin: a nő a magáét vagy a férfi mindkettőjük számláját?
– Ilyenről, hogy a nő fizesse a magáét, nem hallottam! Ha ennyi lovagiasság se szorult a férfiba, akkor már nagy baj van.
– Mit szól ahhoz, hogy a nők kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak?
– Ugyanazért a munkáért ugyanannyi fizetség jár. Ám ahol a nő vezeti a traktort, ott nagy a baj.
– Van példaképe?
– Sok van! Az anyai nagyapám nagy példaképem, a szüleim is természetesen azok, a bogyaréti Klór Károly tanítóm, valamint a mesterem, Kassai Lajos szintén. Ott van még Cey-Bert Róbert Gyula, akitől a Koppány nevet kaptam, és Somogyi Győző festőművész is. Győző egyszerűen él, és nagyon egyenes, őszinte ember. Utolsóként, de nem utolsósorban a fiamat kell megemlítenem, mert sokat tanulok tőle. Egy idő után a gyerekek is tanítják a szüleiket.
– Mi a fontos az életben? A siker? A szerelem? A munka vagy egy szép hobbi?
– Fontos a siker, s ha valaki erre áhítozik, lelke rajta. Számomra az a fontos, hogy boldog legyek, és igazából az is vagyok. Vannak boldogtalan napjaim, mert az élet útjai girbegörbék. A jóval a rossz együtt jár, és mindig tudni kell, hogy mi a rossz, mert csak annak vetületéből tudjuk meg, hogy mi a jó. Én arra törekszem, hogy egyszerű életet éljek. Ez a boldogságom egyik kulcsa. Már az is boldoggá tesz, ha a lehullott gallyakat a hullámtérben összeszedem. Mivel cserépkályhánk van, ezért jól jönnek a szél által letördelt ágak, és így nem kell kivágnom fát. Közben rendbe teszem a területet is, és a fa meleggel jutalmaz érte. Szóval: kis dolgokból tevődik össze a nagy egész.
– Hogyan képzeli el a tökéletes új évet?
– Számomra nincs olyan, hogy tökéletes új év, mert minden évem jó, és minden pillanatát ki tudom élvezni az életemnek. Nyaralásra sem vágyom, ráadásul az otthonom olyan, ahová az emberek nyaralni járnak. Csak azt tudom mondani, hogy minden évem legyen olyan, mint amilyenek az eddigiek voltak.
– Milyen egy abszolút okés pasi, aki minden szempontból rendben van? Milyen legyen?
– Egy okos férfi törődik magával, a családjával és a párjával. A nőknek sokszor a nyámnyila pasik tetszenek, akiknek a hátán az virít, hogy „Harcos” (miközben fogalmuk sincs arról, mit jelent igazi harcosnak lenni). Az a baj, hogy a jó világ gyönge férfiakat nevel, a gyönge férfiak rossz világot teremtenek, a rossz világ pedig újra erős férfit fog teremteni. Ciklikusan változnak az idők. Ami engem illet, én rettenetesen nagy mázlista vagyok, Isten kegyeltjének is neveztek már. Én úgy élek, hogy amikor megkérdezik, hogy hiszek-e Istenben, akkor azt válaszolom: az a kérdés, ő hisz-e bennem. Mert ha igen, akkor én minden erőmmel azon vagyok, hogy ne okozzak neki csalódást.
