Néha a szülőknek is át kellene élni a gyermek számára hétköznapi helyzeteket az óvodában (vagy az iskolában, ahol az ún. nyílt napokon van erre lehetőség). A csoportban tett látogatás során rengeteg dolgot tudhatunk meg gyermekünkről.
Beszéljük meg az óvónővel, hogy ellátogathatunk-e az óvodába. A legtöbb óvónő a látogatást csak úgy tartja elképzelhetőnek, ha a szülő meghúzódik a háttérben. Ilyen esetben egymás üdvözlése után ne szóljunk a gyermekhez, ne fegyelmezzük, ne adjunk neki segítséget.
Ha az óvónő esetleg azt szeretné, hogy vegyünk részt a történésekben, az együttes játék és munka során ne csak saját gyermekünkre koncentráljunk.
A szülők jelenlétében a legtöbb gyermek fokozottabban alkalmazza azt a viselkedésformát, amelyet szülei távollétében a csoportban használ.
Észrevételeinket mindenképpen beszéljük meg az óvónővel. Az alábbiak fordulhatnak elő: a gyermek a szülőre csimpaszkodik, és nem érdeklik a többiek, vagy hencegni kezd, és rosszalkodással igyekszik magára vonni a figyelmet, esetleg rövid idő után már nem is törődik a szülő jelenlétével. Ez utóbbi a legjobb jele annak, hogy csemeténk jól érzi magát a csoportban.
Az első esetben (a gyermek a szülőre csimpaszkodik) elképzelhető, hogy a gyerek még nem elég érett az óvodai élethez, és több bátorításra, önbizalomra van szüksége ahhoz, hogy helytálljon a csoportban. Bátorítsuk, hogy mutassa meg nekünk az ő óvodáját, játékait, hogy segítségünkkel könnyebben meghódíthassa ezt az új világot. Az óvodáskorra egyébként jellemző lehet a kisgyermekkorba való nem tudatos visszaesés.
A rosszalkodással a gyermek a bizonytalanságát próbálja álcázni, ami abból fakad, hogy még nem találta meg a helyét a csoportban. Vannak gyerekek, akik nyomban átveszik a bohóc szerepét. Ezzel jelzik, hogy hiányolják a figyelmet. Kérjük meg gyermekünket, hogy mutasson valami olyat, amit nagyon jól tud, vagy amit ő készített. Ezeknek a gyerekeknek nagyon sok dicséretre van szükségük.
Az lenne az ideális, ha kideríthetnénk, miért viselkedik kihívóan a gyerek, még mielőtt a helytelen viselkedése (agresszió vagy túlzott félénkség) berögződne nála. Ha rendszeresen tartjuk a kapcsolatot az óvónővel (tanítónővel), és nem utasítjuk el sértetten az ő figyelmeztetéseit, tanácsait, gyorsabban feltárhatjuk a kirívó viselkedés okait. (A legtöbb pedagógus nem azért mond negatív dolgokat a gyerekünkről, mert pikkel rá! Hanem azért, mert velünk együtt szeretné kezelni a problémát.)
A szülők és a pedagógusok segítségével a gyerek megtanulhatja, hogy a legtöbb helyzetben a szelíd viselkedés vezet célhoz, ugyanakkor nem mindig helytelen, ha az ember felemeli a hangját, és kiáll a saját érdekeiért.
