A Felvidék Arca 2024 győztese, Buday Fanni (20, Illésháza) nem csupán a fotókon mutatkozik szépséges paripákkal. Fanni vérbeli lovas, aki háromévesen a nagypapájától kapta az első hátasát – egy pónit.
„A lovak olyanok, mint a babák, érzékenyek. A sérüléseiket komolyabban vettem, mint a saját bajomat: mindig ők voltak az elsők” – meséli modellünk, aki lóháton nőtt fel. Tizenöt éves kora óta díjugrató versenyeken vesz részt. (Fotók: Dömötör Ede)
Buday Fanni teljes díszben! Fanni Csölléről (Rovinka) szerzi be a lótápot és a felszerelést. A versenyeken is vásárol az árusoktól. A lovaglóruháját, azaz a nadrágot, a csizmát és a sisakot pedig erre szakosodott weboldalakról rendeli.
Névjegy a szépséges lovaslányról
Buday Fanni (Illésháza, 20 éves) a 2024-es Felvidék Arca győztes királynője. Nemzetközi marketing és management szakon tanul a cseh University College Prague pozsonyi székhelyén. Szívszerelmei a négylábúak: amikor még gimnáziumba járt Somorjára, a régi lovardában volt bértartásban a versenyparipája, s naponta kijárt hozzá edzeni. Hogy néz ki egy díjugrató verseny, van-e már a győztesnek kijáró díjszalagja? – ilyeneket kérdeztünk tőle alábbi interjúnkban.
– Illésházán van egy istállónk, régen a nagypapám sok lovat tartott ott – osztja meg velünk Fanni a lovak iránti rajongásának titkát. – Világéletemben lovak vettek körül. Szerettem a lovas meséket: a Szilaj című mese ébresztette fel bennem a lovaglás iránti vágyat.
Hároméves koromban aztán kaptam a papától egy pónit: és onnantól nem volt megállás. A szomszéd faluban, Bélvatán kezdtem el lovagolni, később Somorján, lóversenypályán folytattam bimbózó lovas karrierem.
– Mióta versenyzel?
– Öt éve volt az első versenyem. Somorjára jártam gimnáziumba, a lovam is itt volt bértartásban a régi lovardában, tanítás után mindig hozzá vezetett az utam. Minden nap lovagoltam, egy napot kivéve, amikor a lovaknak pihenőnapjuk volt. A héten egyszer futószáraztunk, kétszer ugrattunk és edzettünk, a többi napon pedig terepen lovagoltunk, kint a szabadban. Eljártunk edzeni az X-Bionicba is, ami az ország legmodernebb sportkomplexuma, nemegyszer fogadta a világ díjugrató éllovasait. Az edzőm is onnan van, részt vesz a nagy versenyek szervezésében.
– Hogyan néz ki egy lovas edzés?
– Először bemelegítem a lovat, elsőként jöhet egy kis séta, aztán ügetés, vágta, utána következik az akadályugrás. Ha pedig versenyen szeretnénk részt venni, akkor arra be kell nevezni. A díjugratás nem egy olcsó sport.
– Ez mit jelent?
– A versenyre nevezési díjat kell fizetni. A felszerelés, a kellékek, illetve a lovaglóruha sem olcsó mulatság. Mindemellett biztosítanunk kell a versenyeken a ló étkeztetését, a trágyázást. A www.ridersanddreams.sk weboldalon, illetve a Slovenská jazdecká federácia oldalán megtalálhatóak a versenyidőpontok és a nevezési díjak. Így előre ki tudjuk számolni, hogy az egész mennyibe fog kerülni. Én nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy anyagilag támogatják a hobbimat.
– Hogyan folyik egy versenynap, mikor etetsz például?
– A verseny célja mindig a ló ugrókészségének, engedelmességének a bizonyítása. Ha reggel kilenckor kezdődik a verseny, akkor korán kelek. Reggel hétkor etetünk, utána felmérjük a pályát, megnézzük, hogy melyik akadály mennyi vágtalépésre jön ki. Utána fel kell nyergelni, be kell melegíteni a lovat. Erre egy külön bemelegítőpálya szolgál, ahol átugrunk pár akadályt, utána bemegyünk a versenypályára. Kihirdetik a nevet, elindul a számolás, ugratunk, utána lenyergeljük a lovat, rendbe rakjuk. Kap ebédet, vacsorát, összeszedjük a trágyát. Némely verseny után van lovasbuli is, ahol összegyűlnek a lovasok, és szórakoznak egy jót. Különben a kategóriák az akadályok magassága szerint vannak meghatározva.
A lovas hibapontot kap, ha a ló nem engedelmeskedik, leveri az akadályt, esetleg túllépik az alapidőt. Az nyer, akinek a legkevesebb a hibapontja, s a legrövidebb idő alatt teljesíti a pályát. Nők és férfiak együtt versenyeznek. A szlovák kupát egy ideig Somorján rendezték meg, viszont idén Véglesen (Vígľaš) lesz. Én főleg Somorján állok rajthoz, de voltam már a Balatonon is.
– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
– Mindegyikre! Jókedvű versenyző vagyok, aki szereti az embereket és a lovakat is. Ennek ellenére sosem vettem félvállról az akadályokat. A nemzeti versenyen volt egyszer harmadik helyezésem, az itt kapott díjszalagot a mai napig nagy becsben tartom.
– A fotózáson említetted, hogy most nincs itthon a lovad...
– A lovam Baracskán, egy Budapest melletti sportistállóban van, felkínáltuk eladásra. Nagyon fiatal, ötévesen vettem, most hétéves, de a korához képest nyugodt lovacska. Most az iskoláim miatt kevesebbet tudok edzeni, sokszor reggel nyolctól este nyolcig óráim vannak. Ez már sorban a negyedik lovam, a második például bérelt ló volt, és majdnem kétméteres. Tizenhárom éves voltam, és úgy hatottam rajta, mint egy légy! (Nevet.) Ám egy percig sem féltem, jókora adrenalinlöketet adott minden közös vágta. Utána volt egy szeszélyes fekete kancám... Minden egyes lovacska adott valamilyen életleckét, megtanított valamire. Az egyik alázatra, a másik ügyességre, a harmadikat nagyon kellett szeretni.
– Azt mondják, hogy a lovak is más-más személyiséggel bírnak, akárcsak az emberek. Igaz ez?
– Mindegyik ló más karakter. Nem mindig a külső a fontos: néha itt is nemesebb a belbecs, mint a külső megjelenés. Vannak nagyon jó természetű lovak. Mielőtt lovat vennénk, érdemes hozzá párszor kilátogatni, mert nem biztos, hogy természetben passzol hozzánk. Az sem mindegy, hogy biztonságban érezzük-e magunkat a hátán. A sisakot pedig mindig fel kell tenni a kobakunkra, nincs mese.
– Kiből lesz jó lovas?
– Sok ideig és sok lovat meg kell lovagolni ahhoz, hogy magasabb szintre jussunk ebben a sportban. Az egyik barátnőm például Németországban dolgozik egy sportlovardában, s néha tíz lovat is megül egy nap – szinte reggeltől estig lovagol!
A sok gyakorlás mellett fontos az alázat is eme nemes állatok iránt. Igaz, hogy méretüket tekintve hatalmasak, mégis rendkívüli érzékenységgel bírnak. Olvasni tudják az érzéseinket, száz százalékig a jelenben élnek. Olyat is tudnak rólunk, amit mi magunk nem: hiába mondogatjuk, hogy jól vagyunk, ők azonnal megérzik, hogy nincs bennünk egyensúly.
– Mikor érdemes elkezdeni a lovaglást?
– Minél hamarabb, annál jobb. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy én is olyan hamar elkezdhettem.
– Egyébként neked volt valamilyen emlékezetes lovas baleseted?
– Sokszor estem már le a lóról, de szerencsére nem történt baj. Volt egy kisebb agyrázkódásom, mikor sisak nélkül, fejjel a homokba estem. Azóta mindig felveszem a sisakomat. Vannak furcsa félrelépések is: egyszer épp tisztítottam a lovam, mikor a hátsó lábával a lábamra lépett. A lábam utána elefántméretűre dagadt. Sokszor nem is a ló a felelős az efféle balesetekért. Mint említettem, a lovak érzékenyek, és könnyen megrémülnek: elég egy hirtelen mozdulat, vagy hirtelen leesik mellettük valami. Egy példa: a somorjai lovarda mellett van egy nagy bevásárlóközpont, rendre jönnek a kamionok, pakolják az árut. Főként a fiatalabb lovak rémüldöznek ilyenkor, az idősebbeknek már ismerősek ezek a zajok.
Már a lovas mesék kialakítanak valamiféle rajongást a lovak iránt. A lányok imádják a lovakat, mert oda lehet hozzájuk bújni, meg lehet őket simogatni: és ez jó érzéssel tölt el minden gyengéd lelkű nőt. Sikere van a nyári lovastáboroknak is, összehozza a gyerekeket ezekkel a nemes paripákkal, a lóval való törődés pedig érzelmileg gazdagítja őket. Én is lovastáborokban töltöttem minden nyaramat, reggeltől estig lovak között voltam. Szerintem minden lovas nagyon szereti a lovát, még a kevésbé tökéleteset is. Nekem is volt olyan lovam, akitől kicsit féltem: nem fogadott szót, de azért itt-ott meg tudtam szeretgetni. (Mosolyog.) A kötődés akkor is jelen van, ha nem annyira jó magaviseletű a ló.
– A lovaglás mellett van más hobbid is?
– Szeretek edzőterembe járni, de táncoltam és kosárlabdáztam is. Kicsi korom óta a mozgás éltet. Emellett a modellkedésbe is beleszerettem, szerencsére kapok felkéréseket.
– S végül: mit szeretsz a legjobban a lovaglásban?
– A lovardában mindig kikapcsolok. Megsimogatom a lovat, odabújok hozzá, majd felpattanok rá, vágtatunk, és minden gondom tovaszáll a széllel. Ez maga a nagybetűs szabadság!
