A Barbie mozifilm már azelőtt óriási sikernek örvendett, hogy egyáltalán bemutatták volna. Ruhaboltok, sminktermékek kapták fel ismét Barbie-t: a nevével ellátott pink pólók, nadrágok, cipők, rúzsok, szemhéjpúderek ellepték a kirakatokat. A film megtekintése nem csupán egy egyszerű mozizás, hanem olyan alkalom, amelyen bizony ahhoz méltón illik megjelenni: rózsaszínben!
Rengeteg animációs film készült már Barbie-ról, az előszereplős filmre (főszerepben Margot Robbie és Ryan Gosling) viszont csak most került sor. Mi minden újat tud még mutatni nekünk Barbie? Hiszen a mozifilm alig egy héttel a megjelenése után rekorddöntögetésbe kezdett.
Barbie születése
A Barbie baba kiötlőjét, Ruth Handlert gyermeke, Barbara (akiről magát a babát is elnevezte) inspirálta a játék megalkotására. A kislány ugyanis előszeretettel öltöztetett papírbabákat felnőtt női ruhákba. A Barbie baba 1959 óta hódít a játékpiacon, s bár kezdetben nem volt széles a választék, az idők és a nőjogi mozgalmak során rengeteg változata született (melyek közül a mozivásznon is megjelenik jó pár) – létezik többek között orvos Barbie, újságíró Barbie, sellő Barbie, pilóta Barbie, de még űrhajós Barbie is!
Fontos tudni, hogy az első olyan játékbabáról beszélünk, amely nem kisbabát, hanem felnőtt nőt mintázott, ezért a kislányok már nem csak anyukásat tudtak játszani vele. Ruth ezt a piaci rést célozta meg ötletével, amelyet megosztott férjével is, aki a Mattel játékvállalat egyik alapítója volt.
Az első Barbie baba (© Mattel)
Hősből főellenség
Mérföldkőnek számított tehát a nők és lányok életében Barbie jelenléte, aki azt üzente: a nőkből bármi lehet! Később viszont erős kritikák érték sablonos, valótlanul tökéletes, a női test felépítésének ellentmondó alakjáért – így a nők álmainak megvalósítójából egyenesen az ellenségükké vált. Ezt aztán igyekeztek korrigálni, s Barbie mára már többféle testalkattal kapható, sőt még tolószékes Barbie is létezik!
Ő csak Ken
Hogy hol marad Ken? Pontosan ezt a kérdést teszi fel a Barbie mozifilm is. „Barbie a legmenőbb. Ken pedig csak Ken” – olvashatjuk a film plakátján. Főhőseink, akiket történetünkben Margot Robbie és Ryan Gosling alakítanak, egy csupa rózsaszín világban, Barbielandben élnek a többi Barbie-val és Kennel együtt, elvágva a valós világtól s az emberektől. A Barbie-k földjén minden egyes nap tökéletes és mindig mindenki boldog (kivéve Kent, aki csak akkor boldog, ha Barbie ránéz – miképp azt narrátorunk is kijelenti még a film elején). A Barbie-k, azaz a női babák kezében van a hatalom, melybe a Keneknek nincs beleszólásuk: a háttérben meghúzódva élik nem sok lehetőséget kínáló életüket.
A tökéletes Barbie-napokba azonban hiba csúszik, főszereplő babánknak (aki egyébként a „sztereotip” Barbie játékbabát testesíti meg) ugyanis szokatlan, sötét gondolatai támadnak, többé nem jár kecsesen lábujjhegyen, s ha mindez nem elég, narancsbőrös lesz a combja!
Ezen folyamatok megállítása érdekében a való világba indul, ahová Ken is elkíséri. Itt aztán arculcsapásként éri a nyers patriarchátus: rá kell döbbennie, hogy a világ már nem a csodálatos, mindenre képes Barbie-t látja benne – csupán egy nő lesz a sok közül a férfiak világában. Ken viszont úgy érzi, itt végre számít: végre ő is valaki lehet ebben a (számukra) furcsa, fordított világban.
Feminizmus talpig rózsaszínben
Barbie ismét akkor jelenik meg az életünkben, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, és közben kitör a rátukmált sztereotípiákból. A vidám színekkel, poénokkal és dalokkal átitatott történet sokkal több, mint egy cuki, csajos sztori. Görbe tükröt mutat a világnak, telis-tele van öniróniával, s mindez az év legkomolyabb komolytalan filmjévé teszi.
A film főszereplői, Margot Robbie és Ryan Gosling (© Getty Images)
Barbie megmutatja, hogy nőként mennyi elvárásnak kell megfelelnünk – s ez egy lehetetlen vállalkozás. Felmerül a kérdés: ha nem tudunk olyanok lenni, mint amilyennek mások akarnak látni minket, miért ne legyünk inkább önmagunk? Ha szeretnéd, válaszd a karriert, ha az anyaság felé húz a szíved, akkor azt, de akár mindkettőt – vagy egyiket sem. S ami a legfontosabb, ezt a döntést senki nem hozhatja meg helyettünk.
Még maga Ruth is elmondja „teremtményének”, Barbie-nak, hogy annyi hatalma van felette csupán, mint egy anyának a lánya felett – létrehozta őt, de nem azért, hogy kedve szerint irányítsa. Azt, hogy mi Barbie szívének vágya, csakis saját maga fedezheti fel.
Egyes hangok „férfigyűlölőnek” kiáltották ki az alkotást (holott a mozifilm ugyanúgy pellengérre állítja a nőuralmat is, mint a férfiuralmat), ez azonban azt árulja el róluk, hogy bizony nem értették meg annak lényegét. A film fő üzenete, hogy senki – sem nő, sem férfi – nem érdemli meg, hogy csupán a neméből kifolyólag háttérbe szorítsák. A mű mindezek mellett megmutatja, hogy a kulcs a szélsőségek helyett a mára már szinte elvesző arany középút, s persze azt, hogy magas sarkúban, talpig rózsaszínben is lehetünk feministák!
