Anyává válni hatalmas csoda. Ikreknél pedig dupla csoda. Mindennap hálát adok a Teremtőnek, hogy láthatom felnőni a gyerekeimet. Úgy érzem, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna.
Miért van az, hogy két gyermek ugyanabban a családban nevelkedik, s az egyiknek boldog élete lesz, a másiknak nem? Összeállításunkban a boldogság kék madarát próbáljuk megkeresni.
Tisztelt Szerkesztőség! Már majdnem tíz éve, hogy elváltam. A volt férjem alapjában véve nem rossz ember, csak képtelen a testi hűségre. Talán ha szemet tudtam...
Mindenkiben él egy belső gyermek, s aszerint bújik elő belőlünk, hogy milyen volt a gyermekkorunk. Képzeljük el, hogy már negyvenévesek vagyunk, de néha egy ötéves gyermek irányít bennünket.
Mikor ugrált, mikor tapsolt, fütyörészett, csapkodta a térdét örömében? Ugye, nem tudja megmondani? Egy rövid mosoly, elfojtott sóhaj, s akkor is körülnéz, hogy nem látta-e meg valaki. Ebből áll az öröme!
A szülők szívesen dicsérnek, hiszen ezzel semmit sem ártanak, sőt, motiválják a gyereket... A szakemberek azonban másképp látják ezt: nézzük hát meg közelebbről, hogyan adhatunk megfelelően visszajelzést a csemetéinknek.
Ha nem lennének lányaim, egészen más ember volnék. Minden más lett, mint ahogyan vártam. Ez volt az első felismerés, amit a lányaim születésekor megtapasztaltam.