Az ember nem pusztán anyag, hanem több ennél: lélek és szellem is. A lelkünkkel éppúgy foglalkozni kell, mint ahogy a fizikai testünket tornáztatjuk, ha boldog életet szeretnénk élni. A 21. század embere már tisztában van ezzel, és keresi az utat, amely manapság túl könnyen elérhető az internetes portálok, a különböző előadások és tanfolyamok által. Igen, arra a valamire gondolok, amit gyűjtőnéven ezotériának nevezünk. De vigyázat: ez az út tele van buktatókkal. 

Azért is, mert manapság rengeteg a felkészületlen, mesternek nem nevezhető tanító, és sajnos sok a zaklatott tanítvány. És nem mindig tudhatjuk pontosan, kinek adjuk oda a lelkünket, minek nyitunk ajtót. 

Klári: Az éretlen tanító esete
– Tizenöt évvel ezelőtt kezdett el érdekelni az asztrológia, és hamarosan beiratkoztam egy tanfolyamra – meséli a 46 éves, háromgyermekes mérnöknő. – Ketten voltunk tanítványok: a fiatal, húszas évei elején járó Enikő és én. Hamar mesterünk, Tamás hatása alá kerültünk, valósággal ittuk a szavait, különösen Enikő. (Én, koromnál fogva is, tapasztaltabb, stabilabb emberke voltam, ezért nem tudott annyira befolyásolni). Fokozatosan megtudtuk, hogy Tamás nemcsak asztrológiával, hanem kártyavetéssel és „titkos tanokkal” is foglalkozik. Minél jobban belemélyedtem az asztrológiába, annál inkább felismertem, hogy tanítóm intellektuális képességei eléggé korlátozottak, ezoterikus tudása pedig csekélyke. Kételyeimet megosztottam Enikővel is, aki szintén erre a következtetésre jutott. Szerettünk volna lassan, Tamást nem bántva – hiszen tiszteltük és kedveltük őt –, kihátrálni a vonzásából, és tudásunkat továbbfejleszteni. És ekkor nagyon furcsa dolgok történtek. Úgy éreztük, Tamás „nem akar elengedni” bennünket. Elsősorban Enikő szenvedett tőle. Minél jobban fogott bennünket, annál jobban szabadulni akartunk. Aztán egy nap döntöttünk: minden kapcsolatot megszakítunk vele. Két hét múlva Enikő kórházban találta magát: elütötte egy autó. Nem történt komoly sérülése, mégis sokkos állapotba került. Sírva mondta: nem tudja megmagyarázni, de biztos benne, hogy azt az autót Tamás „küldte”. Hittem is, nem is Enikő szavait, a történet nagyon zavarosnak tűnt. Aztán két nap múlva, amikor a szokott útvonalon munkába igyekeztem, engem is kis híján elgázolt egy autó… Nem vettem észre, pedig körülnéztem, nem hallottam, pedig állítólag dudált… A lábamtól két centire állt meg – és hirtelen Tamás arcát láttam magam előtt. Megmagyarázni nem tudom, de úgy éreztem: ez az ő műve. Utána hónapokig vívódtunk Enikővel: ilyen ostobák vagyunk, hogy csak úgy meggyanúsítunk valakit? Véletlenül megtudtuk, hogy Tamásnak volt egy nagymegyeri tanítványa, aki szintén „elhagyta” őt. Felkerestük. Begipszelt lábbal nyitott ajtót… Azt mesélte, munkába menet majdnem elgázolta egy autó. Mikor az autó megállt, Tamás arcát látta maga előtt... A vér is megfagyott az ereinkben. Azóta tudom: az ezotéria nem játék. Mindenkinek azt tanácsolom: nézze meg, kit-mit enged közel magához. Ha tanítónk „titkos tanokkal” foglalkozik, mindig ellenőrizzük: nem fekete mágiával kacérkodik-e véletlenül? Én elvégeztem még egy tanfolyamot, aztán leálltam. Úgy döntöttem: elsődleges célom, hogy gyermekeimet egészséges légkörben neveljem fel. 

 

„Egyszer egy okos ember mondta nekem: a születésedtől a halálodig való idő van rád bízva. Hogy mi volt a születésed előtt, és mi lesz a halálod után, ahhoz semmi közöd. Ne leskelődj, ne kukucskálj, mert pórul jársz. Az Isten kompetenciája. Nem kell leselkedni"

 

Bogi: Az éretlen tanítvány esete
Bogi 27 éves, független nő, akit kamaszkora óta izgat az ezotéria. – Négy éve jártam egyetemre Budapestre. Itt jó táptalajt találtam, hogy az ezoterikus érdeklődés kibontakozzon bennem. Elkezdtem tehát foglalkozni a spiritualitással, tanfolyamokra jártam, egyik jött a másik után. Felfedeztem, hogy képes vagyok gyógyítani. Egy idő után elhittem magamról, hogy a szellemi fejlődés magas fokán állok. A gondok akkor kezdődtek, amikor azon kezdtem agyalni, hogy nem csak három dimenzió létezik. A múlt, a jelen és a jövő összefolyik, a felső és az alsó világ láthatatlan lényei is itt vannak körülöttünk… Hogy is van ez tulajdonképpen? Kezdtem megzakkanni. Egyszer csak látni kezdtem a jövőt, megálmodtam a következő nap eseményeit. Félelmetes volt, nem tudtam mit kezdeni vele. Aztán azt mondtam: elég! Huszonhárom éves vagyok, szeretnék férjhez menni, gyerekeket szülni, élni. Nem akarok megőrülni! Az összes „ezomókussal” megszakítottam a kapcsolatot, és kukába vágtam a könyveimet. Hazamentem a nagymamám falujába, ki a kertjébe: túrtam a földet, öntöztem a káposztát, hallgattam a madarakat. Lassan-lassan megnyugodtam. Az anyaföld illata meg a nagymamám józansága segített abban, hogy ismét talajt érezzek a lábam alatt. Azóta tudom: ha vékony jégre lépünk, az könnyen beszakadhat a lábunk alatt. Vannak dolgok, amelyek a mai napig a hasznomra válnak. Például rendszeresen meditálok, és hiszek az angyali segítségben. De felfogtam: mi elsősorban emberek vagyunk, testbe zárva. Nem kell mindenről tudnunk, és habár mindenkiben ott a képesség, hogy gyógyítson, a jövőbe lásson, energiát adjon másoknak, nem kell ezzel foglalkozni. Az ezotéria olyan mankó, amellyel könnyen magunkat csaphatjuk fejbe! 

Félinformációk
Persze, legtöbbünknek nincsenek ilyen hajmeresztő tapasztalatai – csak hétköznapi bosszúságai. Veronika 37 éves, háromdiplomás, intelligens nő. Mégsem bírja ki sehol három hónapnál tovább. Nem érti, mi a baj – a barátai igen… Veronika ugyanis minden új munkahelyén „akcióba” lendül: átrendezi az irodát a fengsuj szerint, az asztalra pénzt hozó érméket, energetizáló üveggömböt rak. Figyelmezteti a kolléganőt, aki gyakran tüsszög, és fújja az orrát, hogy a náthája lelki okokra vezethető vissza, biztosan vannak dolgai, amelyekkel nem akar szembenézni. Fontos tárgyalások előtt Szent Mihály arkangyalt hívja segítségül, és mindenkinek felajánlja, hogy szívesen jósol, esetleg főz egy különleges gyógyteát. A kamasz Zolit kétségbe ejti anyja viselkedése: – Anya egy ideje ingázásra adta a fejét. A zsinóron lógó gömböcske azt mutatja, hogy apu megcsalja, habár erre nincs semmi kézzelfogható bizonyíték. Halálra gyötri az egész családot, lassan pokol lesz az életünk. Katalin barátnőm pedig szüntelenül jósnőkhöz mászkál, már bejárta az összes jóst a környéken. Habár nincs pénze, a fontos „infókért” komoly összegeket képes kiadni, sőt, már az EZO.TV-be is telefonált… Egy lépést sem mer tenni anélkül, hogy valaki meg ne erősítené döntéseiben. És ha valamelyik jövőbe látó hozzáteszi a fehérhez a feketét is, fel van háborodva: Ilyen rossz jóst még sosem látott!

ezoteria-02.jpg

Vajon mi az oka ezeknek a jelenségeknek? – kérdezem Szabó Judit spirituális írónőt.

– A pontos magyarázathoz elsősorban tisztázni kell az ezotéria fogalmát. Az ezotéria a görög esoteros (= belső) szóból származik. Jelentése: egy belső körnek szóló tanítás az emberi lét legmélyebb értelméről, valamint a mikrokozmosz és a makrokozmosz összefüggéseiről. Ez a tanítás évszázadok óta csak keveseknek szól, szemben az exoterikus (= külső) tanításokkal, amelyek tömegekhez szólnak. Az exoterikus tanítások veszélytelen lelki-szellemi fejlődési lehetőséget biztosítanak, például ide sorolható maga a Tízparancsolat is. Az ezotériának több irányzata létezik, amelyeknek tanítása, célja kissé különbözik egymástól. De mindegyiket jellemzi, hogy ki akar emelkedni az anyagból és a duális (poláris) világból. Tévedés azt hinni, hogy az ezotéria tömegeket akar tanítani, vagy hogy szervezeteket igényel, hiszen ezzel már nem belső körnek szóló tanítás lenne. Már nem ezo, hanem exoterikus lenne. 

– Pedig manapság éppen a tömegek foglalkoznak vele…

– Ez csak a látszat, mert igazi ezoterikus úton ma is kevesen járnak. Aki valóban elkötelezte magát a spirituális fejlődés mellett, az az ősi tanításokat nem anyagi léte megjavítására (pénzszerzés, párkapcsolat, hatalom témákban) használja, hanem lelki-szellemi fejlődése céljából. Aki szeretne boldogabb lenni az anyagi síkon, szeretne „sikeres” lenni, annak számos pszichológiai módszer áll a rendelkezésére, amivel fejlesztheti, kibontakoztathatja a személyiségét. A stabil és érett személyiség kifejlődésének mindig meg kell előznie a spirituális utat, ezért ez is nagyon hasznos. Annyira, hogy régen ez volt a feltétele annak, hogy valaki tanítvány lehessen egy komoly szellemi iskolában. A buddhizmus szerint a szamszárából (a reinkarnációk végtelen láncolatából) csak akkor lehet kiemelkedni, ha valaki elérte a földi fejlődés legmagasabb szintjét, azaz meg tudja teremteni az egzisztenciáját, szeretetben él a családjával, megtalálta a helyét a közösségben, gerinces, tiszta szívű, nemes lelkű ember. Mindez azért fontos, hogy meg tudjon birkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek az út során óhatatlanul felmerülnek.

web-bannerek-hirlevel-02_4.jpg

– Én nemcsak felelőtlen tanítványokat, hanem felelőtlen „mestereket” is látok. Méghozzá jó sokat. 

– Sajnos így van. Ennek egyrészt a már említett erkölcsi-szellemi alapok hiánya az oka, másrészt – a pénz. 20-30 évvel ezelőtt rendkívül elítélendő volt, ha valaki pénzszerzés céljából gyógyított vagy tanított. Ma már ez fel sem tűnik – annyira áthatotta az életet a fogyasztói szemlélet. A hiteles tanító elsősorban igen fejlett személyiségével, belső nyugalmával, fegyelmezettségével, bölcsességével tűnik ki. A tiszta tanító legfőbb célja természetesen az, hogy szellemileg fejlődjön – és másokat is ebben segítsen –, ezért sokkal tisztábban él, gondolkodik és beszél, mint az anyagban élők. Így nem él vissza semmilyen helyzettel, a másik nem, a pénz vagy a hatalom nem téríti le útjáról. Mindig megteremti saját megélhetését, nem függ senkitől. Természetesen szerény, és nem hivalkodik sem képességeivel, sem tudásával. A másik embert felemelni akarja, nem megszégyeníteni.

– Ellentétben áll-e a pénz a spirituális fejlődéssel?

– Nem, nem áll ellentétben. Az anyagi világban az anyagi célok a legfontosabbak: jólét, anyagi biztonság, befolyásos pozíció, világi hatalom, szépség. A spirituális ember értékrendje más: a lélek fejlődése az elsődleges, az anyagiak csak ezután jönnek. Ami nem jelenti azt, hogy – főleg az út kezdetén – elhanyagolható lenne világi kötelességeink ellátása (önmagunk és a család eltartása, társadalmi kötelezettségeink teljesítése). A különbség az értékek rangsorában van, ami viszont alapjaiban határozza meg az életünket. A valódi spirituális mestereknek – a megvilágosodottaknak – hatalmas teremtő erejük van, amit csak ritkán demonstrálnak. Ők maguk mindig szerényen – a világi ember szemszögéből nézve szegényen – élnek, belül viszont nem függnek semmitől, így teremtőerejük is szabad, nincs gúzsba kötve. Sajnos, ilyen mester csak nagyon kevés van. Ezért a tanítványnak gyakran önmaga mesterévé kell válnia, és belül kell megkeresnie azt, aki vezeti az útján.

– A ma embere tehát magára van hagyatva az ezotéria tengerében. Mi mindenre kell vigyáznia? 

– Ahogy említettem, első, hogy a személyiség elég érett és kiforrott legyen. Ezért vizsgáljuk meg önmagunkat: elértük-e már emberi szinten a maximumot? Kibontakoztattuk-e már a személyiségünket, megszabadultunk-e az önzéstől, a hatalomvágytól és az anyagi javak vonzásától? Akinek a család és a földi élet kötődései fontosabbak, mint a szellemi út, az még nem kész arra, hogy valóban a spirituális úton járjon. Az ezoterikus tanítások nem arról szólnak, hogy el kellene hanyagolnunk a józan eszünket. Ellenkezőleg: még reálisabban kell gondolkodnunk, és ehhez fel kell fejlesztenünk mindazokat a jobb agyféltekés tulajdonságainkat, amelyek eddig csak látensen voltak meg bennünk (intuíció, analógiás gondolkodás, álmok értelmezése). És tisztában kell lennünk azzal, hogy még a jól felkészült tanítvány útja sem könnyű: a fejlődés során a tudattalanból olyan tartalmak is előkerülnek, amelyek felboríthatják a lelki egyensúlyt. Ezeket fel kell tudni dolgozni, és ha kell, külső segítséggel. Ha ez nem történik meg, akkor komoly pszichés problémák is kialakulhatnak! A spirituális erők nagyok, és az éretlen személyiség összeroppanhat alattuk. 

– Ilyenkor mondja azt a kívülálló: XY „elszállt”. Mit tehetünk ez ellen? 

– A lelki egyensúly tartós felborulása két esetben következhet be: ha a tanítvány fejlődése nem egyenletes, és elméjében sok mindent felhalmozott, amelyet azonban a gyakorlati életben képtelen megvalósítani, vagy ha a belső gyakorlatok (meditáció, önismereti munka) során felszabadult tudattalan problémákkal nem tud megbirkózni. Ezek elkerülése végett kezdetben arra kell törekedni, hogy a tanításokkal fokozatosan ismerkedjünk meg, és azokat ültessük át a hétköznapokba. Emellett figyeljünk oda a belső békénkre. Kibillent állapotban egy időre mellőzni kell a meditációt, egészen addig, amíg a lélek feldolgozza a felszínre jutott tudattartalmat. 

– Ha elkezdtünk foglalkozni az ezotériával, milyen jelekből tudjuk, hogy jó úton járunk? 

– A belső fejlődésnek van két egyértelmű mutatója: az egyik, hogy mennyire csökkentek a félelmeink, a másik, hogy mennyire nőtt meg a belső nyugalmunk. Ennek vizsgálata egyszerű: vegyünk egy-két olyan nehéz helyzetet az életünkből, amelyek rendszeresen visszatérnek, és nézzük meg, hogyan reagáltunk rá tíz, majd öt évvel ezelőtt, és ma. Ez jól fogja mutatni a fejlődésünket. 

– Ezt a cikket valószínűleg sokan olvassák, akik családtagjukért, barátnőjükért aggódnak. Tehetünk valamit szeretteinkért? 

– Sajnos nem sok mindent. Még akkor is előfordulhat, hogy átmenetileg „romokban hever valaki élete”, ha mindent jól csinált. Ha pedig nem lehet meggyőzni, akkor ne erőltessük. Esetleg azt lehet tanácsolni, hogy forduljon egy olyan emberhez, aki már legalább 15-20 éve ezen az úton jár, és van elég tapasztalata.

Hübschné Dráfi Anikó

web-bannerek-hirlevel-01.jpg

Új Nő csapata