Szeletkék egy gazdaság mindennapjaiból. Érdekességeket tudtunk meg a Góra-féle állatfarm életéből.

Az ipolyszalkai Biopack ökológiai farmon szőke mangalicák, galloway és angus marhák élik mindennapjaikat, teljes harmóniában a szelíden lankás nógrádi tájjal. A háttérben már a Börzsönyt látjuk...

bio-tartas-kezdo.jpg

Biomangalicák, ha étkeznek...

Az istállóban az anyák a csemetéikkel heverésznek. Miután megszületik a kis mangalica, 52-53 napig az anyja mellett marad. A kicsinyeket naponta akár 24-szer is megszoptathatja: egy szoptatás 40 másodpercig tart. Ilyenkor az anya furcsa hangot hallat, a kicsik odafutnak hozzá, ő pedig megnyitja a „csapot”, vagyis engedi a tejet.

kismalacok.jpg

Amikor még kint ellettek a mangalicák, az idősebb malacok mindig ahhoz az anyához férkőztek oda, amelyik éppen etetni készült... Ellökték onnan a kisebbeket, és ők ettek előre... 

gora-robert-malackaval.jpg
Góra Róbert

A galloway és az angus!

Róbert a legkeresettebb szarvasmarhafajtákból választotta ki a farm lakóit. Kétévente egy-egy új bikával bővül az állomány, így törik meg a rokoni szálat. A nehezen művelhető területeket befüvesítették. A legelőt a következő évben már nem kell vetni, csak lekaszálni a füvet, a szénát, vagy lelegeli a szarvasmarha. Plusz termék lesz a húsából: mivel a mangalica zsíros, Góráék 30 százaléknyi marhahúst adnak a kolbászaikhoz, pástétomaikhoz. „A galloway és az angus jól tenyészthető. Passzoltak az elképzelésemhez, hisz a húsuk tele van hasznos kollagénnel“ – meséli a gazda, közben mutatja az állatokat.

marha.jpg

Most nincs szabadtartás

Az afrikai sertéspestis veszélyei miatt most nem vihetik ki az állatokat a legelőre. A mangalicák mégsem panaszkodnak, vígan dagonyáznak a sárban. A farm bejáratánál mi is egy-egy pár „instant gumicsizmát”, erős műanyag zacskót húzunk a lábunkra. Így a cipőnkön nem visszük be a vírust, illetve minden kapunál fertőtlenítővel átitatott szivacsra, az istálló előtt oltott mészbe lépünk.

mesz.jpg
Oltott mészbe léptünk

Megéri a bio?

Kicsiben, 18 hektáron kezdték a gazdálkodást… Szinte csoda történt, mert 10-20 százalékkal kevesebb volt ugyan a termés, de nem költöttek permetanyagokra, műtrágyára, és támogatást is kaptak. Aztán jött a következő csoda: a biotermény felvásárlási ára a duplájára növekedett. Szépen összeállt a kép, hogy kisebb költségekkel nagyobb bevételt érjenek el. „Küszködünk ugyan, de talpon maradtunk“ – mondja Róbert.

mangalica-hus.jpg
A mangalica húsa olyan porhanyós, hogy szétomlik a szájban

Erről szól a piac!

Góra Róbert kofaként is kipróbálta magát a pozsonyi Vásárcsarnokban.

– Volt már ott egy hentes, szolid ember, aki megveszi az olcsó alapanyagot és feldolgozza. Először mérges volt rám, hiszen konkurencia vagyok neki. Mikor látta, hogy az ő kolbásza hat euróba került, az enyém tizenhatba, nem tudta elönteni, melyikünk a normális, melyikünk a bolond. Azt kérdezte vidoran: „Minek jöttem ide? Senki nem fogja megvenni a termékeimet.”

kolbaszok.jpg

– A vásárlók pedig jöttek a kérdéseikkel: „Hogy képzelem ezeket az árakat?”, „Mit gondolok én?” Majd mikor a másik standnál is kóstoltak, visszatértek hozzám. Az öreg hentes megint mérges lett, mert nem értette, mi történik itt? Talán a mai napig nem érti – mosolyog Róbert. Itt értette meg az értékesítés lényegét. Mert ez nem arról szól, hogy az ember el akarja adni a termékeit.

– Inkább arról, hogy a vevő az enyémet akarja megvenni. Ezért volt jó lecke ez a piac. (Fotó: Dömötör Ede)

Angyal Sándor