– Hogy kerültél közel a népzenéhez?
– Bátyám a komáromi Hajós tagja volt: kitartóan győzködött, hogy legalább egyszer menjek el vele a próbákra. Végül a testvéri békesség kedvéért beadtam a derekam: és itt hallottam először a Muzsikás együttes zenéjét. Sebestyén Márta hangja lenyűgözött! Így aztán eleinte őt próbáltam utánozni.
– Később aztán már szerettem volna hallani, hogyan szólnak ezek a dalok egy parasztember előadásában. Ebben Bodza Klára népdalpedagógus segített, aki megmutatta, hogyan kell egy eredeti felvételt meghallgatni, és megtanulni. Időközben Keszeg István felkért, hogy legyek a komáromi Hajós táncegyüttes énekese. A táncot később az Ifjú Szívekben folytattam, ahol tánckarvezetőként és a Szívecske gyermekcsoport vezetőjeként tevékenykedtem.
– Alsó tagozatos pedagógusi képesítést szereztél, mégsem a tanítás lett a hivatásod.
– Pedig szerettem tanítani, de az anyasági alatt elkezdtem énekelni a budapesti Tükrös zenekarral. A munka mellett ez nem ment volna, férjem is gyakran van távol: brácsás, a luxemburgi Európai Szólistákkal koncertezik. A Tükrössel gyűjtő utakon is részt vettünk, én főleg a Felvidéken jártam. Izgalmasak, különleges hangulatúak voltak ezek az utak: mintha visszamentünk volna a régi magyar paraszti világba.
Gyűjtöttük a még élő, autentikus népdalt: igazán hitelesen csupán úgy lehet elsajátítani a dalokat, ha az ember ismeri a „körítést” is, mert a hangzásbeli stílusjegyeket a kottában hiába keressük. Ma már együtt járunk a családdal, a nyáron például Erdélyben voltunk, s a gyerekekre bizony nagy hatással volt az ottani „elvarázsolt” világ.
– Mondják, egészen korán, már az óvodában el kellene kezdeni a népdalhallgatást…
– Nálunk az óvodákban nem foglalkoznak eleget a népi játékokkal. Mi a Tükrös zenekarral felvállaltuk, hogy a legkisebb korosztály között népszerűsítsük a népdalt. Ezért készítettük a gyermeklemezeinket, valamint minden évben megszervezzük a Tükrös tábort. Itt kicsiknek és nagyoknak tartunk hagyományőrző, zenés-táncos foglalkozásokat. És a gyerekek élvezik!
– Az első közös lemezetek „A magyar népzene” volt…
– 1996-ben jelent meg, de már előtte is szerepeltünk gyűjteményes albumokon. Második albumunk, a „Szatmári népzene az 1900-as évekből” elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia Arany Oklevelét. 2001-ben pedig elnyertük a Népművészet Ifjú Mestere díjat. Majd két gyermeklemezt készítettünk, nagy sikerrel. Közben Amerikában és Ausztráliában is koncerteztünk, és a fellépéseinknek kedvező volt a visszhangja. Jelenleg egy jubileumi lemezen dolgozunk, melynek nagyszabású bemutatója júniusban lesz a Művészetek Palotájában. Sokáig el sem tudtam képzelni, hogy népdalon kívül mást is énekeljek. Mígnem begyürüzött hozzánk is a „világzene”, amelyben, mint tudjuk, több stílus ötvöződik, a rock, a dzsessz, a népzene és a többi. Kezdetben furcsának tetszett a különféle stílusok elegyítése. Három évvel ezelőtt aztán megtört a jég, amikor Palya Beával és Szalóki Ágival közösen énekeltünk egy dudás összeállítást: és a lányok bizony bele-belecsempésztek „kis” világzenei motívumokat. Hamar rádöbbentem, hogy a népzene segítségével könnyebben népszerűsíthetjük a népdalt: így eljut azokhoz is, akik eddig nem igazán ismerték.
– Különbözik-e új lemezed, a „Csalogató” az eddig megjelent korongjaidtól?
– Eddig több mint tíz albumon énekeltem – de ez az utóbbi más. Hogy vonzóbbá tegyük a népdalt a gyerekek számra, a hangszerelésnél populáris hangszereket is alkalmaztunk: megjelenik a gitár, a dob. Ráadásul igyekeztem olyan dalokat összeválogatni, melyek szerepelnek az iskolai zenei nevelés programjában is. Tapasztalataim szerint a Cifra palota, Szegény legény vagyok én fülbemászó dallamait a gyerekek mindig is szívesen énekelték. Rengeteg munka fekszik a lemezben, az előkészületeket másfél évvel ezelőtt kezdtük el Zsapka Attilával a Korzár együttesből, majd Madarász Andris is csatlakozott…
– A férjed, lakatos Róbert neve is ott szerepel a borítón…
– Robival már több lemezen dolgoztunk közösen. Sokat jelentenek nekünk ezek a közös munkák: így mindig új oldalról ismerjük meg egymást, és a közös élmények csak megerősítik kapcsolatunkat.
– A lemezeden négy vers is van.
– Úgy éreztem, hogy a dalokkal leginkább Rudolf Péter hangja harmonizálna.
Megörült a felkérésnek. Weöres Sándor, Gazdag Erzsi, Koncsol László és Tóth Elemér verseit az ő kivételes előadásában halljuk viszont.
– A lemezen nyolc gyermek énekel, köztük a lányod Lili. Áron, a kisfiad is örökölte a család muzikalitását?
– A gyerekkórus üde színfoltja a lemeznek. Büszke vagyok rájuk, mert nem csupán rendkívül fegyelmezetten énekelték fel a dalokat, de tiszta, szívből jövő lelkesedéssel. És ettől lett igazán szép! Lilike, aki már tíz éves, kis szóló szerepet is kapott – a mai napig boldogan emlegeti a felvételeket. Áron fiam hat éves, és bár kiváló a zenei hallása, nem igazán lelkesedett az éneklésért. Erőltetni meg nem szerettem volna.
– Lemezfelvétel, próbál, koncertek és rengeteg szervezés. Hogy tudjátok ezt megoldani a gyerekek mellett?
– Amit csak lehet, igyekszem délelőtt elintézni, amíg a gyerekek az iskolában vannak. Az előadások, koncertek idején pedig az édesanyám, édesapám és Robi anyukája szokott rájuk vigyázni. Mindkét nagyi, és persze a papa is tüneményes, így a gyerekek imádnak velük lenni. Amikor pedig együtt vagyunk, igyekszem csak rájuk figyelni, velük lenni. Én úgy érzem, velük – és a zenével együtt teljes az életem.
