A szakemberek szerint a gyereket az első három évben ne ültessük a tévé elé. A gyerekek maguk kell, hogy felfedezzék a környezetüket. Közvetlen kapcsolatra, saját tapasztalatokra van szükségük, nem egy elektronikus eszköz által leképzett világra.
Persze, attól még senki sem lesz rossz szülő, ha néha-néha mégis tévézni engedi a kisgyermekét. De nem egyedül, csakis felügyelettel, hogy az apróság a program nézése közben felmerülő kérdéseire választ kaphasson. Nem szerencsés bébiszitterként használni a tévét, vagyis a készülék elé ültetni a gyereket, hogy nyugodtan végezhessük a dolgunkat. Ha végképp nem találunk más megoldást, tegyünk be egy DVD-t, amelynek a tartalmát már ismerjük.
Óvodáskortól már része lehet a tévézés a gyerek programjának. Persze, csak mértékkel. Hogy a szülők hetente csak egy órát engedélyeznek, vagy négyet, az az ő tévézési szokásaiktól is függ. Mindenesetre az a jó megoldás, ha fokozatosan növeljük az „adagokat”. Minél idősebb a gyerek, annál több tévézést engedélyezhetünk.
Van olyan szülő, aki a videóra és a DVD-re szavaz, hisz előre tudni, mi látható a képernyőn, és mennyi ideig tart. Így kiszűrhető az erőszak, a durvaság, a reklámok. Egy hároméves kislány szülei hetente három DVD-filmet engedélyeznek. Hétről hétre a kislány döntheti el, mely napokon szeretne DVD-t nézni. Egy ötéves gyerek szülei azt praktizálják, hogy együtt megnézik az újságban a tévéprogramot, majd a gyerekkel együtt eldöntik, hogy mit néznek meg a következő héten. Egy kétgyermekes családban pedig hetente tíz darab 15 perces utalványt kapnak a gyerekek (4 és 6 évesek), amelyeket külön-külön, vagy akár egyben is beválthatnak mindennap este nyolc előtt.
A jó gyerekprogram mintát ad a problémák erőszakmentes megoldására,és a nevelésben is segíthet: emlékeztethetjük a gyereket, mit tett adott helyzetben a tévébeli kedvence (például segítőkész volt). A negatív figurák viselkedését is vitassuk meg.
Vannak olyan, gyerekeknek szóló tévéprogramok is, amelyekből ezt-azt tanulni is lehet. Egy, az Egyesült Államokban végzett vizsgálat szerint a jó gyerekprogram edzi a három- és ötévesek rövid távú memóriáját, és könnyebbé teszi az iskolakezdést. (Azok a gyerekek, akik ilyen programokat néztek a pusztán szórakoztatásra szolgáló programok helyett vagy mellett, könnyebben felismerik a betűket, és jobban számolnak, mint azok, akik csak szórakoztató programokat néztek.)
Persze, a szülő figyelmét soha nem pótolhatja a tévé. Mutassunk érdeklődést a gyerek kedvenc tévéműsorának szereplői iránt. A gyerekek csak akkor tanulnak igazán a nekik szánt tévéprogramból, ha a szülők beszélgetnek velük a látottakról. A szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek szinte semmit sem adnak a pedagógiai célzattal készült gyerekműsorok.
A tévékészüléknek semmi keresnivalója a gyerek szobájában – nemcsak a négy-öt évesében, a tizenévesében sem. A gyerekszobának tévémentes övezetnek kell maradnia! Különben lőttek a közös családi tévézésnek, és ami még rosszabb: a szülők lassan elveszítik az ellenőrzést, nem tudják számon tartani, mennyit tévézik a gyerek, és milyen programokat néz meg. A vizsgálatok azt mutatják, hogy minél többet tévézik a gyerek, és minél fiatalabb korban kezdi a rendszeres tévézést, annál rosszabb jegyeket kap az iskolában – az intelligenciahányadosától és a szülők képzettségétől függetlenül.
Ugyanezt támasztja alá egy új-zélandi felmérés: a keveset tévézők magasabb végzettségre tesznek szert, mint a sokat tévézők. Egy amerikai felmérés szerint különösen negatívan befolyásolja a későbbi olvasás- és számoláskészséget, ha a gyereknek már óvodás-, illetve kisiskolás korában saját tévéje van.
