Vékony jégen táncolunk, amikor a szórakozást az alkoholfogyasztással kötjük össze. Mindenki azt hiszi, hogy tud mértéket tartani. Elég egy rossz élethelyzet – és robban az „alkoholbomba“. Az alkoholista különleges ismertetőjele általában az, hogy nem hiszi magáról, hogy Ő ALKOHOLISTA. Alkoholista lehet az is, aki csak sört vagy bort fogyaszt (az előbbi Csehországra jellemzőbb). Vannak, akik a töményet kedvelik, de összességében elmondható: az alkoholista, ha nem jut a kedvenc italához, bármit megiszik, csak legyen benne alkohol.
Olvasói levél
„Az, aki nem él együtt egy alkoholistával, fel sem tudja fogni, el sem tudja képzelni, milyen ez! Mert alkoholisták mindenhol vannak: találkozhatunk velük az utcán, bárhol, de amikor ott van, benn a családban, az egészen más. Az alkoholista tönkreteszi az egész családot. Szerintem csak úgy lehet vele együtt élni, ha nem veszünk róla tudomást. A testvérem alkoholista. Dolgozni nem jár, a munkahelyeiről sorban elbocsátották. Akkoriban még nem ivott ilyen feltűnően, ezért el tudta hitetni, hogy valaki MINDIG rosszat akart neki. Később fény derült az igazságra: az alkoholizmusa volt a titokzatos rosszakarója. Fiatal korunkban együtt jártunk a hétvégéken szórakozni, akkoriban nem ivott sokat. Később, amikor én már a gyerekeimet neveltem, ő a barátnőivel, munkatársaival járt szórakozni. Még ekkor sem tűnt fel, hogy problémája lenne az alkohollal. A barátok, barátnők fokozatosan elmaradtak, családot alapítottak – a testvérem pedig zugivó lett. Nem kellett már neki társaság se, elég volt az alkoholos üveg. Egyre lustább, egyre igénytelenebb és agresszívabb lett. Szinte mindenkiben ellenséget látott. Engem gyűlölt a legjobban. Sem a szép szó, sem a kemény beszéd nem volt rá hatással. Csak a saját rögeszméit kergette. Sokan azért nem jöttek hozzánk vendégségbe, hogy ne kelljen a szövegét hallgatni, vele találkozni. A legfurcsább, hogy előjön a szobájából részegen, és meg van győződve róla, hogy senki sem látja rajta, hogy ivott. Saját, önálló, felnőttélete nincs, de barátja azért van, aki viszont egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy igyon. Sőt, úgy látja – mert a barátja rendesen dolgozik –, hogy a testvéremnek is joga van egy kis hétvégi lazításra. A mértéktelen alkoholfogyasztás már a szervezetét is megtámadta, és ettől megijedt. Nagy nehezen, de beleegyezett, hogy elmenjen az elvonókúrára. A májtesztjei már rendkívül rosszak voltak, így az elvonó talán az életét mentette meg. Az első időszakban haza sem jöhetett. Az alkohol megvonása után a tudata szépen kitisztult. Nem volt kötekedő, a vádoló, rögeszmés szövegei eltűntek. Szépen, értelmesen beszélt velem, pedig alkoholos állapotában nemcsak szóban támadott, de meg is ütött. Egyre jobban lett testileg és lelkileg egyaránt. Az elvonás működött, de a testvérem ragaszkodott a régi életéhez, különösen a barátjához. Nálunk, otthon vigyáztunk, hogy ne legyen előtte alkohol, de a barátja sosem látta problémásnak az alkoholfogyasztását. A testvérem pedig fokozatosan visszacsúszott a lejtőn. El sem tudom képzelni, mi lesz így vele. Sajnálom, hogy nem volt annyi akaratereje, hogy rendes életet éljen. Most megint ugyanolyan kötekedő, kellemetlenkedő, lusta és agresszív, mint az elvonókúra előtt volt. Tényleg az lesz a legjobb, ha egyáltalán nem veszek tudomást róla, mert lassan az egész nagycsaládot tönkreteszi. A szüleimnek azt tanácsolták, hogy mondják meg neki: ha iszik, fel is út, le is út, mehet, amerre lát! Ő azzal vágott vissza, hogy ha kiteszik otthonról, akkor öngyilkos lesz. Érzelmileg zsarolja idős szüleinket, akik már tényleg nem tudnak vele mit kezdeni. Szerintem keményebbnek kellene vele lenni, ám ezzel már elkéstek. Talán 10 évvel ezelőtt még más lett volna...“
Az alkoholizmusról a Drogfüggőségek Kezelésének Központja (Centrum pre liečbu drogových závislostí) igazgatójával beszélgettünk Pozsonyban. Dr. Ľubomír Okruhlica képzettségét tekintve pszichiáter, és a drogfüggőségek specialistája Szlovákiában. A központban magyar nyelven beszélő pszichiáter és nővérek is dolgoznak, alkohol-, kábítószer- és játékfüggőket kezelnek. (A terápiák viszont CSAK szlovák nyelven folynak.)
– Az alkohol-, a drog- és a játékfüggőség egy tőről fakad. Az alkoholizmus rossz szokás vagy betegség?
– A WHO meghatározása szerint az alkoholizmus betegség. Valóban öröklődhet a szenvedélybetegség hajlama. Akiben jelen van a függőséget okozó gén, hamarabb lesz függő: ez igaz. De olyanok is függővé válhatnak, akiknek nincs ilyen súlyos genetikai örökségük. A baráti társaság, a munkahelyi kollégák is befolyásolják az alkoholizmus kialakulását vagy a marihuánafogyasztást. Tehát akiknek nincs rá hajlamuk, de nekiindultak a lejtőnek, azok is könnyen utolérhetik a szenvedélybetegségi hajlam örököseit. Csak náluk hosszabb ideig tart a függőség kialakulása.
– Szinte minden felnőtt fogyaszt alkoholt. Mégis honnan lehet észrevenni, hogy ez már – alkoholizmus?
– Elég nehéz észrevenni. Alapvető jegy, hogy az alkoholista nem tud megálljt parancsolni magának. Ha inni kezd, nem áll meg egy sörnél, deci bornál, hanem addig iszik, amíg ki nem ürül az üveg. Sőt, a másnapot is itallal kezdi. Először ez még csak időszaki ivás. Elmegy a barátaival szórakozni, ott sokat iszik, de azután két hétig vagy akár egy hónapig sem fogyaszt alkoholt. Viszont ha alkalom adódik, megint MÉRTÉKTELENÜL iszik, addig, amíg részeg nem lesz. A tiszta, alkoholmentes időszakok lerövidülnek. ÍGY NÉZ KI az alkoholizmus fokozatos felfutása.
– Ismerünk embereket, akik mindennap isznak, de csak egy keveset. Honnan lehet tudni, hogy ők már függők?
– Ez is egyfajta ALKOHOLPROBLÉMA. Emberünk, gyakran a társasági hatásra, minden egyes nap iszik (nem sokat, nem rúg be, de rendszeresen fogyaszt alkoholt). Ilyenkor jó, ha kontroll alatt tartja magát. Ezt szoktuk tanácsolni azoknak, akik nem tartják magukat alkoholistának, de a családjuk, a szüleik vagy a feleségük úgy gondolja, hogy mégis gond van. Egy hónapon át egyáltalán ne fogyasszon alkoholt, absztináljon! Ha az első napokban nincsenek problémák, és a további hetekben sincs gond az önmegtartóztatással, akkor egyértelmű, hogy emberünk nem függő, esetleg csak társasági hatásra ivott. Ez az úgynevezett szociális ivás. Vigyázat, van, aki kiállja a próbát, de közben állandóan ingerült, koncentrációs zavarok lépnek fel nála, állandó csábítást érez az ivásra. Nos, ez már azt jelenti, hogy függő. Ilyen esetekben tanácsos egyáltalán nem fogyasztani alkoholt. Mert még ez a kicsi függőség is átválthat súlyos alkoholizmusba.
– Van, amikor egy nehéz élethelyzet, majd az ebből eredeztethető depresszió az alkoholizmus indítókulcsa...
– Az ember számos ÚTON JUT EL a függőségig. Fiataloknál gyakran előfordul, hogy teljesen „kiütik magukat“, alkoholmérgezési tüneteket produkálnak, miközben a mindennapokban nem fogyasztanak rendszeresen alkoholt. Kritikus élethelyzetekben előfordul, hogy az emberek az italhoz fordulnak. Itt meg kell jegyezni, hogy ha valakinek előtte már nem lett volna pozitív tapasztalata az alkohollal, bizonyára nem attól várna segítséget. A karácsonyi, szilveszteri családi alkoholfogyasztás, a születésnapokon, a névnapokon elmaradhatatlan koccintások megismertetik a fiatallal az alkohol kellemes, zsibbasztó hatását. (FIATALKORBAN, amikor erre az érzésre még egyáltalán nincs szüksége.) Ha nem lennének ezek a „pozitív“ előzmények, akkor emberünk a rossz élethelyzetében sem az alkoholtól várná a segítséget. A férfiak leggyakrabban azért isznak, mert elhagyja őket a barátnőjük, elvesztik a munkájukat, és a többi. Alkoholba fojtják bánatukat, mert a részegség enyhíti rossz érzéseiket. Csak másnap reggel még rosszabb lesz! Az alkohol ugyanis nagy mennyiségben fogyasztva már önmagában is előhozza a depressziót, azaz depresszogén anyag. Aki ily módon gyógyítgatja problémáit, ördögi körbe lép: azért iszik, mert depressziós, és azért depressziós, mert iszik. Az a tapasztalatom, hogy öt-hat nap, maximálisan két hét absztinencia után a kezeltjeink többségénél megszűnik a depresszió. Nem kellenek az antidepresszánsok, sem valami különleges pszichoterápia. Józan fejjel, józan ésszel meg tudják oldani problémáikat.
– Lehetnek köztük valódi depressziósok is?
– A depressziós alkoholisták egytizede VALÓBAN depressziós, s ezt próbálják elnyomni az alkoholizmussal. Tüneteik az alkohol kiiktatása után javulnak, de NEM SZŰNNEK MEG. Ilyenkor a depressziót kezelni kell, mert a lelki betegség is „beindíthatja“ az alkoholizmust. A modern antidepresszánsok nem zárják ki az alkoholfogyasztást, de vigyázni kell, mert a gyógyszerek erősíthetik a függőségi hajlamot. Okosabb, ha a depressziós nem fogyaszt alkoholt.
– Hosszú éveken át észre sem veszik, ha valaki csak odahaza, TITOKBAN iszogat. A férfiak nyugodtan leszaladhatnak egy sörre a kocsmába, a nőknek ezt már nem nézi el olyan könnyen a társadalom. Mi a helyzet a zugivással?
– A nemek közti egyenlőtlenség itt, Közép-Európában azt eredményezi, hogy többnyire a nők isznak titokban. A zugivás jelzi, hogy emberünk már bajban van. Nem vallja be, hogy alkoholista – de tud róla. Máskülönben nem rejtegetné. Tudja, hogy elítélnék érte, de ízlik neki, és nem bír leállni. A zugivók általában úgy hiszik, hogy maguktól le tudnak szokni az alkoholról. A mi társadalmunk elfogadja, ha egy férfi néhanapján berúg, a nőket viszont ugyanezért elítélik. Nem csak zugivó nők vannak. Vannak zugivó férfiak is. Elsősorban a család miatt nem isznak nyilvánosan. Tudják, hogy feleségük és gyerekeik nem tolerálnák a kocsmába járást. Sok nagyobb városban új jelenség, hogy anyukák babakocsival, barátnőkkel leülnek egy kávézó teraszára, és megisznak egy-két tonikot ginnel vagy vodkával. A nemek közti különbségek tehát lassan kiegyenlítődnek. A zugivást felváltja a nyílt színi ivás. A leszokásban a nők általában felelősségteljesebbek. Ha már bevallják maguknak alkoholizmusukat, és kezeltetik magukat, általában betartják az absztinálást is.
– Hogyan gyógyulhat ki egy alkoholista?
– A függőségnek számos formája van. Az alkoholfogyasztó környezetben dolgozók nagyobb veszélyben vannak. Mint már mondtam: akinél nincsenek jelen a veszélyeztető faktorok, esetleg depresszió, az sokszor egy nehéz élethelyzet hatására válik alkoholistává. A gyógyulási kilátások is különbözőek. Aki sosem megy elvonóra, negyvenéves korára halálra ihatja magát. Hiába mondja az orvos, hogy a belső szerveik, a májuk olyan állapotban van, hogy arra nem ihatnak. Aki magas vérnyomásos, annak egyáltalán nem szabadna innia. Magas vérnyomásos kezeltjeink egy részének a vérnyomása is rendeződik, miután kiiktatják az alkoholt. Vagy legalábbis annyival csökken, hogy kevesebb gyógyszert kell szedniük. Annak ellenére, hogy sokan – egyértelműen az alkoholizmusuk miatt – gyomorvérzéssel kórházba kerülnek, mégsem mennek elvonóra. Mi azokat gyógyítjuk, akiknek szükségük van rá, és meg is akarnak gyógyulni. Ha valaki nem akarja magát gyógyíttatni, azt nem tudjuk kezelni. Kivételt képeznek azok a betegek, akik kiskorúsíttatva vannak. Először kórházi ellátást kapnak, és ezt követi az elvonóintézeti kezelés. Vannak, akiknél az egy életre szóló absztinencia a megoldás. Létezik azonban kis százalék, amelyik megengedheti magának a mérsékelt ivást, csak nem tudjuk, ki tartozik biztosan ebbe a csoportba. Mert a mértékletes italfogyasztás is gyorsan ÁTVÁLTHAT alkoholizmusba, mondjuk, egy rossz élethelyzet hatására. Jó hír, hogy ha valaki hosszú éveken át absztinált, és visszaesik, általában hamarabb kijut a gödörből. Ráadásul az absztinencia éveiben a szervezet is regenerálódik. Ritkán, de találkozhatunk olyan alkoholfüggővel is, aki képes vezetés nélkül kigyógyulni. A légcsőgyulladást szoktuk példának hozni: egyes emberek csakis orvosi segítséggel tudnak meggyógyulni, kórházi körülmények között – és vannak, akik belehalnak. Mások gyógyteákkal, vény nélkül kapható gyógyszerekkel szövődménymentesen kikúrálják magukat. Előre sosem tudni viszont, hogy ki az, aki képes erre, mert mindez csak akkor derül ki, ha a beteg tényleg kigyógyult. Végül és nem utolsósorban az is fontos, milyen környezetbe tér vissza az absztinens.
– Hogyan működik a Drogfüggőségek Kezelésének Központja?
– Éppen abból a célból, hogy mindenki megtalálja a neki legmegfelelőbbet, tizenöt különböző terápiás programunk van. Az alkoholprobléma sem egyféle. Fontos, hogy a beteg éppen melyik fázisban, milyen állapotban van. Sokan gyógyszerekre isznak. Nekünk itt figyelembe kell vennünk, hogy a beteg mennyi ideje alkoholizál, és jelenleg milyen állapotban van. A kezelés költségeit állja a betegbiztosító. Olyanokat is fogadunk, akik maguktól megtették az első lépést, egy ideje absztinálnak, de félnek, nehogy kísértésbe essenek. Már volt olyan tapasztalatuk, hogy néhány hét absztinálás után lerészegedtek. Nekik az ambuláns kezelést ajánljuk. Ha valaki még aktívan iszik, és azért kér segítséget, mert képtelen abbahagyni, annak kéthetes kórházi kezelést ajánlunk. A kórházban megszüntetik az elvonási tüneteket. (Egy erős alkoholista a hirtelen italmegvonásba és az elvonási tünetekbe – orvosi segítség nélkül – akár bele is halhat. Otthoni körülmények között az elvonási tünetek enyhítésére újra inni kezd. Ezért jobb a kórház, ahol gyógyszerekkel nyomják el a kellemetlen tüneteket: a reszketést, az izzadást.) Majd ezután a kezelést folytathatjuk az intézetünkben. A benti kezelés után ambuláns kezelésre járnak. A szanatóriumi izoláció három hónapig tart, naponta intenzív pszichoterápiás foglalkozással, védett környezetben. Két-három-négy hét után hétvégére hazamehetnek, hogy szokják a nem védett környezetet, tudatosítsák, hogy ellent kell majd állni a kísértésnek.
– Milyen az ambuláns kezelés?
– Az első alkalommal jelentkezőket igyekszünk azonnal kivizsgálni. Nincs várólista. Az alkohol- és drogfüggők egyébként is SÜRGŐSSÉGI betegek. Gyakori náluk az öngyilkosság. Az alkohol még sötétebbre festi a gondokat, ezért a beteg úgy gondolja, az öngyilkosság az egyetlen „megoldás“. A jelentkezőt mihamarabb kivizsgáljuk, és a helyzetfelmérés után megkezdjük a kezelést. Az első hetekben gyógyszereket adunk. A legjobb, ha a beteg valakivel – a rokonával (vagy ha a rokonok már elfordultak tőle), a munkatársával, barátjával – jön hozzánk. Ilyenkor vele is megbeszéljük a teendőket. Összeállítjuk a beteg napirendjét. Lehetséges, hogy az illető még dolgozik, de gyakoribb a munkanélküli alkoholista, aki nem tud mit kezdeni magával. (Akinek nincsenek erős elvonási tünetei, esetleg az elvonási tünetek jelentkezésének idejére befekszik a kórházba, később dolgozhat. Az ambuláns kezelés megoldható munkaidő után is.) A kezelt még legalább fél évig olyan gyógyszereket kap, amelyek csökkentik az alkohol utáni vágyat. Ha odahaza nem tart is alkoholt, mert nem tanácsos, itallal bármikor találkozhat. Akár egy munkahelyi ünnepségen is, és ezzel a gyógyszerrel könnyebb ellenállni. A kezelés nagyjából egyéves.
– Vannak csoportfoglalkozásaik is...
– A hat-hét tagú csoportokat (klubokat) a pszichoterapeutáink vezetik. Hosszabb absztinálás után, amikor az ambuláns kezelésnek is vége, még mindig lehet ezeket a csoportokat látogatni. Itt megerősítést kapnak egymástól és a pszichoterapeutától. Körülbelül harminc-negyven klubunk van.
– Mire kell ügyelni, ha egy alkoholista, úgymond, „meggyógyult”?
– Jobb, ha otthon nem tartunk italt: ez fontos. Lehetőleg ne fogyasszanak ELŐTTE alkoholt. A kábítószer-elvonó után egyébként többen absztinálnak, mint az alkoholelvonó után, hiszen kábítószerhez jutni nehezebb, mint alkoholhoz. A külvilágban rengeteg a csábítás, az alkohol legális, szinte mindenhol ott van: a boltokban, a reklámokban, a filmekben. Nem lehet elkerülni a vele való találkozást. Jó lenne megértetni az emberekkel, hogy alkohol fogyasztására kényszeríteni valakit, erőltetni az alkoholt nem etikus cselekedet. Ha valaki egyszer azt mondja, hogy nem kér, annak nem szabad önteni. És azt sem illendő megkérdezni, hogy miért nem iszik. Lehet, hogy vezet, beteg, gyógyszert szed, absztinál - ez magánügy. Ezért senkinek sem tartozunk elszámolással.
Siposs Ildikó
