Zamatócky Florianna (22) gyönyörű fiatal lány a keleti végekről, Nagytárkányból. Florianna torka egy ékszerdoboz, operát és operettet énekel. Gardróblesőre kértük fel.

01_42.jpg

Gyerekkorom óta énekelek. Már az óvónőm megjósolta, hogy énekes lesz belőlem! – kezdi nevetve Florianna. – Nem tudom, miből gondolta, de igaza lett. Bár először fogász akartam lenni... A gimnázium utolsó évében aztán elgondolkodtam: valóban elégedett leszek így az életemmel? – kezdi Florianna, aki az idén fejezte be a konzervatóriumot, és felvették a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetbe. – A végén győzött az ének, mert szorgalmasan jártam magántanárhoz is énekórákra. 

– Miként kanyarodtál az opera felé?

– A tanárnőm lakásán belelapoztam egy operalexikonba... Annyira megtetszett, hogy elkezdtem operát hallgatni, és megpróbáltam énekelni. És elég jól ment! Az igazi hangszínem a drámai szoprán. Igaz, hogy az elején operával indultam, de amikor belekóstoltam az operettbe, rájöttem, hogy azt még jobban élvezem. Kálmán Imre művei világhírűek, a közönség szélesebb, és a műfaj is emészthetőbb. Jó kis párost alkotunk Farkas Tamással, aki a Budapesti Operettszínház tagja, és rendszeresen vannak fellépéseink. Csábítanak a karakterek, mint a primadonna vagy a végzet asszonya.

– S mit vársz az új iskoládtól? 

– Várom az egyetemet. A múlt évben Eperjesen elkezdtem távúton a menedzsment szakot. Így a szüleim megnyugodtak, hogy lesz civil végzettségem is. Az énekesnek is kell menedzsment, és jómagam is szerettem volna pluszban valami kevésbé művészit tanulni. A rendezvényszervezés is érdekel, idén második alkalommal rendeztem meg a királyhelmeci újévi gálakoncertet. Miskolcon pedig két zeneiskolában zongorát oktatok, hétvégente pedig sorjáznak a fellépések. 

04_33.jpg

– Otthon mennyire ismernek?

– Nagyon szeretnek engemet a Bodrogközben! Nekem a Bodrogköz a szülőföldem – és jutalom, amikor otthon énekelhetek. Persze arra is vágyom, hogy országszerte megismerjenek. 

– Van példaképed?

– Ma már nincs. Amikor énekelni kezdtem, Anna Nyetrebko orosz operaénekesnő volt a mindenem. Majd egy idő után azt vettem észre, hogy lassan elveszítem saját magamat, mert mindenáron rá akarok hasonlítani. Ma már sok mindenkit hallgatok, de példaképem nincs. 

02_40.jpg

– Mik a terveid?

– Az egyetemi hároméves alapképzést követően a mesterképzést Milánóban tervezem opera szakon befejezni. Szeretném magamat színházban is kipróbálni. Jártam színházi meghallgatásokon, melyek sikeresek voltak. Igazság szerint sokszor eluralkodik rajtam a türelmetlenség. Tudom, hogy semmit nem lehet siettetni. Bár az is lehet, hogy mégsem tetszik meg az opera, és inkább a saját utamat járom... Meg kell ragadni minden lehetőséget, mondogatom mindig, menni kell a szerencsecsillagunk után. 

– Miért vagy türelmetlen, hiszen előtted az élet! 

– A szakma korhoz kötött. Jó volna 30 éves korig lehorgonyozni valahol, stabil helyet szerezni egy színházban. Ugyanis a hang folyamatosan változik, a szülést követően is – és a családalapítás fontos számomra. Fontos a hangszálakat karbantartani, sőt, minden nap kéne énekelni... Ez, sajnos, nem megy, de ügyelek arra, hogy fellépés előtt bemelegítsek, skálázzak és gyakoroljak.

03_39.jpg

– A fellépésekhez szép ruhákra is szükség van! Szekrényedből nem hiányoznak a szép fellépőruhák. A piros csizmádat viszont a neten kerested... 

– Van pár fellépőruhám. A ruháimat szeretem varratni. Nemrég egy kiváló varróműhelyt találtam a kárpátaljai Kisszelmencen, az elképzeléseimet tökéletesen kivitelezik. Az első számú ruhám egy piros csárdásruha volt, viszont nem találtam hozzá piros csizmát. Édesanyám barátnőjének azonban volt egy szép, táncos piros csizmája, és azt nekem ajándékozta, sokat is hordtam. Később varrattam egy kék ruhát, amihez már fehér csizma passzolt. Az esküvőszezon idején aztán a menyecsketánchoz kölcsönkérték a piros csizmámat. Végül lába kelt, és azért hirdettem meg utána a neten a keresést, mert sehol sem találom. Tudni kell még rólam, hogy gyűjtöm a cipőket: mindegyiknek története van, mikor vettem, és miért vettem... 

Amikor jut időd magadra, mi kapcsol ki igazán?

– Szeretek utazni, új helyeket bejárni, és szívesen megyek haza is. Otthon a családom, hat macskám és két kutyám vár. Örömmel főzök, és amikor időm engedi, spirituális témájú könyveket olvasgatok. Nagyon szeretem a nyelveket, harmadik éve tanulok olaszul. Németórákat is veszek, és mellette beszélek angolul és szlovákul. Aktív életet élek.

Ando Krisztina
Fotó: Molnár Mónika

indul_16.jpg