Nem, tőlünk sincs messze, sehonnan sincs nagyon messze. Menjünk hát el Selmecbányára, jutalmul a bányában magyar idegenvezetőt kapunk, s mindenütt magyar szót hallunk majd! Egy ezüstváros, ahová a szív feltöltődni jár.
Itt a nyár, alkossunk, menjünk ki a szabadba, mint az impresszionista festők, vagy jelentkezzünk be egy rajzórára, mert az alkotás maga az élet. Öröm az életben. Dömötör Ede fotói a Felső-Csallóközben készültek.
Nem csupán a fotós, Rabec László tartja faluját a legtündéribb településnek, ugyanezen a véleményen vannak a Nógrádban bolyongó országjárók is. Ilyen a tavasz Ajnácskőn!
A szokásos hőmérséklet-eloszlás, miszerint a hegyekben hidegebb van, itt megfordul, idegen szóval invertálódik. Fent süt a nap, s lent van hidegebb, a nedvességből pedig köd képződik. Ezért aztán semmit nem látunk a lenti világból...
"Ha egy boldog embert megkérdezel:
Miért vagy boldog? – nem tud felelni rá.
Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (…)
Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud
az értelmetlen kérdésre, azt mondja: “Csak!”"