Menjünk el Betlérre, sétáljunk az angolparkban, s meséljünk róla majd az unokáinknak is, mert kevés ilyen csoda akad ma a környezetünkben. A betléri kastély a legépebb állapotban megmaradt magyar kastély, s egyben az egyetlen, amelyiknek szinte teljesen megőrződött a berendezése.
A régi időkben minden főnemesi család arra vágyott, hogy kiemelkedjen a többiek közül, s valami kivételeset hozzon létre. Rangjukat építkezésekkel is igyekeztek kimutatni – ilyen nagyravágyó népek voltak az Andrássyak is Gömörben, akik bizony nem elégedtek meg Krasznahorka várával.
Barokk mintára nyírt bukszussövények övezik Psziché aranyozott szobrát: a görög istennő vállát víz permetezi. Mert Psziché maga volt a nagybetűs szépség és szerelem...
Először ugyanis azt kapták meg dicső vitézkedésükért, s mellé a betléri uradalmat is odacsapta nekik az akkori császár. 1708-ban Andrássy István építette meg a betléri kastély elődjét, egy lovagvárat (amúgy mindegyik Andrássy imádta a tornyos lovagvárakat, s építettek is párat belőlük).
Itt, Gömörben egy jellegtelen erőd helyére épült meg az „első” kastély István gróf utasítására, aki mindjárt át is költözött Betlérre, otthagyva a család ősi fészkét, Krasznahorkát.
Igazi kastéllyá azonban csak az 1880-as évek végén szabta át Manó, a „Vasgróf” (nevét a gömöri vasműveiről kapta).
Manó imádott mindent, ami angol, így betléri kastélyát is angol mintára építtette át vadászkastéllyá, majd lélegzetelállító tárgyakkal, képekkel, trófeákkal hordta tele, és pompás könyvtárat is létesített benne.
A kastély környezetét sem hagyta ki, annak is nagy ívű külsőt álmodott: igazi angolpark lett belőle fényes tisztásokkal, rétekkel, fásított részekkel. A kert szabadon csatlakozik az igazi erdőhöz, így séta közben akár dámvaddal vagy szarvassal is találkozhatunk.
Az angolkertben nem nyírják formára a fákat, az angolkert a természetet utánozza, szinte a természet része – sőt, maga a „táj”.
Úgy néz ki, mintha emberi kéz nem is avatkozott volna bele...
Az angolpark jelmondata nem más, mint: Vissza a természetbe! A kerttervező, Heinrich Nebbien eme elvet követve jól el is engedte a fantáziáját Betléren: az átépített kastély vadászoknak épült, s mindjárt a lépcsőházban egy nagy kép – egy lándzsás, íjas medvevadászat romantikus ábrázolása – fogadta a látogatót...
A látogatót, aki kint sokszor nem is tudta, hogy már az igazi erdőben jár-e, vagy még a kastélyparkban van, hisz a csörgedező patakocska lehetne odébb is, kint az igazi természetben. Csak az emberkéz felhúzta építmények emlékeztették arra, hogy még nem érte el a környező erdőket.
Az angolpark már csak ilyen, ezért is nevezik tájképi kertnek, mert mindig a természetet akarja utánozni – Angliában még falvakat is áttelepítettek a romantikus hatás érdekében.
A betléri angolparkban vannak híres fák is, több egzóta, liliomfa például, 37 méter magas simafenyő, ötszáz éves tiszafa, juharok, vadgesztenyefák, kőrisek... S volt és van itt rotunda, szabadkőműves-csarnok, halastó, mellette kisebb vár, vízesés, mesterséges barlang, nyári lak – minden korszak hozzáadott vagy elvett valamit a parkból és a látványból. Az Andrássyak idejében még állatkert is volt itt, s benne jegesmedve lakott.
A legtöbb embert Psziché aranyozott szobra nyűgözi le, amely egy szökőkút közepén áll a soktornyos kastély előtt, az égbe törő vízsugár szikrázó gyöngyökként csillan meg a vállán...
Ahogy sétálgatunk, a lezúduló víz moraját lassan felváltja az erdő csendje, mert ilyen az angolpark természete, néha szinte erdőnek érezzük. Lusta pontyok fekete hátára emlékezhetünk az árnyas fák alatt, s buzgalmunkban egy őz fejét vélhetjük felfedezni a messzi lombok között...
Műromok, vízesés, jegesmedve barlanggal, tavacska vízililiommal: ilyen volt a betléri angolpark, ahol díszépítmények is megbújtak (mint a Hermész-kút, a pavilonok vagy a műbarlang). Sajnos, ennek a sok szépségnek mára kevés nyoma maradt.
GALÉRIÁNK ITT TEKINTHETŐ MEG
↓↓↓
