Nagyon oda kell figyelnünk arra, mit eszünk és iszunk, mert ezzel tudjuk a legtöbbet tenni egészségünk érdekében. És azt is tudatosítani illene, hogy nemcsak azért kell bioterméket választani, mert szervezetünk számára a lehető legegészségesebb, hanem mert az ilyen termékek előállítása környezetkímélő.
Valamikor a gazdálkodók még tisztelték a természetet. Aztán átbillentünk a ló másik oldalára! A „nagyüzemi” állattartás és növénytermesztés célja a lehető legtöbb eladható termék előállítása, aminek érdekében aztán minden eszközt bevetettek: serkentőszereket, antibiotikumokat, műtrágyát, vegyszereket. Harcba szálltunk a természettel, de csak mostanában kezdünk rádöbbenni arra, hogy a vesztes – csak az ember lehet.
A biotermék ellenőrzése nemcsak a végtermékre, hanem az egész termelési, előállítási folyamatra irányul. Az ellenőrzést a növényeknél például a gazdálkodás szempontjából kritikus időszakban végzik, mikor a hagyományos gazdaságokban például vegyszereznek. Ha az ellenőr deformált növényt talál, az vegyi irtószert jelez, vagy ha elpusztult fiatal rovarokat lát, feltételezhető, hogy nem maguktól pusztultak el.
– Le kell szögeznem, hogy az ökológiai gazdálkodás nem vegyszermentes gazdálkodást jelent – mondja Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke, akit arra kértem, tegyünk rendet az olyan fogalmak között, mint bio, natúr, vegyszermentes. – A biogazdálkodásban is lehet növényvédő szereket, kb. 50-et alkalmazni, amelyek természetes alapú készítmények. Ami nagyon fontos, és ami megkülönbözteti a biogazdálkodást a hagyományos gazdálkodástól: itt se gyomirtó szert, se műtrágyát, se szintetikus növényvédő szert nem lehet használni. Ezenkívül meg van határozva egy gazdálkodási egységen belül a pillangósok, a kalászosok és a kapások aránya, és a rendelet leírja, milyen tápanyag-utánpótlást lehet használni a komposzttól kezdve a szerves és a zöldtrágyáig. Az ökológiai gazdálkodásnak tehát feltételei vannak, amelyeket az EU szabályoz.
– Mitől más a biogazdálkodásból származó termék?
– A biogazdaságok általában nem tartanak olyan sok állatot, és előfeltétel számukra a legeltetés, a széna, a szabadon járkálás. Így aztán sokkal egészségesebbek az állatok. A fejési rendszer is kíméletesebb, ezért míg azelőtt kevés tehén érte meg az ötödik laktációt, most nem ritka a 10. laktáció sem. A gyógykezelésekkel sem kerülnek gyógyszermaradványok a tejbe. Sőt, éppen ellenkezőleg: miután a tehenek sokfajta kaszálóról származó füvet esznek, köztük gyógyfüveket is, sokkal egészségesebb a tejük.
Nem beszélve arról, hogy ez valódi tej. Mert sok helyütt a tejgyárakban a tejet tejporrá alakítják, utána meg vízzel felhígítják, így dolgozzák fel. Mennyi felesleges energia, holott már készen jön ki a tehénből. A biogazdaságok növényállománya is kisebb, kevesebb a termés. Viszont a zöldségek és gyümölcsök szárazanyagtartalma jóval magasabb, mint a konvencionális gazdaságból származó, műtrágyákkal, öntözéssel és egyéb növényvédő szerekkel, esetleg érésstimulálókkal hirtelen megnövelt gyümölcsöknél és növényeknél. A bioterméknél a vásárló nem a vizet veszi meg, hanem az ízt. És mivel felszívódó növényvédő szereket nem lehet alkalmazni, a biotermék nincs irritáló hatással az immunrendszerre, és az allergénanyagok hiánya miatt kevesebb az allergiás reakció is.
Hogy vegyszerek nélkül is lehet gazdálkodást folytatni, méghozzá nagyban – arra példa lehet a Búslaki Tangazdaság. (Sokan ugyanis azt állítják: amit lehet kicsiben, azt nem lehet nagyban – ezért is vetik el a biogazdálkodást.)
– A tangazdaság területe pedig 729 hektár biominősítésű szántóföld – mondja az igazgató, Nagy György és tulajdonostársa, Bíró Pál. – A biotermesztés gondolata 2000-ben vetődött fel bennünk, a világban már jól körvonalazódó biotermelés láttán. Tangazdaságunk ekkor 259 hektár termőterülettel bejelentkezett a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgálóintézetbe. Ez az intézet az ellenőrző szervekkel együtt felügyeli a a biogazdálkodók gazdasági tevékeny-ségét. Ezzel elfogadtuk a rendszer feltételeit is, tehát azt, hogy a termelést ellenőrizzék. Ez azt is jelenti, hogy egyedül az intézet által engedélyezett anyagokat, azaz csak természetes eredetű anyagokat használhatunk a termelés során.
– Vegyszereket egyáltalán nem használnak?
– A biogazdálkodás nem engedélyezi a vegyszer- és műtrágyahasználatot. Semmilyen szintetikus szer használatát nem engedélyezi. Csak természetes, a természetből származó anyagokat használhatunk. A biogazdaságban például, mivel gyomirtót nem alkalmazhatunk, a búzát a gyomnövényektől nem permetezéssel tisztítjuk meg, hanem mechanikus úton, speciális gyomfésűvel likvidáljuk a gyomot. A gyomtalanításban nagy szerepet kap a vetésforgó, ami gátolja a gyomok terjedését, valamint a pillangósok, a lucerna és a borsó vetését is be kell iktatni. (A takarmányozás miatt fűféléket is vetünk.)
Gombásodás ellen csak kén- és rézhatóanyagú készítményeket alkalmazhatunk. A vegetáció alatt gyakrabban használjuk a klasszikus machanikus gyomirtó eszközöket, mint például a saraboló. Magát a gyomtalanítás mechanikus formáját is többször alkalmazzuk, mint a nem biotermelők (sokszor három alkalommal). A vizsgálóintézet évente minimum kétszer ellenőrzi a termőföldet, a termékeket, a raktározást, valamint a nyilvántartást is. A termelő szempontjából a természetes anyagok hátránya az, hogy gyakrabban kell alkalmazni őket.
Például gombásodás ellen többször kell kénnel kezelni a betegségre hajlamos növényeket. Ez többletmunkát és többletköltséget jelent, ezért is drágábbak a biotermékek a hagyományosan termesztett növényeknél. Sok idő, sok munkaerő, sok költség. Mivel többet költünk rá, és kevesebb a termék, a biotermelés automatikusan drágább, mintegy a félszeresével.
Igaz viszont, hogy a biotermék átvételi ára is magasabb, és ez részben kiegyenlíti a többletköltségeket.
– A szántóföld mennyi idő alatt tisztul meg a régi vegyszerektől?
– A szakemberek szerint két év a letisztulási idő, a harmadik évben már bioterméket lehet előállítani. Mi 2006-ban adtuk el az első biotermékünket.
– Mennyivel munkaigényesebb a biogazdálkodás és állattartás?
– A biotartásban levő állatoknak a szokásosnál nagyobb életteret kell biztosítani, ez is az egyik szabály. Ugyanabban az objektumban nem tarthatunk ugyanannyi állatot, mint régen. A biotermelés nem az intenzív termelésről szól. Génmódosított termékeket egyáltalán nem használhatunk, más szóval a biotermelés kizárja a génmódosított termékek felhasználását a takarmányokban. A hormontartalmú termékeket is kizárja.
– Milyen termékeket állítanak elő?
– 3,5 millió liter tejet termelünk ki egy évben. Állatállományunk 1400 szarvasmarhából áll, ebből 500 tehén, a többi borjú, növendék, hízó. Az állatainkat csakis a bioterületen termesztett biotakarmánnyal etetjük. Májustól szeptemberig biolegelőkön is legeltetünk, és télen az istállóban tartjuk az állatokat. Azaz egy évben kb. hét hónapot tudunk legeltetni, és nyáron meg kell termelnünk az állatok őszi-téli takarmányát is. Területünk nagy részét takarmány-előállításra használjuk, mert mi csak olyan takarmányt etethetünk, amely biogazdálkodásból származik. Mi nem tudunk vásárolni a szomszédoktól.
– Mekkora kockázatot vállaltak a biotermelésre való átállással?
– Anyagi szempontból nagyon rossz volt az az időszak, amikor a szokásos gazdálkodásról átálltunk a biotermelésre. Előtte elértük a 10 500 literes tejhozamot egy laktáción belül. A biotermelés hatására a hozamunk napi 23 literről lecsökkent 16 literre. De azt tudtuk, hogy átmeneti időszak nélkül nincs biotej. Ez nálunk egy év volt. A befektetéseink még most sem térültek meg, de a nehezén – a sok előre nem látható akadályon és a tandíj megfizetésén – talán már túl vagyunk. Tudjuk azonban, hogy még sokáig el fog tartani, amíg a napi 3500 liter tejbe befektetett pénzünk visszajön.
– Hogyan értékesítik a terményeiket és a termékeiket?
– Nálunk, Szlovákiában a bioföldön termelt mezőgazdasági termékek feldolgozása még gyerekcipőben jár, nincs olyan szinten, mint Nyugat-Európában, ezért a nyersanyagainkat itthon nem is tudjuk eladni. Szlovákiában a biotermelés csak az 1990-es évek elején kezdődött, ezért az értékesítés minden termelőnek problémát jelent, elsősorban azért, mert nincs feldolgozóipar. A biotermékek feldolgozása más, mint a hagyományos termékeké. Információim szerint a biotermékeket elkülönített részeken dolgozzák fel, és ez bonyolítja a menetet.
Például a biomalom nem dolgozhat fel egy időben bioterméket és hagyományos terméket. (A hagyományos kifejezés ez esetben egy kissé félrevezető, mert az 1900-as évek elején a hagyományos termék a műtrágya nélküli terméket jelentette, hiszen akkor még nem volt műtrágya. Ma viszont hagyományos terméknek a nem biokészítményeket nevezzük.) A biotejre ugyanúgy, mint a búzára, Szlovákiában nincs feldolgozóipar, ezért külföldre kell szállítanunk (jelenleg Csehországba). Technikailag fel kellett készülnünk a kétnapi szállításra, hogy a tej frissen maradjon. Modern technológiával hűtjük a tejet, és kétnaponként szállítjuk a feldolgozónak,
– Hol van ma jó felvevőpiaca a biotermékeknek?
– A legtöbb bioterméket Németországban, Ausztriában, Hollandiában lehet eladni, mert ezek gazdag országok, meg tudják fizetni a magasabb árat. A feldolgozás is jó szinten van, és van igény a biotermékre. Információnk szerint Szlovákiában jelenleg kb.ötven bioüzletecske létezik. Az áruházláncok most kezdik csak a biotermékek forgalmazását. A mi termékeinket, a tejen kívül például a joghurtot, a Kauflandban már meg lehet találni.
– Van más biogazdálkodó is a környéken?
– Tudomásunk szerint jelenleg még tejtermelő nincsen. Bioállat-tenyésztéssel foglalkozó gazdaságok a hegyi körzetekben vannak, ahol kiterjedt legelők találhatók. De ezek kis gazdaságok, a termékeiket eladják helyben. A napi kb. 10 000 liter tejet nem tudjuk eladni helyben, azért volt nagy probléma eleinte a felvásárlás megszervezése.
– Mennyivel drágább a biotermék a nem bioterméknél?
– Körülbelül 20–50 százalékkal – attól függően, hol történik az eladás. A termelőnél a legalacsonyabb, az üzletben a legmagasabb. De be kell hogy valljam, ma már mi is többet kapunk a biotejért. Viszont a biotermelést az állam is támogatja.
Bernád Emese, K. Cséfalvay Eszter
