Sok indoka lehet annak, ha egy-egy rokonunkat látni sem bírjuk. Az okok közé tartozhat az örökség, egy régi sértés vagy az, hogy ki gondozza az idős szülőket. Van-e megoldás a nézeteltérésekre? Mikor kell egyszerűen elengedni a régi sérelmeket, és fátylat borítani a múltra?
Szerencsés vagyok, mert jó a kapcsolatom a rokonaimmal. Igaz, az apám néha összekülönbözik a nagynénémmel egy-egy politikai kérdésen, de nem komoly az egész. Szuper unokatestvéreim vannak. Már nem találkozunk olyan gyakran, mint gyerekkorunkban, de amikor összejövünk, mindig van miről beszélnünk, és tudjuk, hogy számíthatunk egymásra. De a barátaim elbeszéléseiből tudom, hogy nem minden családban természetes a jó rokoni kapcsolat.
„Már vagy egy éve nem láttam a bátyámat, pedig egy városban lakunk – meséli egy ismerősöm, Veronika. – Az egész amiatt történt, mert anyám a bátyámra íratta a régi családi házat azzal a kikötéssel, hogy öregkorában gondoskodni fog róla. Csakhogy a bátyám meg a felesége fütyültek a megegyezésre, és a gondoskodás rám maradt. Hetente többször mentem az anyámhoz, ápolgattam, főztem neki, orvoshoz vittem. Amikor ezt felróttam a bátyámnak, csúnyán összevesztünk. Azt vágta a fejemhez, hogy irigylem tőle a házat, önző és kapzsi vagyok. Pár héttel később anyánk meghalt. A temetést még részben közösen intéztük, de utána már nem kerestük egymást. Nagyon fáj a dolog, főleg a kis unokaöcséim miatt. De a bátyámnak kell megtennie az első lépést a békülés felé” – teszi hozzá végül.
A közös múlt
Tulajdonképpen mennyire fontosak számunkra a rokoni kapcsolatok? „A családok nagyon különböznek egymástól – mondja a pszichológus. – Minden családban más hangulat uralkodik, a kapcsolatok dinamikája is eltérő. Általában él bennünk egy ideális kép arról, milyennek kellene lennie a kapcsolatnak a közeli családtagok és a távolibb rokonok között.”
Véleménye szerint a rokonság bizonyosfajta biztonságot jelent, hiszen gyerekkorunktól kezdve ebben a körben sajátítjuk el a társas viselkedés szabályait és a kapcsolattartás módjait.
„A rokonság és a család a legközelebbi szociális közeg számunkra, ahol megfigyelhetjük mások viselkedését. A rokonokkal tartott kapcsolat az összetartozás érzését ismerteti meg velünk, hiszen összeköt bennünket a közös múlt és jelen. Bizonyos értelemben közelebb állnak hozzánk, mint a többi ember. Ez az oka annak, hogy ezek a kapcsolatok át vannak szőve érzelmekkel, mind pozitív, mind negatív értelemben.” Ennek ellenére egy rokoni kapcsolat kellemetlen vagy stresszes is lehet. „Gyakran előfordul, hogy egy-egy rokon nem tartja tiszteletben a határainkat. Kéretlen tanácsokkal bombáznak bennünket, beleavatkoznak az életünkbe, vagy folyamatosan versengenek velünk és egymással.”
Amikor a rokon megsért
Ha Veronika esetét nézzük, én nem várnék arra, hogy a bátyám lépjen először, hanem igyekeznék megmenteni a testvéri kapcsolatot. De vajon okosan tenném-e? S egyáltalán lehetséges, ha a másik nem akarja fenntartani a jó viszonyt? „Ha a kapcsolattartás terhes és kényelmetlen a számunkra, ha a rokon nem tartja tiszteletben az elvárásainkat, sérteget vagy sarokba szorít bennünket, akkor mérlegre kell tennünk, mennyire éri meg a kapcsolat fenntartása. Elviseljük a kellemetlenséget, amelyet okoz? Hiszen mindenki másképpen viseli a feszültséget és a bántást.
Vegyünk egy példát: az anyuka évek óta kerüli a nagymamát, mert az mindig édességet ad a gyerekeknek. Mi lehet a megoldás? Az a legjobb, ha beszélünk a nagyival, és megmagyarázzuk, miért tiltjuk el a gyerekeket az édességtől. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is: fontos számunkra, hogy jóban legyünk vele. Kérdezzük meg, miért nem tartja tiszteletben a szabályokat, amelyeket felállítottunk. Az egyenes beszéd sok kényes helyzetet meg tud oldani.”
A vörös vonal
Kérdés, hogy egy radikális megoldással – amely pillanatnyilag megkönnyebbülést jelent – hosszú távon nem ártunk-e magunknak. „Nem kell, hogy saját szabályaink ismertetése azonnal gyökeres változást hozzon, például a rokonnal való kapcsolat megszakítását. A határvonal az érzéseink és elvárásaink, valamint a rokon iránt érzett tisztelet között ugyanott húzódik, ahol a veszélyeztetettség és a kellemetlenség közötti különbség. Ezért nagyon fontos, hogy érzéseinket a rokon számára világosan körülírjuk” – mondja a pszichológus.
Helyes-e azonban mindenáron fenntartani a rokoni kapcsolatokat? „Ezt nem mondanám – folytatja a pszichológus. ‒ De a rokoni kapcsolat megszakítása legyen az utolsó lépés. Jobban megéri inkább egy olyan viszonyt kialakítani, amely nem lesz megterhelő számunkra. Például csökkenthetjük a találkozások számát vagy rövidíthetjük a látogatás idejét.”
