Vajon mit remél egy racionális gondolkodású nő egy jövőbelátótól? Milány Kincső szkepticizmusát felülírta a kíváncsisága: életében háromszor járt jósnőnél, hogy megtapasztalja a rádöbbenés kivételes élményét. Ám mindahányszor elmaradt a „wow”-élmény, nem tudta őt meggyőzni a jósnő szakértelme.
Vannak a televízió képernyőjén keresztül jósoló, pénzenergiát, szeretetenergiát küldő egyének, akik kitalált fantázianevek mögé bújva keresnek kemény pénzeket. Azonban nem hiszem, hogy televízión keresztül bárkinek jósolni lehet. Ahhoz két embernek egymással szemben kell helyet foglalnia. Egy jósnak és egy kliensnek.
Az ember gyanútlanul betéved a belvárosba, és gombamód szaporodó ezoboltokba botlik: a hátsó kertben jósolnak, a gyógyszertár mellett gyógykristályokat árusítanak.
Mi történik, ha egyszerre annyi nehézség zúdul a nyakunkba, hogy nem látunk kiutat a magányból, a problémák tengeréből, s a hitünk is elhagy bennünket?
Mit tehetünk, ha minden rendben van körülöttünk, sikeresek vagyunk az élet minden területén – csak éppen ,,nőiségünkben" jelentünk csődöt? Mi állhat a háttérben, ha egyszerűen nem jön a baba?
Néha fogalmunk sincs, mit kellene tennünk: hol rontjuk el dolgainkat, mit kellett volna másképp tennünk és azt is meg kell tanulni, legközelebb hogyan ismerjük fel a kényes szituációt.
Mivel az ember eleve kíváncsi természetű, ősidőktől fogva érdekli az is, mi várható a jövőben. Bár igaz, sokkal boldogabbak lennénk, ha inkább a jelennel foglalkoznánk, mivel a múlt már elmúlt, fölösleges emlegetni a régi sérelmeket, a jövő meg még nincs.
A lelkünkkel éppúgy foglalkozni kell, mint ahogy a fizikai testünket tornáztatjuk, ha boldog életet szeretnénk élni. A 21. század embere már tisztában van ezzel, és keresi az utat. De vigyázat: ez az út tele van buktatókkal.
