Barangolás a Szádelői-völgyben. Útközben látványos mészkőformákat, vaskori földsáncot, zuhatagokat, a tornai várat vagy egy százméteres sziklacsúcsot is megcsodálhatunk, melyet Cukorsüvegnek neveztek el. Emellett sok kis réten, nyugodt mezőn sétálhatunk keresztül, amelyek pihenésre csábítanak.
A Szádelői-völgy a Szlovák-karszt szívében fekszik, negyven kilométerre Kassától. A Szádelő név jelentése: a szád a régi magyar nyelvben hasadékot jelent, az elő pedig arra utal, hogy a falucska – mármint Szádelő, ahonnan a felfedezőtúrák általában indulnak – a völgy bejáratánál fekszik. A Szádelői-szurdokot a víz ereje hozta létre úgy, hogy hasadékot vájt egy kemény kőzetbe, a mészkőbe...
Mi az a szurdok?
Szurdoknak neveznek minden meredek falú, mélyen fekvő keskeny bevágódást, amelyet patak vájt a kőzetbe. A szurdokot a víz pusztító ereje hozza létre. Napot nemigen lát, mert a meredek falak miatt a napfény nem tud ide behatolni... A szurdokok mindig különleges növényvilággal rendelkeznek. A Szádelői-szurdokvölgy 3 kilométer hosszú, 300 méter mély és helyenként alig 10 méter széles.
Mi az a karszt?
S hogy mi az a karszt? A karsztosodás során a víz oldja a kőzetet, és az oldódás révén a kőzetben barlangokat és hasadékokat hoz létre.
A Szádelői-völgy iskolapéldája annak, hogy a víz milyen látványos alakzatokat teremthet.
A Szádelői-szurdokot az alján kanyargó Szár patak alakította ki, mentében hófehér mészkőfalak és meredek tornyok sorakoznak. (Éjjel is csodálatos látvány, mert reflektor világítja meg a körvonalakat.) Ez a több millió éves karsztcsoda visszarepít az időben. Egy olyan világba, ahol sziklák mesélnek a világ kezdetéről...
Hol a legszebb a tavasz és legéteribb a nyár? Csakis a Szádelői-völgyben. Európa egyik legszebb túrája vár itt bennünket, vízmosások, meredek sziklafalak, Cukorsüveg-hegy, barlangok és nagy-nagy csönd.
Tavasszal és nyáron pedig szépséges virágok: ezt a völgyet életünkben egyszer látnunk kell! Azért is, mert magyar regék mesélnek a helyről, hisz a Gömörben vagyunk, Szádelő pedig – innen indulhat piknikező túránk – egy régi magyar falu.
A Szádelői-völgy egyedülálló képződmény a maga nemében. A hasadék majdnem három kilométer hosszan húzódik, helyenként alig tíz méter széles, de magasba törő sziklafalai akár háromszáz méteresek is lehetnek.
A szurdok mentén haladva az ember szinte érzi, ahogy a földtörténeti korok súlya ránehezedik a tájra – ám az egész csöppet sem nyomasztó.
Egy kis résben állunk, ahonnan a kezdetek kezdetére tekinthetünk vissza. Ez a meredek kőszurdok a geológusok és a botanikusok számára igazi kincsesbánya, de a természetjárók kedvence is. A vadvirágos fennsíkon a hozzánk hasonló szépségimádók teríthetik le piknikpokrócukat, s költhetik el uzsonnájukat.
Útvonal virágokkal
Felfedezőutunk Szádelő község parkolójából indul, ahol egy mesés patak és tájékoztató táblák garmadája vár bennünket. A tanösvény egy zárt, 6-9 km hosszú körtúra, melyet kényelmes tempóban is be lehet járni.
Elsőként a szurdok bejáratát csodáljuk meg: hűvösség, páradús levegő, madárdal és egy patak morajló hangja fogad bennünket.
Később, ahogy beljebb haladunk az árnyas bükkök alatt, a levegőben megül a bodza virágának nehezen felejthető illata. Az a fajta szelíd, édes illat ez, amely nem hivalkodik, csak halkan elkíséri az embert az ösvényen. Termetes sziklák között kanyargunk tovább, hogy az út végén aztán lépcsős víz esés hűsítsen bennünket, melegben megfáradt kirándulókat.
A kilátás a szurdokra lélegzetelállító: a mélyben kígyózó ösvény, a meredek falak között megbúvó zöld szigetek mintha egy másik bolygóról származnának. Hogyisne, hisz fejünk fölé mészkőóriások tornyosulnak.
Mindenesetre a kilátópont tökéletes hely egy rövid pihenőre – és persze készíthetünk pár Insta-kompatibilis fényképet.
Megállapítjuk, hogy a karsztflóra meglepően gazdag: a szurdok mikroklímájának köszönhetően az alpesi és a pannóniai flóravilág találkozik itt. Tavaszi héricsek, árvalevelek és kárpáti harangvirágok bújnak ki félénken a sziklák közül.
Ám nem csupán a ritka növénycsodák, de madarak és denevérek is otthonra lelnek eme különleges helyen. A kora esti órákban a sziklafalak visszhangját gyakran megtöri a kabasólyom vijjogása vagy a déli szirtifecskék fürge cikázása. Ahogy később az út visszakanyarodik a völgybe, a híd a patak felett visszavezet a kiindulópontra.
A végére letisztul bennünk a kép: a Szádelői-völgy nem csupán egy egyedülálló túracélpont. Ez a hely egy lenyomat a földtörténet lapjairól, kiszakított darabja a Kárpátok ősi méltóságának. Tudomány és érzelem, kő és élet, mélység és emelkedettség találkozik benne – s mint egy jó fényképen, itt van minden, amit nem lehet elmondani, csak megmutatni.
Fodros gólyaorr. A mutatós virág évről évre egyre több talajt borít be.
A mezei katáng emésztésserkentő, vízhajtó, tisztítja a májat, a vesét, a lépet.
A bókoló árvacsalán udvarol a méreggyiloknak, melynek minden része mérgező. Becsípi a rovarok lábát, a vergődő rovar végzi a beporzást – de az emberre, legelő állatra is veszélyes.
Kedves Méreggyilok, milyen csinos ma!
Köszönöm! Várom az áldozatom...
A nevezetes és védett tornai vértő: Jávorka Sándor, a magyar flórakutatás legnagyobb alakja fedezte fel 1906-ban. Lelőhelyéről, a Tornai-karsztról nevezte el. Termőhelyén 1952-ben dióval és bálványfával erdősítést végeztek, ez kedvezőtlen hatással volt a terjedésére. Ma még tudományos célú gyűjtését is tiltják. Értéke: 1000 €
Piknikezzünk a Szádelői-völgyben!
Világszép vadvirágos réten teríthetünk meg az uzsonnánkhoz. A leírások különleges orchideafajokról mesélnek, a tornai vértő pedig igazi kuriózum. Nagyon-nagyon ritka, az európai Vörös Könyvben a 100 legritkább növény között szerepel.
Az estike éjjeli illata elbűvöl!
A közönséges borbálafű ehető, jó a salátákba.
A sárga árvacsalán vesegyulladás ellen csodaszer.
Ez a több millió éves karsztcsoda visszarepít az időben, egy olyan világba, ahol sziklák mesélnek a világ kezdetéről...
